Avagy: románcmentes alternatívák, ha valakinek épp a háta közepére sem hiányoznak a szerelmes történetek
Ha valakinek már nagyon elege van a Bálint/Valentin-napi szerelemmániából, vagy csak úgy általában nem romantikus történetekre vágyik, amelyek azért mégsem túlzottan negatívak, brutálisak, cinikusak vagy nihilisták, itt (remélhetőleg) találhat magának kedvére valót, korosztálytól és műfajtól függetlenül.
A könyvturista mai ajánlata: olyan olvasmányok, amelyek szerény véleményem szerint azoknak is tetszhetnek, akik nem szeretnek/szeretnének szerelmes sztorikat olvasni. Egyik sem a romantikát helyezi a középpontba, hanem egészen máshová teszi a hangsúlyokat - vagy épp a romantika árnyoldalát mutatja be, nem pedig a rózsaszínű cukormázat. Tehát, amolyan eklektikus könyvkavalkád - romantikus fókusz és a teljesség igénye nélkül.
Ezúttal is a blogon már említett művek közül válogatok, belinkelve a korábbi posztot az adott könyvről, hogy vissza lehessen keresni, amit már írtam róla. És bizony vannak művek, amik már felbukkantak valamelyik romantikus listán, de most itt is megjelennek - szerintem jó okkal... Ebből is látszik, hányféle különböző szempontból lehet nézni akár ugyanazt a könyvet, mennyire mást adhat egyazon történet más-más olvasóknak. És persze mind remek olvasmány önmagában is, bármelyiket szívből ajánlhatom - csakis a könyvek szerelmeseként, ugyebár!
Legelőször azonban egy kis bónusz, egy eddig még nem említett képregény, az egyik legújabb szerzeményem, ami szerintem igazán illik a témához:
Raina Telgemeier: Nővérek
És akkor most lássuk a válogatást az eddigiekből:
Fedőneve Verity és társai: könyvek, ahol a barátság játssza a főszerepet. Felejthetetlen történetek, örök érvényű mondanivalók, fantasztikus és hiteles karakterek - néhány régi és újabb kedvencem.
Egy morci, antiszociális, sorozatfüggő (és imádnivaló) android kalandjai a védelmére bízott emberekkel, akikkel csak a baj(a) van, ráadásul folyton valami bajba keverednek. Amennyire szereti kedvenc BiztEgységünk a szappanoperákat, olyannyira a háta közepére se hiányzik a románc a való életben... Csak azt szeretné, ha mindenki békén hagyná, és nézhetné nyugiban a sorozatait. De persze folyton történik körülötte valami - hiába, nem könnyű önálló tudatra kelt robotnak lenni! A sorozat az eredeti tervek szerint tavaly még két újabb kisregénnyel bővült volna; remélhetőleg idén végre tényleg folytatódhat BiztEgység kelletlen kalandozása.
Lebilincselően izgalmas történet egy alternatív 1912-es Kairóról: steampunk és dzsinnek, mágia és szüfrazsettek, alkímia és robotok. Ennyi minden mellett a legkevésbé sem hiányzik a románc, az biztos! Két nyomozó egy rejtélyes, természetfeletti esetet igyekszik kibogozni, és közben egy jóval nagyobb krízisre bukkannak - de vajon képesek lesznek egymaguk szembeszállni az egész várost fenyegető veszéllyel? Aki elolvassa, megtudja! A kisregény ugyanebben a világban játszódó előzménye angolul elolvasható egy ingyenesen itt elérhető novellában, aminek szereplői, illetve maga a varázslatos, alternatív Kairó még idén visszatérnek egy ősszel nálunk is megjelenő regényben (A Master of Djinn).
John Scalzi: Bezárt elmék + Fejvesztve
Futurisztikus noir, csavaros-fordulatos nyomozás a (nem túl távoli) jövőben, ahol egy borzalmas világjárvány (na, igen, nesze neki) után az emberek egy része teljesen lebénul, csak robottesteken keresztül képesek mozogni, részt venni a világban. Gyilkosság, súlyos titkok, egymásnak feszülő társadalmi ellentétek, vetélkedő érdekcsoportok... Scalzinál se kell romantikus melodráma ahhoz, hogy csak úgy faljuk az oldalakat. Ehhez a történethez is találhatunk angolul ingyenesen elérhető előzménynovellát.
Indiai kisgyerekek egy eltűnt társuk felderítésére indulnak a hatalmas, nyüzsgő nagyvárosban, mert a hatóságok segítségére nem számíthatnak, és sejtik, hogy a barátjukat valójában nem természetfeletti lények ragadták el... Az újságírónő Anappara első regényében egy sajnos nagyon is valós krízisre hívja fel a figyelmet, egy izgalmas, fordulatos, lebilincselő történet keretében, főszerepben a kilencéves Dzsájjal, az önjelölt mesterdetektívvel.
Kate DiCamillo (ill. K. G. Campbell): Flóra és Odüsszeusz
Minden értelemben csodálatos mese egy cinikus kislányról és egy szuperképességekre szert tevő mókusról. Szívmelengető, humoros, mélyenszántó, megható - igazi mestermű. Szintén olyan alkotás, ami kisebbeknek és nagyobbaknak egyaránt ajánlott, kortól függetlenül bárkit elvarázsolhat. És van benne még képregény is! Meg vers. Meg fánk... Szóval, minden, ami kell!
Egy mese a felnőtt(eknek és a) gyerekeknek a mesékről; egy rövid, de mélyenszántó történet a történetek erejéről. Mert nem a szerelem az egyetlen, ami el tudja bűvölni az embert: a képzelet birodalma is varázslatos és csodákra képes. Lebilincselő és megható-megrendítő sztori családról és misztikumról, emlékekről és ártatlanságról, gyermekkorról és álmokról. Egy házról a földút végén, titokzatos nők három generációjáról, kérdésekről és válaszokról, a lehetetlenről és a hihetetlenről, meg egy kis kacsaúsztatóról, ami talán egy egész óceánt rejt.
Grady Hendrix: Horrorstör
Humoros horror, némi IKEA-paródiával megspékelve... Ugyan kinek lenne ideje romantikázni, mikor kísértetjárás van a bútoráruházban? Egy amerikai IKEA-koppintós nagyáruházban éjszakánként bizarrabbnál bizarrabb dolgok történnek, így néhány eladó vállalkozik rá, hogy zárás után az épületben maradnak, hátha tetten érik a vandálkodókat. Nem sejthetik, micsoda borzalmak várnak rájuk, miközben mi körömrágva drukkolunk, hogy (legalább néhányan) éljék túl az éjszakát... Izgalmas, vérfagyasztó, borzongató történet, rengeteg humorral, jópofa karakterekkel, hiteles érzelmekkel és egyben komoly mondanivalóval is. A kötet pedig frappánsan egy IKEA-katalógust idéz - igazán ellenállhatatlan! Azoknak is ajánlott, akik amúgy kerülik a horrort, ezt saját tapasztalatból mondhatom.
Emily St. John Mandel: Tizenegyes állomás
Egy gyönyörű regény a világvégéről, és arról, ami azután következik... A történet a nem túl távoli jövőbe visz, miután egy halálos vírus kiirtja az emberiség óriási hányadát, civilizációs összeomlást idézve elő, így a megmaradt kis közösségek egymástól elszigetelten boldogulnak, ahogy tudnak. Mandel az időben oda-vissza ugrálva a legkülönbözőbb karaktereket követi nyomon, feltárva a múltjukat, bemutatva, hogyan igyekeznek megbirkózni a katasztrófával, illetve elmesélve a túlélők sorsát hosszú évekkel később. Regénye óda a művészethez, annak mindenféle formájában a színháztól a sci-fi sorozatokig, és sokkal reálisabban, mélyebben ábrázolja az emberi kapcsolatokat holmi elcsépelt love storynál. Egyszerre szomorú és szép, megrendítő és felemelő regény, ami igencsak ijesztően aktuálissá vált - de remélhetőleg mégiscsak megmarad fantasztikumnak.
Egy fiatal nő igaz története arról, hogyan hagyta hátra gyermekkora nehéz, elnyomó, fanatikus és abuzív körülményeit, és sikerült óriási elszántsággal, rengeteg tanulással, valamint mások segítségével, küzdelmes út árán megtalálnia önmagát, a helyét az életben. Nem a szerelem ereje az, ami megmenti, hanem a sajátja - illetve a könyveké, az olvasásé, a tudásszomjé. Hasonló memoár még a linkelt bejegyzésben szintén bemutatott Unortodox Deborah Feldmantól, amely egy haszid közösségben nevelkedett fiatal nő ugyanilyen nehéz, küzdelmes, elszánt önmagára és szabadságára találását mutatja be. Illetve idekívánkozik még Elif Shafaktól az Éva három lánya c. regény is, ami szintén a vallás és az önmagunkra találás kérdéseivel foglalkozik, egy nagyívű, lebilincselő történet keretében - akárcsak Marjane Satrapitól a Persepolis c. képregényes memoár.
Helen Macdonald: H, mint héja
Macdonald memoárja sok szempontból nehéz, keserű olvasmány, hiszen a gyászról szól - ugyanakkor szép és felemelő könyv is, az ember és a természet kapcsolatáról. Az édesapja váratlan halála után összeroppanó, magát teljesen elveszettnek érző Macdonald a gyásszal való megbirkózás jegyében elhatározza, hogy megvalósítja gyermekkori álmát, és magához vesz egy héját, Mabelt. Kölcsönös egymáshoz idomulások közben az írónő sok mindennel számot vet: élettel, halállal, ember és állat viszonyával, a héjászattal-solymászattal, illetve önmagával. Hasonlóan élet-halál kérdésekkel és különféle emberi kapcsolatokkal foglalkozó, letehetetlen memoárok még a linkelt posztban szintén bemutatott Vagyok, vagyok, vagyok Maggie O'Farrelltől, valamint Adam Kay orvosi naplói (Ez fájni fog, Mert szülni karácsonykor kell).
Mártonffy Zsuzsa: Akiknek két anyja van
Az örökbefogadásról szóló hiánypótló, lehengerlő, kulcsfontosságú kötet a szülő-gyerek kapcsolatok rengeteg olvasatát tárja elénk. Hasonlóan megrendítő, ugyanakkor elképesztően lebilincselő mű a fentebb linkelt könyves hármasban szintén bemutatott Egyasszony. Péterfy-Novák Éva visszaemlékezése fizikailag és mentálisan súlyosan sérülten született kislánya életének hét évéről, a szülői szeretetről, a veszteség feldolgozásáról szól, elmondva az elmondhatatlant.
Emma Donoghue: A rokon
Szép, megható regény a családi kötelékekről és a múlt titkairól. Egy idős amerikai özvegyember, Noah Selvaggio éppen a szülővárosába, Nizzába készül, hogy utánajárjon a családja múltjának, amikor értesítik, hogy a testvére tizenegy éves unokájának, Michaelnek elhunyt az apja, anyja pedig börtönben ül, így ha Noah nem vállalja el a felügyeletét, intézetbe kerül. A nyugdíjas öregúr kénytelen-kelletlen elviszi hát magával Európába a fiúcskát. A furcsa páros utazása persze egyáltalán nem úgy alakul, ahogy bármelyikőjük is várta volna; de a múlttal kapcsolatos kérdések mellett talán arra is választ találnak, hogyan értsenek szót.
Atwood a barátnős könyvek listáján is felbukkan, és az ottani művéhez, a Macskaszem-hez hasonlóan e regényei is nagyon reálisan, rózsaszín szemüveg nélkül kezelik a mindenféle emberi kapcsolatokat: előbbi a disztópikus jövőbe, utóbbi a viktoriánus múltba kalauzolja el az olvasót, de persze valójában mindkettő ugyanúgy szól az ittről és a mostról is.
Tamsyn Muir: Gideon, a Kilencedik
Muir egészen különleges sci-fi/fantasy/horror/krimi egyvelege természetesen a kapcsolatok, a barátság/románc tekintetében is igazán egyedi, itt aztán senkinek nem kell habos-babos, rózsaszínű giccstől vagy épp túlzott érzelgősségtől tartania, és az sem túlzottan valószínű, hogy mindenre a szerelem lenne a válasz, ami majd szépen mindent megold. Adott egy szabadszájú leszbikus kardforgató, aki alig várja, hogy végre elszabadulhasson a döglesztő bolygójáról, egy rakás nekromanta és a hozzájuk tartozó lovagok, akik mind egymással vetélkednek, egy titokzatos, világtól elzárt, gótikus kastély (az űrben!), meg egy csomó rejtélyes gyilkosság. Szóval, amolyan tipikus lányregény, ugyebár...
Stevenson kisebbeknek és nagyobbaknak egyaránt tökéletes szórakozást nyújtó képregényében megbújik ugyan egy romantikus szál, de a történet korántsem erre helyezi a fő hangsúlyt, sok mindent kimondatlanul is hagy ezzel kapcsolatban, jórészt az olvasón múlik, hogyan értelmezi a bemutatott viszonyt. A középpontban egyértelműen maga a titokzatos alakváltó, Nimona áll, aki jóval veszélyesebb, mint amilyennek elsőre tűnik, így sokan alábecsülik - vesztükre... A lány elszegődik egy "főgonosz" csatlósának, hogy együtt szálljanak szembe a birodalom "hős" lovagjaival - de bizony közülük sem mindenki az, aminek/akinek látszik. Nimona története irtó szórakoztató, humoros, elgondolkodtató és lebilincselő, megvan benne minden, ami egy remek meséhez kell - a cápát is beleértve!
Egészen rendkívüli kísértethistória, sok-sok finomsággal megspékelve. Egy fiatal nő igyekszik boldogulni mind a munkájában, mind a magánéletében, de amikor megpróbálja természetfeletti segítséggel kitörölni az elkövetett hibáit, a dolgok csak egyre rosszabbra fordulnak, míg végül már teljesen összezavarodik-kavarodik minden... Az egész képregény egyediségéhez passzolva a szerelmi szál sem éppen szokványos vagy kiszámítható - szerintem igazán nem kell, hogy bárkit is elriasszon.
Három anya elhatározza, hogy helyreteszik az elhidegült, problémás kapcsolatukat felnőtt fiaikkal - méghozzá úgy, hogy egy hétre beköltöznek a mit sem sejtő fiatalemberekhez, akik sejthető, mennyire örülnek ennek... A történet alapvetően a szülő-gyerek kapcsolatokkal, főleg anyák és fiaik viszonyával foglalkozik, a románc csak érintőleges, másodlagos a történetben. Nagyon érdemes elolvasni, akár a szülő, akár a (felnőtt) gyerek szemszögéből tudunk azonosulni a szereplőkkel. Félreértések és sérelmek, neheztelés és megbocsátás, változás és elfogadás, más-más nézőpontok és személyiségek ütközése, beletörődés és továbblépés... Egyszóval: család.
Candice Carty-Williams: Queenie
A húszas éveiben járó, jamaicai származású, londoni Queenie Jenkins oly sok kortársához hasonlóan szintén a boldogulást keresi mind a magánéletében, mind a munkájában - inkább kevesebb, mint több sikerrel... Carty-Williams nem riad vissza attól, hogy bemutassa a párkapcsolatok és a randizás problémásabb oldalait, így könyve remek olvasmány azoknak, akik semmiképpen nem a hagyományos szerelmes regényre vagy romantikus komédiára vágynak. Az angol eredetiben olvastam a regényt, de remélem, előbb-utóbb nálunk is megjelenik, mert imádtam, és örülnék, ha minél több olvasóhoz eljuthatna.
Gail Honeyman: Eleanor Oliphant köszöni, jól van
A különc, igazán "fura szerzet" Eleanor Oliphant története az egyéniségről, önmagunk megtalálásáról, a különbségek elfogadásáról, a barátságról, a magányról, a kötődésről, az emberi kapcsolatokról szól, de nem habkönnyed romantikus limonádé, nem fogunk cukorkómát kapni tőle, az biztos. Reális és humoros, kemény kérdésekkel is szembenéző, megrázó és megindító, szívfacsaró és reményt adó regény. Akárhogy is állunk a szerelem kérdéséhez, ez a könyv szólhat hozzánk, elgondolkodtathat sok mindenről, segíthet átértékelnünk, hogyan viszonyulunk magunkhoz és másokhoz.
Nem véletlenül írtam erről a könyvről azt, hogy egyszerre romantikus és anti-romantikus, ezért kerülhetett fel erre a listára is. Greer regénye erősen szatirikus, szinte már paródia, ahogy a középkorú, életközepi és kreatív válságba jutott íróról ír, ugyanakkor szándékosan elkerüli mind a melodrámai és tragikus, mind a lila és filozofáló vagy épp rózsaszínű és cukimuki végleteket, amiknek csapdájába szerzőként beleeshetne, pláne egy meleg férfiakról és kapcsolatokról szóló történetben. A keserédes, humorosan cinikus sztori reálisan, hitelesen mutatja be, hogy a felnőttség, érettség vagy akár a siker bizony korántsem jelenti azt, hogy már mindent tudnánk, akár a világról, akár saját magunkról...
Végül, de semmiképpen sem utolsósorban még egy nővéres könyv, ezúttal a skála extrémebb, kimondottan felnőtt végéről... Meddig menne el egy nővér, hogy megóvja a húgát, ha annak igencsak aggasztó szokása, hogy - az állítása szerint mindig csakis önvédelemből - sorra végez minden pasijával? És mihez kezdjen a már eleve is ilyen súlyos dilemmával küszködő nővér, ha a húga pont azzal a férfival kezd járni, akibe ő maga már évek óta reménytelenül szerelmes? Ez a nigériai regény egyszerre krimi és vérbeli fekete komédia, s garantáltan elnyeri azok tetszését, akik valami mást keresnek, mint a hagyományos romantikus történetek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése