Avagy: ragályos regények és némi posztapokaliptikus disztópia - akkor és most
Akármilyen bizarrnak tűnik ez innen 2020-ból visszanézve, az elmúlt egy-két évben több olyan könyvet is olvastam, amikben fontos szerepet játszanak különféle járványok és azok hatásai az egyes emberekre, kisebb-nagyobb közösségekre, vagy épp az egész világra...
Nagy kedvencem, egyik meghatározó olvasmányélményem lett pár éve Emily St. John Mandel Tizenegyes állomás-a (Gabo kiadó, 2016, ford. Körmendi Ágnes), ami a nem is olyan távoli jövőbe viszi el az olvasót Észak-Amerikában, miután a világon végigsöpör egy pusztító járvány. Több karakter sorsát követjük az időben ugrálva, a pandémia előtti, "régi szép" múltban, a katasztrófa korai napjaiban, majd hosszú évekkel később, a szinte felismerhetetlenségig megváltozott világban, ahol az egymástól elszakadt kis települések között vándorló, veszélyekkel és fanatikusokkal dacoló, Utazó Szimfónia nevű, szedett-vedett társulat tagjai igyekeznek megőrizni, fenntartani, továbbadni a kultúrát - ami ugyanúgy jelent zenét és színjátszást, mint saját készítésű képregényt, sci-fi sorozatból vett idézetet vagy épp, mondjuk, bulvármagazinokat. "Mert életben maradni nem elég." Az írónő kapcsolódó könyve, a Glass Hotel idén jelent meg, és alig várom, hogy elolvashassam.
A tavalyi Könyvfesztivál vendége volt John Scalzi, akinek Bezárt elmék (Agave kiadó, 2014, ford. Farkas Veronika) című könyvét szintén nagyon szeretem, és örömmel dedikáltattam. A sci-fibe oltott krimi egy olyan jövőbeli Amerikát képzel el, amiben egy iszonyatos vírus végigsöpört a világon, és még a túlélők közül is sokakat teljesen lebénított testileg, így a technológiának köszönhetően, neurális hálóval és távirányítású robottesttel tudnak továbbra is aktív életet élni, mozogni, közösségeket alkotni stb. Ebben a környezetben követünk egy nyomozópárost egy irtó izgis-csavaros ügyben, amolyan futurisztikus noir stílusban, ami szerintem kezdő és haladó sci-fi rajongóknak egyformán izgalmas lehet. És a nyomozás folytatódik a Fejvesztve című könyvben, ezúttal a jövő sportvilágában, amire nagyon kíváncsi vagyok, pedig nem éppen lehetne engem sportosnak nevezni...
Francesca Hornak Seven Days of Us (2017) című könyvét kellemes kikapcsolódásként olvastam még tavaly, egy igencsak problémás angliai családról, akik kényszerűen összezárva találják magukat karácsonykor, mivel a legidősebb lánynak, az Afrikából hazatért orvosnak elővigyázatosságból karanténban kell maradnia egy hétre, így vele együtt az egész famíliának is. Ugyan, mi baj lehetne ebből? Ja, nagyon is sok, mivel mindegyiküknek van valami titkolnivalója, és az ünnepi hangulat nem igazán csillapítja a karantén miatt felfokozott kedélyeket meg a régóta forrongó konfliktusokat... Hiába, család ellen nincs orvosság, ugye.
És akkor a képregényadaptációk terén a Bosszúállók: Végtelen háború-ról meg a Végjáték-ról még nem is beszéltünk, pedig ha a világrengető eseményeknél tartunk, ugyebár... De lám, a való világgal még a Marvel-univerzum érzelmi hullámvasútja se veheti fel a versenyt!
Nem meglepő módon sokat gondoltam ezekre a könyvekre - és filmekre - az elmúlt hónapokban. Mindegyiket kedveltem már önmagában is, és habár örülök, hogy még azelőtt olvastam/láttam őket, mielőtt a fennálló helyzet miatt egészen más jelentés is rakódott volna rájuk, azért továbbra is szívesen ajánlanám mindet, akár szórakoztató, akár elgondolkoztató kikapcsolódásként, feltöltődésként. De akárhogy is, egészen elképesztő, mennyit változott a világ, és vele együtt ezek a könyvek-filmek is, amióta legelőször olvastam-láttam őket - pedig valójában persze pontosan ugyanazok a történetek maradtak, mint amik eredetileg voltak. Mert a legbizarrabb fordulatokat mégiscsak maga az élet írja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése