Könyves barátnők, barátnős könyvek

Avagy: a lányok-nők közötti barátság sokféle arca, néhány nagyon emlékezetes, régi vagy újabb kedvenc olvasmányomban

Akár örök barátságról, akár tűzön-vízen át összetartó bajtársnőkről, akár élethosszig tartó rivalizálásról beszélünk, ez a téma igazán kimeríthetetlen - és felejthetetlen történetek alapjául szolgálhat, a klasszikus ifjúsági regényektől kezdve a kortárs szépirodalmi remekművekig.

Az említett szerzők: Elizabeth Wein, Monica Hesse, Elena Ferrante, Margaret Atwood, Szabó Magda, Lowis Lowry, Vera Brosgol és Kelly Sue DeConnick

Korábbi bejegyzésekben már említettem, milyen szuper, ha egy jó barát(nő) könyvvel lepi meg az embert, és ilyen személyes, közeli forrásokból persze megbízható, remek ajánlásokat is lehet kapni, hogy mit érdemes elolvasni. A barátnők-könyvek kapcsolatán tovább gondolkozva ezúttal megfordítom ezt a témát, és sorra veszek néhány olyan regényt, amikben nemcsak megjelenik a lányok/nők közötti barátság, hanem kimondottan központi szerepet játszik.

Szerintem korántsem elég szerző és könyv foglalkozik ezzel a témával, pláne nem kellően árnyaltan és összetetten, pedig az ilyen kapcsolatoknak rengetegféle olvasata lehet. Ahogy nincs két teljesen egyforma lány és nő, úgy nyilván nincs közöttük két teljesen egyforma baráti kapcsolat sem. Így hát mindig örülök, ha olyan művekre bukkanok, amik kellően komolyan veszik az efféle narratívát, és komplex, hiteles női karaktereket helyeznek a történetük középpontjába.

Mindegyik itt felsorolt könyv mély nyomot hagyott bennem, és mind jól igazolják, milyen fontosak, érdekesek lehetnek az ilyen narratívák, mennyit elárulhatnak nemcsak az egyes emberekről, hanem egy-egy adott korról, közösségről, társadalmi kérdésről is. Ráadásul így csoportosítva ezek a regények, történetek még egymásra is nagyon érdekesen reflektálnak.

Elizabeth Wein: Fedőneve Verity

(Code Name Verity, 2012)

Könyvmolyképző kiadó, 2015, ford. Todero Anna

Két fiatal brit nő története a második világháborúból: mindketten önkéntes szolgálatra jelentkeznek, hogy a maguk módján harcba szállhassanak a hazájukért. Az egyikükből, a skót úrihölgyből kém lesz, a másikukból, a zsidó származású, észak-angliai szerelőlányból pedig pilóta. A regény egy közös franciaországi küldetésük sorsát meséli el, és közben az időben visszaugorva bemutatja a barátságuk történetét is.

Imádom ezt a könyvet, a legeslegnagyobb kedvenceim közé tartozik, de nehéz beszélni róla, mert szerintem minél kevesebbet tud az olvasó, mikor belevág, annál jobb! Így hát csak annyit mondok, hogy mindkét főszereplőt a szívembe zártam egy életre: pont attól különleges hősnők, hogy hétköznapi, hiteles, esendő emberek. A történetük ugyanúgy szól a bátorságról és az önzetlenségről, mint a kudarcról és a gyávaságról, a küzdelemről és a feladásról, a veszteségről és a reményről.

Wein regényét valódi alakok ihlették, olyan (brit, amerikai, francia, szovjet stb.) kémnők és pilótanők történetei, akiknek hősiességéről és áldozatáról nem emlékeznek meg a történelemkönyvek, pedig sokan az életüket adták a jó ügyért (mint pl. Szenes Hanna, Violette Szabo vagy Noor Inayat Khan), mások pedig a háború végeztével hazatérve senkinek sem beszélhettek az általuk betöltött szerepről, még évtizedeken át (ld. még pl. Sarah Rose: Legendás lányok, Szvetlana Alekszijevics: Nők a tűzvonalban, Bletchley Park Múzeum). Így hát nekik, róluk is szól ez a felejthetetlen történet. És mivel a társadalmat átható gyűlölködéstől, az előítéletet és erőszakot szító demagóg ideológiától, az egyenlőtlenségtől és elnyomástól sajnos a mai napig nem sikerült végleg megszabadulnunk, így pláne aktuálisak, örök érvényűek, példamutatók maradnak az ilyen könyvek.

Monica Hesse: A kék kabátos lány

(Girl in the Blue Coat, 2016)

Tilos az Á kiadó, 2017, ford. Totth Gitta

Míg a Fedőneve Verity egy olyan barátság története, ami a háború alatt kovácsolódik, Hesse regénye ennek az ellenkezőjét veszi górcső alá: hogyan hathat a legszorosabb kapcsolatokra a háború? Mi történik, ha az addig legjobb barátnők egyszeriben az egymással ellenkező, ellenséges oldalon találják magukat?

1943-ban járunk, a németek által megszállt Amszterdamban. Hanneke vőlegénye elesett a fronton, és a gyászoló lány a feketepiacon kereskedve igyekszik eltartani a családját. Egy napon az egyik kuncsaftja, egy idős néni megkéri, hogy segítsen neki megkeresni a zsidó lányt, akit egy ideig a házában bújtatott, ám nemrég csak úgy nyomtalanul eltűnt. Hanneke belemegy a dologba, és nem is sejtheti, hogy ezzel milyen veszélyes, végzetes, sorsfordító események sorát indítja el...

Ennek a könyvnek a cselekményéről is vétek lenne többet elárulni, lényeg, hogy tiszta szívből ajánlom, fiatalabbaknak és idősebbeknek egyaránt, mert igazán érdekes és értékes olvasmány, nem is gondoltam volna, hogy mennyire megrendítő, elgondolkodtató és szívszorító élményt fog jelenteni. Hesse csupa hiteles, reális, összetett alakot vonultat fel a könyvében, megmutatva a legjobbat és a legrosszabbat is, amire az emberek képesek. A könyv egyszerre történelmi regény és torokszorítóan izgalmas krimi, ami a barátság témáját is ugyanolyan autentikusan kezeli, mint az összes többi részletet, így hát végig úgy érezhetjük, mintha ott lennénk Hanneke mellett Amszterdamban, és vele együtt próbálnánk felderíteni az egyre kuszálódó rejtélyeket, kibogozni a bonyolult kapcsolatokat; olvasóként rendületlenül abban bizakodva, hogy hátha a szeretet mégiscsak erősebbnek bizonyulhat a gyűlöletnél.

Elena Ferrante: Briliáns barátnőm - Nápolyi regények I.

(L'amica geniale, 2011)

Park kiadó, 2016, ford. Matolcsi Balázs

A "Ferrante-fever", azaz Ferrante-láz az elmúlt években végigsöpört a világon, mióta a titokzatos, csak a szerzői álnevén ismert olasz írónő művei, főleg a Nápolyi regények című, négykötetes sorozata hazáján, sőt Európán kívül is egyre ismertebbé váltak. És nem is véletlen a nagy felhajtás: szerény véleményem szerint a Briliáns barátnőm-mel kezdődő regénysorozat bizony tényleg olyan jó, mint amilyennek a "hájp" beállítja - vagy talán még annál is jobb. Én eddig két kötetet olvastam el, és már a harmadikat-negyediket is beszereztem, de igyekszem nem egyhuzamban "befalni" a teljes tetralógiát, hanem megpróbálom kicsit beosztani, elnyújtani a sorozat befejezését. (Amihez, bevallom, hatalmas önuralom kell! De motivál, hogy annyi minden más is van, amit el szeretnék/akarok olvasni...)

A több évtizedet felölelő sorozat két nő, Lila Cerullo és Elena Greco barátságának történetét meséli el, egészen a kislánykoruktól kezdve. A két lány sok szempontból éles ellentéte egymásnak, másrészt viszont eltéphetetlen szálak fűzik össze őket, bárhogyan alakul is az életük. Kettőjük kapcsolatán keresztül Ferrante bemutatja a második világháború utáni Nápolyt és Olaszországot, kezdve a szegény lakótelepnél, ahol felnőnek, majd lassan, fokozatosan kitágítva a képet és a lányok világát. Mindketten elvágyódnak, ki akarnak törni, és mindkettőjükben bőven meg is van hozzá a tehetség és az értelem, de hogy vajon melyiküknek és miként/mennyire sikerül ez, azt semmiképpen nem lövöm le. A két lány kapcsolata igazán komplex, már kezdettől fogva: ugyanannyira örök riválisok, amennyire támogatják, segítik, megértik és inspirálják, noszogatják, előrefelé piszkálják-lökdösik egymást. Sosem lehet tudni, hogy kettőjük viszonya milyen fordulatot vesz éppen, negatív vagy pozitív hatással lesz-e a másikra, miközben boldogulni próbálnak, a helyüket keresik a világban.

Ferrante zsenialitása abban rejlik, hogy a hétköznapi élet legapróbb részleteiről is úgy tud írni, hogy lélegzetvisszafojtva olvassuk, mintha egy hiperizgalmas krimi döbbenetes fordulatairól lenne szó, nem pedig mindennapos, teljesen valószerű történésekről. De komolyan, elképesztő, milyen drámai súlya lehet egy pár cipőnek vagy egy jegyzetfüzetnek, mekkora jelentőséget kaphat egy átlagos családi esemény vagy épp egy régen látott ismerős felbukkanása. Bárki is rejtőzik valójában az írói álnév mögött, engem őszintén szólva nem igazán izgat, kicsoda "Elena Ferrante", vagy hogy mennyire önéletrajzi ihletésűek a regényei, nekem egyedül az számít, milyen fantasztikusak ezek a könyvek.

Bátran ajánlom azoknak is, akik amúgy ódzkodnak, idegenkednek a magas irodalomtól, mert Ferrante tökéletesen közérthetően ír, és olyan életszerűen festi le a lányok világát, hogy bármennyire különbözik is az a mi életünktől, mégis tökéletesen átérezhetjük minden örömüket-bánatukat. Őszintén úgy gondolom, hogy ebben a sorozatban valahogyan benne van maga "az élet", bárhol és bármikor olvassuk is, miközben egy nagyon specifikus, konkrét képet ad a saját koráról, kultúrájáról, közösségéről, így különleges bepillantást is enged egy másik időszakba, országba, világba. (Azt hiszem, ez a két dolog igazából nincs ellentmondásban, hanem pont, hogy nagyon is összekapcsolódnak...) A sorozatból televíziós adaptáció is készült-készül, évadonként egy-egy kötetet sorra véve; eddig az első két regény feldolgozása került bemutatásra. A Nápolyban forgatott, olasz produkció az HBO-n tekinthető meg, nagy kritikai és közönségsikert aratott, a zenéjét a szuper Max Richter szerezte. Én mindenesetre alapvetően nyilván magukat a könyveket ajánlom; az első kötet ráadásul egyáltalán nem is hosszú, így végképp bátran belefoghat valaki, ha csak egy kis kóstolót szeretne a sorozat világából. De előre szólok: vigyázat, súlyos függőséget okozhat!

Margaret Atwood: Macskaszem

(Cat's Eye, 1988)

Jelenkor kiadó, 2020, ford. Csonka Ágnes

Ezt a könyvet még hosszú évekkel ezelőtt olvastam, akkor még az angol eredetiben, de nagyon mély nyomott hagyott bennem, ráadásul nemrég jelent meg magyarul, így duplán is aktuális erre a listára. A történet egy igazán toxikus barátságot mutat be, ami még iskolás lányok között kezdődik, majd még évtizedeken át elkíséri, kísérti és meghatározza a főszereplő festőnőt, mind a magánéletére, mind a művészetére-munkásságára rányomva a bélyegét. Atwood hátborzongatóan átérezhetően, hitelesen ábrázol egy olyan kapcsolatot, amihez foghatót nem kell saját magunknak is átélnünk ahhoz, hogy ráismerjünk. Hiszen a legtöbben tisztában vagyunk vele, hogy a női kapcsolatok a valóságban sokkal bonyolultabbak azoknál a sztereotíp végleteknél, amiket gyakran ábrázol a kultúra és a média: egyik oldalon a habos-babos, rózsaszín szemüveges, felszínes, könnyed öribariság, a másikon az irigy, féltékeny, áskálódó cicaharc. Atwood ennél sokkal komplexebb, hitelesebb alakokat alkot, akiknek így az egymáshoz való viszonyuk is sokkal, de sokkal bonyolultabb, összetettebb a megszokott sztereotípiáknál.

A narratíva elmossa a határvonalat a terrorizálás, az elutasítás, a befogadás és a kötődés, illetve az áldozat, a cinkostárs és a bántó között, és ijesztő, hogy mindez milyen hihető, érthető és tisztán nyomon követhető, pláne a serdülő lányok között, de még felnőtt nőknél is. Nem könnyű olvasmány, de szerintem megéri: nem véletlen, hogy Atwood írásai többször is szerepeltek már itt a blogon, mert nagyon meghatározó volt a számomra, ahogy - pl. Ferrantéhoz hasonlóan - női, feminista szerzőként nem riad vissza a komplex, esendő, problematikus alakoktól és viszonyoktól, a szereplők nemétől és korától függetlenül.

Szabó Magda: Abigél (Móra kiadó, 1970)

Egy igazi klasszikus, több szempontból is, de ebben a témában mindenképpen. Gyerekkorom óta örök kedvencem, ami természetesen nem maradhatott le erről a listáról. Vitay Georgina és matulás diáktársnőinek II. világháborús története a kamaszlányok közti barátság egyik legreálisabb, legszebb ábrázolása, amit valaha olvastam, nem csupán a magyar vagy ifjúsági kategóriában, hanem úgy általában a világirodalomban. Ki feledhetné a férjhez menős játékot, a süteményeket, a gombokat-érméket, a légiriadót és még oly sok minden mást? Szabó Magda ugyanolyan hitelesen ábrázolja a lányok közötti ellenségeskedést és irigykedést, bizonytalanságot és bizalmatlanságot, ahogy az életre szóló, örök barátságokat, a bármiféle veszéllyel dacoló, fogadott nővérséget, az egymásnak a legnagyobb vész idején is biztos kapaszkodót jelentő kapcsolatokat, a másikat mindenáron megóvó, rendíthetetlen szeretetet.

Az Abigél egyik különlegessége (a sok közül), hogy a csodás történet szerintem bármilyen formában megőrzi a lényegét: én a szintén klasszikus sorozatadaptációt is imádtam, sőt még a színpadi, musicales változatot is ugyanúgy a szívembe zártam. Ez a regény sem veszti aktualitását, a mai napig rengeteget adhat nekünk, bőven van mit tanulnunk belőle.

Lois Lowry: Számláld meg a csillagokat

(Number the Stars, 1989)

Animus kiadó, 2001, ford. Bátori Tamás

Egy újabb klasszikus, ami a fiatalabb korosztálynak szól, de szerintem felnőtteknek is fontos, sokatmondó olvasmány lehet. Két kislány barátságán keresztül mutatja be a dániai ellenállást a II. világháborús német megszállás alatt. A regény annak az embermentő, közösségi hőstettnek állít emléket, amikor 1943-ban a dán ellenállók civilekkel és halászokkal összefogva több mint hétezer zsidó honfitársukat menekítették át Svédországba, sikeresen megóvva majdnem minden dán zsidót a deportálástól és a biztos haláltól. Lassan két évtizede, hogy olvastam ezt a könyvet, de a mai napig nagyon kedves a szívemnek. Nem véletlenül díjnyertes, óriási becsben tartott angolszász gyerekirodalmi klasszikus, a műfaj egyik leghíresebb, legelismertebb amerikai alkotójától.

Annemarie és Ellen barátságának története megható, megrendítő és örök érvényű, akár zsidó, akár nem zsidó szemmel nézzük. Akárcsak az Abigél, ez a könyv is alkalmas lehetne arra, hogy szembenézzünk a saját múltunkkal - és jelenünkkel. Mert ugyan nálunk is voltak embermentő, önfeláldozó hősök, a magyarok mégsem álltak így ki üldözött honfitársaikért (sőt...), akik óriási számban, arányban oda is vesztek a holokausztban (ld. soá, porajmos). Arról nem is beszélve, hogy még ma is sokan előszeretettel "cigányoznak" és "zsidóznak", mindenféle körökben - vagy épp "sorosoznak", amiből nekem személy szerint már nagyon, de nagyon elegem van. (Amúgy se tudom, miféle "zsidó világösszeesküvéstől" tart bárki, mikor zsidóként alapvetően egyedül abban tudunk mind teljesen egyetérteni, hogy soha, semmiben nem értünk teljesen egyet, már évezredek óta. Ezen bizony nincs az a pénz, ami változtatni tudna. És ezt nem csak azért mondom ám, mert én még speciel egy fillért se kaptam abból a mitikus "Soros világösszeesküvő alapból", puff neki...)

Vera Brosgol: Ánya kísértete

(Anya's Ghost, 2011)

Ciceró kiadó, 2020, ford. Márton Zsófia

Ezt a képregényt nemrég olvastam, és nagyon tetszett, csak lelkesen ajánlani tudom, itt már írtam róla. Ánya történetében is fontos szerepet kap a lányok közötti barátság, akár a diáktársnőkről, akár a kút mélyén talált szellemleányzóról van szó. De senkit ne tévesszen meg a cuki külcsín: a történet bizony valódi kísértetsztori a javából, az olvasónak kijut a borzongásból bőven. Brosgol a kamaszlányokról szóló történetben nem riad vissza a keményebb, nehezebb, húzósabb témáktól sem: Ánya meg a társai - legyen az adott illető hús-vér vagy szellem - mind hitelesen, reálisan vannak megírva és ábrázolva. Nem tökéletes, "példás" alakok, hanem esendő, problémás emberek, akik sok mindenben bizonytalanok, a helyüket keresik a világban, hadilábon állnak önmaguk elfogadásával, a népszerűséget hajkurásszák, szeretetre/szerelemre/barátságra vágynak, miközben azt sem tudják, mit is akarnak igazából. Szóval, kamaszok. Nekem felnőtt fejjel is nagyon élvezetes volt ez a csodásan megrajzolt kötet (most komolyan, ezektől az egyszerre író-rajzoló tehetségektől én mindig lehidalok!), de szerintem a megcélzott korosztálynak is szuper, egyáltalán nem szájbarágós-prédikálós, mégis elgondolkodtató olvasmány lehet. Remek példákat mutat mind a pozitív, jó hatású barátságokról, mind a problémás, kiegyenlítetlen "baráti" kapcsolatokról a fiatal - és szellemként örökké fiatal - lányok között.

 

Bónusz film: Marvel Kapitány (2019)

Ha már a képregényeknél tartunk, igazán nem hagyhattam ki, hogy megemlítsem hőn imádott szuperhősnőm filmjét, ami már csak azért is az egyik legnagyobb kedvencem a műfajban, mert a történet egyik központi eleme, szíve-lelke nem más, mint Carol Danvers és Maria Rambeau barátsága. Többek között ettől olyan remek adaptáció ez a film, mivel a képregények szintén nagy hangsúlyt fektetnek Carol baráti kapcsolataira (ld. Kelly Sue DeConnick et al.: Marvel Kapitány - Magasabbra, távolabbra, gyorsabban, Fumax kiadó, 2019, ford. Kodaj Dániel), így nagyon örülök, amiért az alkotók gondosan megőrizték, átültették ezt az aspektust a Marvel moziuniverzumába is. Tehát, éljenek soká a - minden értelemben - szuper barátnők!