Ennek szellemében naponta sorra veszek egy-egy zsidó vonatkozású filmet, illetve hozzá kapcsolódó könyvet, amit szívesen ajánlok, ami fölkeltette az érdeklődésemet.
8 este = 8 gyertya = 8 filmes-könyves páros!
Az egyenjogú nem
(On the Basis of Sex, 2018)
Életrajzi film az idén ősszel elhunyt Ruth Bader Ginsburgről - Mimi Leder rendezésében, Felicity Jones főszereplésével -, aki jogászi pályafutása során rengeteget tett a nemek közti egyenlőségért, kiállt a vallásszabadságért, küzdött a kisebbségekkel szembeni diszkrimináció ellen, s az első zsidó nő volt, aki az Amerikai Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának bírája lett. Egy sok-sok szempontból úttörő nő lebilincselő története, elhivatott munkásságának és érdekes, inspiráló személyiségének hiteles bemutatása, szép és méltó tisztelgés RBG előtt.
Anita Diamant: A vörös sátor
(ford. Árokszállásy Zoltán, N. Kiss Zsuzsa)
Az amerikai zsidó írónő nagyívű regénye a Tóra nőalakjait idézi meg, főszereplővé téve az olyan lányokat és asszonyokat is, akiknek eddig nem volt saját hangjuk. Anyák és leányaik, ágyasok és feleségek drámai sorsát, titkait, küzdelmeit, kapcsolatait, örömét, fájdalmát, boldogságát, hányattatását meséli el az ősi időkből, örök érvényű kérdésekkel és témákkal foglalkozva. Nővé válás, testiség, szülés, meddőség, vágyak, szokások és hagyományok, a család és a közösség szerepe: csupa-csupa nem csak zsidó és/vagy női szempontból fontos, érdekes mondanivaló. Már a polcomon várja, hogy elolvassam, nagyon kíváncsi vagyok rá.
Marshall - Állj ki az igazságért!
(Marshall, 2017)
A valós eseményeket bemutató film Thurgood Marshall ügyvéd és polgárjogi aktivista - aki később az amerikai Legfelsőbb Bíróság első afroamerikai bírája lett - egyik korai ügyéről szól, amelyben egy zsidó ügyvéddel, Sam Friedmannel fogott össze egy a meggyőződése szerint ártatlanul megvádolt fekete férfi védelmében. Izgalmas jogi dráma, stílusos-hangulatos noir és érdekes társadalmi korrajz egyben. A fekete és a zsidó ügyvéd partnersége inspiráló és példamutató - két nagyon különböző személyiség, nagyon különböző háttérrel, akik a jó ügy érdekében félretették az ellentéteiket, megtalálták a közös hangot, és összedolgoztak -, ugyanakkor mindketten hiteles, emberi alakként vannak ábrázolva. Chadwick Boseman egyszerűen tökéletes, mint a már a pályája elején is zseniális, eléggé (jogosan) arrogáns Marshall, Josh Gad pedig remekül megtestesíti a hétköznapi átlagembert, aki "felnő" a nagy feladathoz.
Meg Waite Clayton: Az utolsó vonat Londonba
(ford. Novák Gábor)
A regény a II. világháború előtt és alatt összesen több mint tízezer zsidó gyerek életét megmentő Geertruida "Truus" Wijsmuller-Meijer igaz történetét meséli el. A holland nő a Kindertransport nevezetű mentőakció keretein belül - nemzetközi zsidó szervezetekkel összefogva - már a háború kitörése előtt igyekezett annyi gyereket kijuttatni Németországból, Ausztriából, Lengyelországból és Csehszlovákiából, amennyit csak lehetett, hogy megóvja őket a nácik jelentette fenyegetéstől. A háború alatt Wijsmuller a holland ellenállás egyik vezéralakja volt, s továbbra is rendületlenül fáradozott a gyermekek megmentésén és biztonságba juttatásán - sokan közülük a családjuk egyetlen túlélői lettek. Örülök, hogy regény született erről a különleges, hősies nőről, egy minden értelemben igaz emberről, ahogy annak is, ha többen megismerik a gyermekmentő akció történetét, és alig várom, hogy beszerezhessem a kötetet.
Saul fia
(2015)
Nemes Jeles László filmje mellett nem lehet elmenni, látni kell, legalább egyszer, ha bírjuk. Letaglózó, földbe döngölő, zsigeri reakciót kiváltó műalkotás az auschwitz-birkenaui Sonderkommando egyik tagjáról, egy magyar zsidó férfiról, aki az egyik halott gyermekben saját fiát véli fölfedezni, és megszállottan nekiáll megkísérelni a lehetetlent: hogy megadhassa neki a zsidó hagyományok szerinti végtisztességet. Röhrig Géza alakítása igazi átlényegülés, rajta keresztül követjük Sault abba a felfoghatatlan mélységbe, ahol már nem lehet ép embernek maradni, legfeljebb valahogyan túlélni, ebben az iszonytatóan, a szó szoros értelmében gyomorforgatóan embertelen közegben - a film mégis végtelenül emberi, azaz tele van emberséggel. Ami a Maus, a Sorstalanság vagy az Anne Frank naplója könyvben, szerintem az a Saul fia filmen. Bármilyen megterhelők is ezek a művek, szükségünk van rájuk, mert ez a vészkorszak semmiképpen nem merülhet feledésbe.
Tamar Meir & Yael Albert: Francesco Tirelli fagylaltozója
(ford. Szilágyi Erzsébet, Papp-Kovács Krisztina et al.)
Egy nagyon érdekes, különleges, Budapesten játszódó, igaz történetet elmesélő izraeli gyermekkönyv, ami a 8-12 éves korosztály számára segít megközelíthetővé tenni a soá/holokauszt témáját, mert nemcsak a zsidó fiataloknak kellene generációról generációra szembesülniük a múlttal, hanem mindenkinek, származástól függetlenül. Francesco Tirelli ugyanúgy valós személy volt, mint a főszereplő kisfiú, Mayer Péter, akit a Budapesten élő és dolgozó olasz fagylaltos 1944-45 telén az üzletében elbújtatva mentett meg, a családjával és mintegy húsz másik zsidóval együtt. A háborút túlélő Péter később Izraelbe költözött, és Jichak Meir néven kémiaprofesszor lett - majd Tamar Meir apósa, megihletve őt a gyerekkönyv írására. Ezen az oldalon többet is megtudhatunk a nálunk magánkiadásban, zsidó iskolákkal együttműködésben megjelentetett műről, és arról, hol/hogyan szerezhető be.
Kezdők
(Beginners, 2010)
Giccsmentesen romantikus, nagyon szép film Ewan McGregor, Christopher Plummer és Mélanie Laurent főszereplésével, egy negyvenhez közeledő férfiról, Oliverről, aki rákban elhunyt édesapját, Halt gyászolja, mikor beköszönt az életébe egy új kapcsolat lehetősége. A veszteség feldolgozását tovább nehezíti, hogy a majdnem öt évtizednyi házasság után megözvegyült, hetvenes éveiben járó Hal csak a halála előtti utolsó néhány évben vállalta fel nyíltan, hogy meleg, ezzel őszintébbé, jobbá téve nemcsak a saját életét, hanem a fiához fűződő kapcsolatát is. Hal ugyanúgy hordozta magában ezt a titkot szinte egész életében, ahogy a felesége, Georgia is igyekezett rejtegetni zsidó származását és európai menekült múltját, az asszimiláció kínálta létbiztonság reményében; habár a fiának gondosan hangsúlyozta, milyen fontosak a gyökereik, ezzel továbbadva neki a származásával kapcsolatos ambivalens érzéseit. Amikor a gyászoló Oliver megismerkedik Annával, a francia zsidó színésznővel, kénytelen szembenézni minden kételyével és bizonytalanságával a párkapcsolatokat és a saját identitását illetően.
William Sutcliffe: Egy hét, hogy boldog légy
(ford. Frei-Kovács Judit)
Keserédes brit családi komédia három anyáról és három felnőtt fiukról, akiknek kapcsolata igencsak elhidegült, megromlott - így hát mindhárom anyuka elhatározza, hogy kézbe veszik a dolgokat, és rendbe teszik nemcsak a kettőjük viszonyát, hanem a fiatalemberek magánéletét is, ha törik, ha szakad. A tervük az, hogy ki-ki egy hétre ellentmondást nem tűrően bevonja magát a fia életébe, és szépen megold minden problémát. Sejthető, mekkora lelkesedéssel fogadják ezt a harmincas éveikben járó férfiak, akiknek a hátuk közepére sem hiányzik az anyai kotnyeleskedés... A regény nemcsak a szerzője miatt zsidó vonatkozású, hanem azért is, mert Sutcliffe az egyik anya-fiú párost is ilyennek írta meg. Nagyon jópofa, hiteles, könnyed, mégis elgondolkodtató könyv, pont most olvasom, hanukai kikapcsolódásként.
Csuklyások
(BlacKkKlansman, 2018)
Spike Lee filmjének alapsztorija egy totál hihetetlen, teljesen irreális, abszolút nonszensz szituáció - egy fekete meg egy zsidó rendőr a hetvenes évek végén beépülnek a Ku-Klux-Klanba -, szóval, naná, hogy igaz történet, a dolog valóban megesett, mert az élet tényleg minden képzeletet felülmúl. John David Washington (Denzel Washington fia) játssza Ron Stallwortht, aki Colorado Springs városának első afroamerikai rendőrtisztjeként nem másra adta a fejét, mint hogy beépül a Klanba - és sikerült is neki, telefonbeszélgetéseken keresztül, míg az általa előadott karaktert személyesen egy zsidó kollégája alakította (akinek valódi kiléte máig titok, a filmben "Flip Zimmerman" néven jelenik meg, Adam Driver megformálásában). Egy őrületesen szórakoztató, észbontóan elképesztő film, egyszerre haláli röhejes és véresen komoly tragikomikum, fantasztikus alakításokkal: Washington ékesen bizonyítja, hogy méltán lép híres édesapja nyomdokaiba, ahogy Stallworth fekete rendőrként rengeteg különböző nyomás között igyekszik jó, sikeres és hasznos munkát végezni, Driver pedig kiváló partnere, mint a zsidó identitását szükség szerint "félrerakó" beépített ember.
Leon Uris: Miła 18 - Túlélni Varsóban
(ford. Szántó Judit)
Leon Uris nagyívű, megrendítő, a valós eseményeket kitalált szereplőkkel-narratívával elegyítő történelmi regénye nehéz, de nagyon fontos, lebilincselő és szívhez szóló olvasmány. A mű a varsói zsidóság sorsát mutatja be, a közvetlenül a háború előtti időktől kezdve Lengyelország náci megszállásán át a zsidó lakosság gettóba zárásán keresztül egészen a deportálásokig. Tetőpontja az 1943-as varsói gettófelkelés emberfelettien hősies tragédiája. A honfitársaik által teljesen magukra hagyott zsidók kétségbeesett, végső kísérletet tettek arra, hogy megakadályozzák a gettó felszámolását és a még benne maradtak haláltáborba deportálását. Az eleve reménytelen, kudarcra ítélt ellenállás fő motivációja az volt, hogy ha a varsói zsidóknak nem is sikerül túlélniük, akkor legalább a haláluk idejét és körülményeit ők maguk választhassák meg, a saját városukban érje őket a vég, a lehető legtovább küzdve, ne pedig koncentrációs táborba hurcolva. Több mint egy hónapon át folytattak elkeseredett harcot szegényes eszközeikkel a Wehrmacht hadigépezetével szemben, és a felkelés kíméletlen leverése dacára örökre beírták magukat a történelembe példátlan hősiességükkel, kitartásukkal, tenni akarásukkal.
Jojo Nyuszi
(Jojo Rabbit, 2019)
Taika Waititi második világháborús szatírája ellentmondások tömkelege - vicces és tragikus, könnyed és drámai, hiteles és valóságtól elrugaszkodott, gúnyos és empatikus, nonszensz és komoly -, és mégis működik, legalábbis szerintem. Én nagyon vevő vagyok az új-zélandi, maori-zsidó származású rendező munkáira, és teljesen egy hullámhosszon tudok lenni azzal a mentalitásával, hogy bármiből lehet viccet csinálni, igen, akár még a nácikból is (sőt nagyon is ki lehet őket gúnyolni) - de csak akkor, ha valaki tényleg tudja is, hogy miről beszél, ha a poénnak átgondolt célja és értelme van az öncélú röhögtetésen túl, ha valami mélyebb mondanivalót rejt. A tízéves német kisfiú, a náci férfimintát édesapja hiányában esetlenül majmolni próbáló Jojo története úgy hozza mindezt, hogy hol röhögünk, hol sírunk, hol nevetünk-bőgünk egyszerre. Az ő gyerekszemén, zavarodott fanatizmusán keresztül látjuk a számára érthetetlen világot és embereket: az ellenállókkal szimpatizáló édesanyját, a házukban bújtatott zsidó lányt, az ideológiát nem komolyan vevő Hitlerjugend-vezetőket, a mindenkivel szemben kíméletlen Gestapót vagy épp magát az idealizált bálványképnek a legkevésbé sem megfelelő Führert. Elég bizarr film, de helyén van az esze - meg a szíve.
Markus Zusak: A könyvtolvaj
(ford. M. Nagy Miklós)
Mondhatni, "a Halál és a lányka" - a II. világháborúban, lopott könyvekkel és bújtatott zsidókkal. Liesel, a címbéli könyvtolvaj életéről ugyanis nem más narrátor mesél nekünk, mint maga a Halál. A nevelőszülőkhöz került német lány háborús történetét Zusak olyan egyedien, sajátosan alkotta meg, hogy a maga emberfelettien mesés módján mindent elmond a kegyetlen, kíméletlen, mocskos és szürke, ugyanakkor szép, reményteli, felemelő és megindító valóságról. Nehéz olvasmány, de páratlan élmény, bőven megéri a szívfájdalmat. Egy könyv, ami a könyvek, az olvasás meg a képzelet erejéről szól, illetve azok határairól. Meg arról, hogy milyen félelmetes a Halál, és hogy az emberek mennyivel, de mennyivel félelmetesebbek tudnak lenni. Arról, hogy a szeretet nagyon sokféleképpen nézhet ki, és mindent legyőz, kivéve azt, amit nem - de akkor sincs hiába. Arról, hogy a legnagyobb embertelenség idején is embernek lehet maradni. Ja, meg egy zsidó bokszolóról, valamint egy német kisfiúról, akinek mindene a futás, így a példaképe nem más, mint az afroamerikai olimpiai bajnok, Jesse Owens.
The Angel
(2018)
Netflixen megtekinthető izraeli-amerikai kémthriller, igaz történet alapján, valós személyekről, a szerintem igazi kaméleon, tunéziai származású holland Marwan Kenzari főszereplésével, akit több filmben is láttam már (Wolf - Farkas, Az ígéret, Gyilkosság az Orient expresszen, Aladdin, A halhatatlan gárda), de mindegyikben annyira más volt, hogy gyakorlatilag föl sem ismertem, így már csak ezért is tökéletes az egyiptomi (kettős?) ügynök szerepére. Nagyon szeretem az olyan kémtörténeteket, amik nem a hírszerzés "James Bond-os", látványos, akciódús meseverzióját adják elő (bár persze szórakoztató kikapcsolódásként azzal sincs semmi baj), hanem a bonyolult, kusza, sakkjátszmaszerű, lélektanilag megterhelő, sokszor még a részt vevő felek számára is áttekinthetetlen, gyakran a legkevésbé sem feltűnősködő, de annál érdekesebb valóságot mutatják be. A film Asraf Marván egyiptomi üzletemberről, kormányhivatalnokról és diplomatáról, azaz "Az Angyal" fedőnevű kémről szól, aki évtizedeken át dolgozott össze a Moszaddal, az izraeli titkosszolgálattal, és a hatvanas-hetvenes években kulcsfontosságú szerepe volt az Izrael és Egyiptom közötti tartós béke megteremtésében.
Sarah Rose: Legendás lányok - Kémnők titkos története a II. világháborúból
(ford. Striker Judit)
A kémnős történetekkel sosem tudok betelni, legyen szó fiktív narratívákról vagy valós személyekről. Ez a nemrég megjelent ismeretterjesztő könyv a második világháborúban a brit titkosszolgálat különleges egysége (SOE) által kiképzett, és a megszállt Franciaországban az ellenállók tevékenységét segítő, különböző nemzetiségű és hátterű kémnőkről szól. Feladataik közé tartozott a kisebb-nagyobb szabotázsakciók megszervezése és végrehajtása, információk szerzése-továbbítása, emberek fogadása és rejtegetése, miközben pontosan tudták, hogy ha lebuknak, a Gestapo kezei közé kerülve kínzás és halál vár rájuk. Igazi hétköznapi hősök - azaz hősnők -, akiknek önfeláldozó erőfeszítéseit, hol sikeres, hol tragikus történetét eddig nem ismerhettük, pedig kulcsfontosságú szerepet játszottak a háborúban, a normandiai partraszállás megtervezésében, lehetővé tételében. Sokan közülük még a háború után sem beszélhettek arról, milyen munkában vettek részt (pl. a Bletchley Park kódfejtőihez, a szovjet katonanőkhöz vagy az amerikai és orosz pilótanőkhöz hasonlóan), évtizedeken át titok maradt, miféle kockázatot vállaltak a hazájukért, a honfitársaikért, a győzelemért, az emberéletek megóvásáért.
Kabaré
(Cabaret, 1972)
Egy igazi klasszikus, az egyik legeslegnagyobb kedvencem, több kategóriában is (mint film, adaptáció, musical), frenetikus alakításokkal, fantasztikus zenével-koreográfiával és fájdalmasan örök érvényű üzenettel nagyon sok mindenről. Egy adott kor, a harmincas évek eleji Németország különleges lenyomata, mégis elképesztően "mai" marad, még évtizedek távlatából, nemzetiségtől függetlenül is. Hiszen aki csak egyszer is látta, hogyan feledhetné az ikonikus Sally Bowlest? Vagy épp a hátborzongató(an releváns) "Tomorrow Belongs to Me" jelenetét? A Kit-Kat kabaré világát és számait? A legendás zsidó szerzőpáros, Kander és Ebb musicaljének filmváltozata nagyon más, mint akár a színpadi verzió, akár az azt ihlető eredeti mű, az Isten veled, Berlin Christopher Isherwoodtól, de épp ettől lesz önmagában is egyedi, páratlan, időt álló alkotás. "Az élet kabaré... Vár rád a kabaré!"
Marie Benedict: Hedy Lamarr, az egyetlen nő
(ford. Nagy Gergely)
Történelmi, életrajzi regény az osztrák zsidó származású, hollywoodi sztárrá lett színésznőről, akiről kevesen tudják, hogy szépsége mögött milyen intelligencia rejtőzött. Hedwig Kiesler néven látta meg a napvilágot Bécsben, 1914-ben, édesanyja budapesti születésű magyar koncertzongorista volt, édesapja galíciai bankár, mindketten zsidók. Már tizenévesen filmekben szerepelt, tizennyolc évesen játszotta első filmes főszerepét, amivel egyből világhírű lett, habár Németországban a származása miatt betiltották az alkotást. Ausztria német megszállása után a férjével együtt előbb Londonba menekült, majd kivándorolt az Egyesült Államokba. Ott immáron Hedy Lamarr néven hódította meg az amerikai közönséget, szépségével és kisugárzásával az egyik legnagyobb díva, évtizedeken át ünnepelt és utánzott divatikon lett. A nyilvánosság azonban nem ismerhette valódi énjét, így évtizedekig az sem került be a köztudatba, hogy autodidakta műszaki feltaláló volt. A negyvenes években olyan technológiát szabadalmaztatott, amelyet később az amerikai haditengerészet is alkalmazott, illetve ami többek között része lett a Bluetooth szabvány kidolgozásának. Nagyon örülök, hogy könyv született erről a roppant érdekes nőről, ezt a kötetet (is) épp most olvasom, hanuka tiszteletére.
De persze hiába ér véget az ünnep, az ilyen könyvek és filmek, valós és fiktív történetek egész évben szórakozást, kikapcsolódást és érdekes, tanulságos élményeket kínálnak nekünk.
Hág hanuka szaméáh! Örömteli hanuka ünnepet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése