#HetiTéma: Másság és szerelem

A hét témája 4.

Néhány olvasmányom a közelmúltból arról, hogy milyen sokfélék is vagyunk - és hogy ez pontosan így is van jól. Hiszen épp ettől születhet ennyi különböző szerelmi történet, legyen boldog vagy szomorú, keserédes vagy inspiráló, könnyed vagy szívbemarkoló. Mert mondjon bárki bármit, az irodalom mindenkié.

A regények: Akhilleusz dala, Bádogember, Arthur Less, Úriemberek kézikönyve

Még mindig sokan vannak, akik elutasítón ítélkeznek mindenen és mindenkin, ami-aki csak különbözik tőlük, ahelyett, hogy nyitottak lennének a másságra, annak bármely értelmében. Pedig ezzel a szűklátókörű gondolkodással, begyöpösödött elzárkózással igazából csakis saját magukról állítanak ki szegénységi bizonyítványt... Legfőbb ideje lenne már félretenni a felszínes sztereotípiákat, és a maguk összetettségében, sokszínűségében látni, elismerni mind a különféle embereket, mind a különböző kapcsolatokat. Az olvasás erre is csodás eszköz lehet (nem véletlenül folytatnak ellene keresztes hadjáratot a bigottak!), hiszen a könyvek nemcsak elszórakoztatnak és kikapcsolnak, hanem sokszor el is gondolkodtatnak. Egyrészt saját magunkat is segíthetnek megérteni, és megmutathatják, hogy nem vagyunk egyedül; másrészt segíthetnek kilépnünk a saját életünkből, és közelebb hozhatnak hozzák másokat, bármilyen különbözőnek is tűnjenek tőlünk. És bizony fölfedezhetjük, hogy mások kapcsolatai, tapasztalatai, gondolatai, érzései stb. talán nem is annyira idegenek a mieinktől... Mert ha elég nyitottak vagyunk rá, tényleg több minden köthet össze minket, mint ami elválaszt.

Tehát, íme, néhány könyv, amit a tavalyi évben olvastam, melyek ékesen illusztrálják, hogy milyen sok-sok különböző történet létezhet pl. még azon a kategórián belül is, hogy "férfi-férfi szerelem". Mondhatni: variációk egy témára - fiúk/fiatalemberek/férfiak és az első szerelem. Megjelenik bennük a múlt és a jelen, hepiend és tragédia, betegség és házasság, humor és keserűség, kudarc és kaland, fiatalság és időskor. Mindegyiket lelkesen ajánlom, önmagukban is remek olvasmányok, nemtől és szexualitástól függetlenül - ahogy persze minden jó regény és szívhez szóló szerelmi történet!

Madeline Miller: Akhilleusz dala

(The Song of Achilles, 2011)

General Press kiadó, 2014/2020, ford. Szigeti Judit

A regény az ókori görög hősök, a trójai háború, az Iliasz történetét beszéli el újra, Patroklosz szemszögéből, középpontba állítva a kapcsolatát Akhilleusszal: mind a barátságból születő szerelmüket, mind közös harcukat Trója és maga a végzet ellen. Istenek és emberek akarata feszül egymásnak, a valós és mitikus elemek közötti határ elmosódik, s nehezebbnél nehezebb kérdésekkel kerülünk szembe: mennyit érhet a szerelem ereje, és vajon mit is jelent tulajdonképpen hősnek lenni? Miller kezdettől fogva csodálatosan játszik mind a mitológiával, mind az elvárásainkkal, egészen a történet legvégéig. A meglévő irodalmi, történelmi és kulturális alapokra épít, de mindebből valami egészen egyedi, saját művet hoz létre. Ugyanolyan magától értetődően emeli be a regénybe a természetfeletti elemeket, mint az ismert tényeket, amiből nagyon érdekes összhatás születik: amolyan mitikus történelmi regény. S ha esetleg azt gondolnánk, előre tudhatjuk, hogyan fog alakulni és végződni a történet, csak mert ismerjük az iskolában tanultakból vagy az olvasmányainkból, hát, megsúgom: nem sejthetjük, miként is fognak kibontakozni, lejátszódni az események. Kortalan (szerelmi) történet, kortalan üzenettel.

Én különösen imádtam, ahogyan Miller beledolgozta a narratívába Thetisz, a nimfa és Briszéisz, a rabnő alakját, de erről nem is akarok többet elárulni, mert igazán vétek lenne... Mindenesetre már a polcomon áll Miller újabb regénye, a Kirké, ami a Homérosz Odüsszeiá-jából ismert varázslónő történetét dolgozza fel, és igazán nekem való olvasmánynak ígérkezik.

Sarah Winman: Bádogember

(Tin Man, 2017)

XXI. Század kiadó, 2018, ford. Békési József

Nagyon szép, szívbemarkoló angliai történet az első szerelemről, a barátságról és a veszteségről, a gyászról és a szeretetről. Történet két fiúról, akik elválaszthatatlanok voltak egymástól, meg a férfiakról, akikké váltak. Meg egy nőről, aki mindkettőjük sorsát megváltoztatta, amikor egy nap betoppant egyikük életébe. Meg a szülőkről és a felnőtté válásról, beilleszkedésről és önazonosságról, művészetről és betegségről, útkeresésről és hazatalálásról. Rövidke könyv, mégis rengeteg minden megbújik benne. Van valamiféle varázslatos, egészen egyedi hangulata, amit nehéz szavakba önteni. Melankolikus, mégis gyönyörű, szomorkás, ugyanakkor felemelő. Abszolút mentes a giccstől, az érzelgősségtől és az okoskodástól, mégis csupa érzelem és bölcsesség. Nem szól másról, "csak" a hétköznapi átlagéletről, mégis megtölti azt jelentéssel, szépséggel, értékkel. Winman nagyon hitelesen és összetetten rajzolja meg a karaktereket: mindannyian emberien esendőek, de egyikük fölött sem ítélkezik, hanem mélységesen empatikusan, megértően és érthetően mutatja be azt, ahogyan a helyüket keresik a világban.

Ilyen bizonytalan, nehéz időkben, mint amilyeneket mostanában élünk, szerintem különösen jól jön az embernek egy ilyen szép, szívmelengető-szívfacsaró, minden szomorúságával együtt léleksimogató olvasmány, amiben ugyanúgy benne van a gyász, a veszteség és a magány fájdalma, mint az élet, a szeretet és a barátság szépsége. Akár egy ültő helyünkben is elolvasható, mindig aktuális könyv, amire garantáltan még sokáig emlékezni fogunk.

Andrew Sean Greer: Arthur Less

(Less, 2017)

Álomgyár kiadó, 2019, ford. Goitein Veronika

Humoros, önironikus, merengős, szomorkás, keserédes, könnyeden komoly és komolyan könnyed könyv egy középkorú íróról és életének nagy szerelmeiről. A címszereplő Arthur Less, az ötvenhez közeledő amerikai író kénytelen számot vetni mind alkotói munkásságával, mind magánéletével; és mivel komoly dilemmákkal kerül szembe, úgy dönt, az lesz a legjobb, ha inkább tudomást se vesz róluk, hanem elszökik előlük. Világ körüli útra indul, elfogadva minden meghívást, amit csak kapott különféle irodalmi eseményekre Európától Ázsiáig, ám az emlékeit és a kételyeit nem bírja hátrahagyni. Nem tudja kiűzni a fejéből sem a legelső nagy szerelmét, aki végül visszatért a feleségéhez, sem azt a fiatalembert, akivel majdnem tíz évig volt együtt, és aki épp férjhez menni készül... Mert maga a világ is változik, és Less kissé elveszetten keresgéli benne a helyét, mind magánemberként, mind alkotóként. Mindeközben pedig egyre csak fogy az idő, hogy megírja élete főművét, azt a bizonyos Nagy Regényt - már ha sikerülne végre zöld ágra vergődnie az ihlettel, a múzsával, a kreativitással, meg úgy leginkább saját magával.

Egyszerre cinikus és reménykedő, megindítóan romantikus és realistán anti-romantikus regény, csupa érzelem és szellemesség, tele humorral és életbölcsességgel. És emellett az irodalmi élet szeretetteljes, ám kíméletlen kifigurázása, a díjaktól a fesztiválokon át a kritikusokon keresztül egészen az alkotókig. (Itt muszáj megjegyeznem, hogy ebből a szempontból pláne bizarr élmény volt olvasni ezt a könyvet tavaly, hiszen az általa bemutatott és parodizált világ nagy része - az utazgatások, a dedikálások, a díjátadók, a felolvasások, az irodalmi fesztiválok - egyik pillanatról a másikra egyszerűen megszűnt létezni. Így valamiféle nosztalgia és hiány is keveredik az ember érzéseihez, amikor mindezekről olvas, legyenek bármilyen felszínes vagy belterjes, sznob vagy anyagias vonatkozásaik. Vagyis végképp tökéletesen átérezhető a könyv által képviselt kettősség: hogy mekkora jelentősége van ezeknek a dolgoknak, míg valójában teljesen jelentéktelenek.) Miközben Less fel-alá csetlik-botlik a világban, mi végig drukkolunk neki, hogy sikerüljön megtalálnia, amit keres - vagy legalább rájönnie, hogy tulajdonképpen mit is keres, mire vágyik, mit (és kit) is akar igazán.

Mackenzi Lee: Úriemberek kézikönyve - a bujaságtól az erényekig

(The Gentleman's Guide to Vice and Virtue, 2017)

Alexandra kiadó, 2018, ford. Seres Noémi

Kalandos, nagyon könnyed és szórakoztató, ugyanakkor romantikus és komoly mondanivalójú ifjúsági regény, ami a tizennyolcadik századi Európában játszódik. Főhőse egy arisztokrata angol fiatalember, Henry Montague, azaz Monty, aki állandóan valami botrányba keveredik, nem igazán akar benőni a feje lágya, folyton kísértésbe viszi az alkohol, a szerencsejáték, egy szép nő vagy épp egy vonzó férfi. Apjának már nagyon elege van kicsapongó életmódjából, és elvárja tőle, hogy átvegye a családi birtok vezetését. Monty amolyan utolsó hajráként az előkelő fiatalurak hagyományos európai körútjára indul a legjobb barátjával, Percyvel - akibe titkon reménytelenül (?) szerelmes. Azt tervezi, hogy vagy sikerül végre elcsábítania Percyt, vagy legalább még egyszer, utoljára jól kiéli magát a féktelen hedonizmusban. A helyzetet azonban nemcsak az bonyolítja, hogy velük tart Monty húga, Felicity is (akibe lényegesen több józan ész és értelem szorult, mint a bátyjába - nem mintha ez fiatal úrinőként megkönnyítené az életét!), hanem az is, hogy Montynak már akkor sikerül - a tudtán kívül - komoly bajba keverednie, mielőtt még egyáltalán elindulnának...

Nagyon tetszett ez a könyv, amolyan igazi jópofa kalandregény a javából, tökéletes kikapcsolódást kínál, remek, könnyed, humoros szórakozás - ugyanakkor egészen meglepett, mennyi mélyebb, komolyabb tartalom is volt benne. A karakterek mind nagyon gondosan vannak megrajzolva, és az írónő ügyesen elegyíti a modern szemléletet és stílust a klasszikus kalandregények hangulatával meg a történelmi hűséggel, a mesés elemeket a realitással. Monty ugyan igazi hebrencs, akit sokszor legszívesebben fejbe kólintana az olvasó, hogy térjen már eszére, de közben alapvetően mégiscsak rendes, jószívű fiatalember, nem (totál) reménytelen eset. Úgy érezhetjük, jogosan drukkolunk neki, hogy megkomolyodjon egy kicsit, és talán még a szívének oly kedves Percy szerelmére is méltónak bizonyuljon. Külön tetszett, hogy maga Percy is alaposan kidolgozott, háromdimenziós alak, akinek megvannak a maga problémái és dilemmái (pl. a származása és egy titokzatos kór miatt), nem csupán Monty rajongásának tárgyaként szerepel a történetben. Felicityt meg persze egyenesen imádtam - olyannyira, hogy már be is szereztem az ő kalandjairól szóló kötetet, az Útmutató hölgyeknek a kalózélethez-t. További kalandra fel!