#HetiTéma: Évkezdő aktuális olvasmányok

A hét témája 7.

Első néhány olyan olvasmányom az idei évben, amelyek meglepő mértékben aktuálisnak, relevánsnak bizonyultak - és milyen további tervezett olvasmányok jutnak eszembe róluk, amikre szeretnék minél hamarabb sort keríteni.

Az olvasott könyvek: Radikálisok (Cory Doctorow), Az ágybérlő (Beth O'Leary), Hedy Lamarr (Marie Benedict), Akiknek két anyja van (Mártonffy Zsuzsa)

A tervezett könyvek: Pusztító tűz (John Scalzi), Az anyák (Brit Bennett), Evelyn hét férje (Taylor Jenkins Reid), Utolsó tanúk (Szvetlana Alekszijevics)

Cory Doctorow: Radikálisok

A négy kisregényt tartalmazó sci-fi kötet amolyan kis kortárs disztópia a (nem túl távoli) jövőről. Olyan témákkal foglalkozik, mint társadalmi egyenlőtlenség, bevándorlás, menekültek, a technológia dominanciája és felhasználói-tulajdonjogi kérdései, szuperhősök, rasszizmus, rendőrségi brutalitás, egészségügy, terrorizmus, halálos járvány (igen, tényleg). Az egyik legelső olvasmányom volt idén, és döbbenetesen naprakésznek bizonyult. Olyannyira, hogy kíváncsi is lennék, vajon milyen lett volna akár csak egy évvel ezelőtt olvasni az eredetileg 2019-ben megjelent könyvet: ki tudja, mennyire hatott volna rám másként az elmúlt év élményei, kontextusa nélkül... Akárhogy is, kimondottan tetszett a kötet, elképesztően lebilincselő és elgondolkodtató, le se bírtam tenni, pedig nem könnyű olvasmány, ráadásul - legalábbis számomra - kisregényről kisregényre egyre megrendítőbb, megterhelőbb lett. De szerintem mindenképpen érdemes tenni vele egy próbát, még azoknak is, akik amúgy nem igazán szoktak sci-fit olvasni. Ha más nem, hát azért, mert nagyon érdekes, mi mindenre ismerhetünk rá a jelenünkből, mi mindent "talált el" Doctorow sikeresen, illetve mikben cáfolt rá a fikcióra és a képzeletre az élet meg a valóság...

John Scalzi: Pusztító tűz

Ez a könyv Az összeomló birodalom c. kötet folytatása, egy lezárt trilógia második része. Az első kötetet még tavaly olvastam, és nagyon tetszett, annak dacára, hogy - mint a címe is mutatja - gyakorlatilag egy világ közelgő, elkerülhetetlen apokalipszisét mutatja be, ami így, ezekben az igencsak cifrán induló 2020-as években kissé... túl közelinek érződik, ugyebár. De Scalzi hozza a szokásos humorát, a tőle megszokott érdekes karaktereket, izgalmas fordulatokat, könnyed szórakoztatást és elgondolkodtató, mélyebb mondanivalót, szóval, csak úgy faltam az oldalakat, és alig várom, hogy folytassam a történetet. Eddig nagyon élveztem mindent, amit Scalzitól olvastam, szerintem bármelyik műve tökéletes belépő a sci-fi világába, ha valaki eddig ódzkodott az ilyen könyvektől, vagy nem egészen tudja, hol kezdje a műfajjal való ismerkedést. Tehát, ez a trilógiája is olyan űropera, ami "kezdőknek" és "haladóknak" egyaránt ajánlott.

Beth O'Leary: Az ágybérlő

Még az év első napjaiban olvastam ezt a romantikus regényt, és nagyon kellemesen meglepett. Két londoni fiatalról szól, akik egy aprócska lakáson kénytelenek osztozni - az ágy egy-egy felét lefoglalva maguknak -, és különböző időbeosztásuk miatt (egyikük nappal egy kiadóban dolgozik, másikuk éjszakás ápoló egy hospice-ban) sosem találkoznak, így cetlikre írt üzenetekkel kezdenek el kommunikálni egymással, és meglepő kapcsolat bontakozik ki köztük... Könnyed kikapcsolódásra, felhőtlen szórakozásra számítottam ettől a könyvtől, sok humorral és jópofasággal, s ezt alapvetően meg is kaptam - ugyanakkor a könyv nagyon sok szempontból mélyen elgondolkodtató, és igazán releváns témákkal foglalkozik. Tiffy és Leon életében egyaránt vannak olyan aspektusok, amik nagyon is valódi problémákat feszegetnek, mint a toxikus kapcsolatok, az igazságszolgáltatás útvesztői vagy épp a fel nem vállalt identitás, és az írónő meg is adja a kellő súlyt ezeknek a kényes, nehéz kérdéseknek, de úgy, hogy az mégsem megy a szórakoztató könnyedség rovására. Nekem nagyon bejött ez az ügyes egyensúly, és már meg is szereztem O'Leary újabb regényét, az Otthoncseré-t, kíváncsi vagyok, az hogy fog tetszeni, miután a debütáló műve ekkora sikert aratott nálam.

Brit Bennett: Az anyák

Kamasz románc, nagyon komoly következményekkel, olyan mély, fontos, nehéz és mindig releváns témákról, mint szülő-gyerek kapcsolatok, felnőtté válás, abortusz, öngyilkosság, vallás... A regény három dél-kaliforniai, afroamerikai fiatal felnőtté válásának történetét meséli el, de mint az előbbi felsorolásból is látszik, jóval többről szól szimplán egy szerelmi háromszögnél. Így tehát ez a (szintén debütáló) regény is sokkal összetettebb és tartalmasabb, mint amit sokan kihoznak ebből az alaptémából. Nagyon kíváncsi vagyok rá, már csak azért is, mert a regényt részben a helyi fekete gyülekezet minden lében kanál, véleményező-ítélkező nénijei narrálják, amolyan görög kórusként. Hát, ilyet se olvas az ember minden könyvben, az biztos!

Marie Benedict: Hedy Lamarr - Az egyetlen nő

Ezt az életrajzi regényt még decemberben kezdtem el, de végül az év első heteiben fejeztem be (ez történik, ha az ember több mindent olvas egyszerre, ugye), így hát ez is bekerülhet az évkezdő olvasmányok közé. Nagyon tetszett a könyv, ami a második világháborúig követi nyomon Hedy Lamarr igencsak kalandos életét, a bécsi színpadtól a hollywoodi filmvászonig, házasság(ok)tól a dívaságon át a szabadalmaztatott, korát meghaladó technológiai találmányáig. Szívesen olvastam volna még tovább a történetét, szerintem bőven kitenne akár még egy egész kötetet. Ám sajnos sok minden fájdalmasan aktuálisnak érződött az olvasottakból (pedig bár ne lett volna így - ugyanakkor persze ez is a könyvet és a szerzőt dicséri!), akár a szexizmusról, akár az antiszemitizmusról, akár a hollywoodi erőviszonyokkal, hatalmi pozíciójukkal visszaélő férfiakról, toxikus-abuzív rendezőkről és producerekről beszélünk. Hiába, bizony még mindig bőven van hová fejlődnünk, így lassan egy évszázaddal később is...

Taylor Jenkins Reid: Evelyn hét férje

Míg Benedict regénye egy valóban élt színésznő történetét meséli el, Reid regényének középpontjában egy általa kitalált alak, Evelyn Hugo áll, akit a legnagyobb, leghíresebb hollywoodi dívákról mintázott. A könyv nagyon ügyes, ötletes, érdekes alapkoncepciója az, hogy Evelyn kalandos életének, karrierjének, szerelmeinek története egy interjú keretében bontakozik ki, amit egy fiatal riporternő készít az idős sztárral. Irtó kíváncsi vagyok, mit tudott Reid kihozni ebből az elképzelésből, hiszen egy ilyen hosszú élettörténetbe sok egyéb témát is bele lehet szőni, Hollywoodon innen és túl.

Mártonffy Zsuzsa: Akiknek két anyja van

Ezt a könyvet nemrég fejeztem be, és nem véletlenül írtam róla már többször is, mert véleményem szerint mindig aktuális. Óriási hatással volt rám, igazi hiánypótló kötet. Személyes tapasztalatokon keresztül szól az örökbefogadásról és annak magyarországi helyzetéről, felbecsülhetetlen értékű bepillantást nyújtva ebbe a témakörbe, bármilyen szempontból viszonyulunk is hozzá. Általánosságban is nagyon hasznos, elgondolkodtató könyv az "élet nagy kérdéseiről", bármilyen olvasónak. Telis-tele van olyan kérdésekkel, amiken szerintem bárkinek érdemes eltűnődnie, akár saját magával, akár a családjával, környezetével kapcsolatban.

A kötet végén található kisokos már önmagában is roppant informatív, ugyanúgy elgondolkodtató, mint az egyéni beszámolók, hol megrendítő, hol dühítő, hol megható. Sok aspektus akad, amiről nehéz olvasni, például az örökbefogadást - az örökbefogadókat, az örökbefogadottakat, az örökbeadókat egyaránt - övező előítéletek és sztereotípiák, amelyeknek egy jól működő társadalomban semmilyen kérdéssel vagy csoporttal kapcsolatban nem volna szabad létezniük sem, nemhogy ennyire tért hódítaniuk. A könyv egyik örökké aktuális, mindig és mindenkinek tanulságos mondanivalója, hogy hangsúlyozza, az előítéletek és sztereotípiák nem csak negatív előjelűek lehetnek: az is ugyanúgy szűklátókörűség, ha rózsaszín szemüvegen át, elnagyoltan nézünk, romantikus/naiv elképzelések alapján piedesztálra emelünk valamit vagy valakit, ahelyett, hogy igazán odafigyelnénk rá, tudomásul vennék teljes kerek egészében, igazi, esendő és sokszínű valójában.

Szvetlana Alekszijevics: Utolsó tanúk

Egy másik nehéz, de fontos olvasmány, szintén gyermeki sorsokról. Az irodalmi Nobel-díjas Alekszijevics ebben a hiánypótló kötetében olyan emberek visszaemlékezéseit gyűjtötte össze, akik gyerekek vagy (kis)kamaszok voltak a második világháború idején, hogy az ő szemszögükből is megőrizze a történelmet. Kapcsolódó művét, a Nők a tűzvonalban-t már olvastam tavaly, és óriási hatást tett rám a letaglózó, döbbenetes, mélyen emberi, a kőkemény valóságot tisztán és világosan, mégis tényleg magasirodalmi színvonalon bemutató könyv, amiben Alekszijevics a háborút önkéntesként megjárt szovjet nők visszaemlékezéseit írta meg. Szerintem igazán felbecsülhetetlen értékű a munkássága, amivel megmutatja, mennyi más oldala van a háborúnak, mint ami általában bekerül a köztudatba és a történelemkönyvekbe.