Avagy: egy igencsak eklektikus ízlésű olvasó hétköznapi olvasási és könyvezési szokásai
Könyvturistás bemutatkozós kérdezek-felelek, amelyben a változatosság kedvéért ezúttal tényleg megpróbálom nem túl bő lére ereszteni a mondanivalómat - persze, mivel rólam van szó, igazán nem ígérhetek semmit, de a szándék a fontos, ugye...
Avagy: rövid körkép az olvasmányaim és könyvbeszerzéseim helyzetéről, a teljesség igénye nélkül kérdésenként 3-3 könyvre lebontva, hogy ne nyúljon túl hosszúra (a változatosság kedvéért) - de persze rólam van szó, és minden relatív...
Mondhatni, könyvtriplázás a köbön - mert (többször) három a magyar igazság!
Avagy: néha az olvasás önmagában bizony nem elég a tehetetlenség érzete ellen. Mihez lehet ilyenkor kezdeni?
A könyvek (sajnos) nyilván nem jelenthetnek megoldást mindenre, de a tudatos, nyitott, önállóan gondolkodó olvasói szemlélet szerintem remekül átvihető a hétköznapok sok más területére is, és egy életre elég célt, törekvést tűzhetünk ki magunk elé, amiken akár mindennap dolgozgathatunk. Mert sok kicsi sokra megy!
Avagy: az én testem, az én döntésem, az én életem, az én könyveim
Vannak kérdések, amiket állandóan aktuálissá tesznek a politikai-vallási-ideológiai különbségek, helyi és világszinten egyaránt, így mindenkinek fontos lenne tájékozódni, olvasni róluk - nőknek, férfiaknak, idősebbeknek, fiatalabbaknak, szülőknek, egyedülállóknak stb.
Tehát íme, néhány régi és új kedvencem, amik aktuálisak maradtak, maradnak még évek, évtizedek múltával is: az orvosi memoártól kezdve a feminista disztópián át a legkisebbeknek való felvilágosító képregényig.
Avagy: élni és élni hagyni, olvasni és olvasni hagyni - ilyen egyszerűnek kéne lennie, nem igaz?
De mégsem így mennek mindig a dolgok, és az élet néha olyan módon színezi át az ember legfrissebb olvasmányélményét, amire nem is számított, amikor belekezdett az adott könyvbe.
Avagy: amikor az élet különös módon színezi át az ember olvasmányélményét, mielőtt még egyáltalán befejezné az adott könyvet
Az aktuális könyves eseményekkel összefüggésben óhatatlanul kikívánkozik belőlem egy-két dolog az éppen olvasott regényem kapcsán. Mert időzíteni ugyebár tudni kell...
Avagy: újabb javaslatokkal jelentkezem arról, hogy milyen olvasmányokkal dobhatjuk fel a melankolikus napokat. Mert nekem minden helyzetre van egy (vagy több) könyv a tarsolyomban...
Eddig képregényeket és kisregényeket ajánlottam. Most is abban gondolkoztam, mit érdemes olvasni, ha nincs túl sok időnk és energiánk, de igencsak ránk férne a kikapcsolódás és a feltöltődés.
Avagy: egy könyvturista további ajánlatai olyan olvasmányokról, amikkel elűzhetjük a szürke, lehangoló nyomottságot a nehéz időkben
Milyen egyéb könyveket tudok javasolni, amik felüdülést jelenthetnek, ha nehéz a megszokott olvasmányainkra koncentrálnunk?
Az előző bejegyzésben az aranyos, jópofa, mesés képregényekről volt szó, és ezúttal is egy minden értelemben fantasztikus történetből indulunk ki...
Avagy: milyen könyvekkel deríthetjük fel magunkat az esős, szürke napokon?
Beköszöntött az ősz, és vele együtt a borús idő, miközben ebben az évben alapból is bőven elég nehézséggel kell megbirkóznunk, így nem csoda, ha előfordul, hogy nem vagyunk épp rózsás kedvünkben. És néha bizony még a leglelkesebb olvasó is úgy érezheti, nem bír a könyvekbe menekülni a búskomorság elől, például mert akkora erőfeszítést jelentene a megszokott olvasmányaira koncentrálni, hogy az már nem is igazi kikapcsolódás - pedig most aztán pláne nagy szükségünk lenne a feltöltődésre. Mit lehet ilyenkor tenni, ha mégsem szeretnénk feladni az olvasást?
"De volt itt valami különös dolog. Minél inkább próbáltam nem gondolni Maudra, minél többször győzködtem magam, hogy semmit sem jelent nekem, minél inkább próbáltam kitépni őt a szívemből, annál mélyebb gyökeret eresztett... Mintha a tudtunk nélkül valamiféle láthatatlan kapocs alakult volna ki köztünk. Vonzott hozzá, bárhol tartózkodott is. Olyan volt, mintha... Mintha szerelmes lennék belé, gondoltam. Ettől valami megváltozott bennem."
"Kis-Szíria ifjú anyái nem felejtettek el vasból készült gyöngyöket kötni újszülöttjük csuklójára, és kézmozdulatokkal igyekeztek elhárítani a szemmel verést, de valódi félelem helyett sokkal inkább a hagyomány és a kedvenc babonaságaik miatt tettek így: ez az új világ igencsak messze esett attól, ami nagyszüleik történeteiben szerepelt. Vagy legalábbis így gondolták."
Avagy: meg tudják határozni a különböző címkék és kategóriák, hogy mit is szeretek olvasni?
A legtöbb olvasó számára ismerős lehet az a bizonyos kérdés, amire egyeseknek bombabiztos, kész válaszuk van, mások viszont (köztük én is) nem igazán tudnak vele mit kezdeni: "Mi a kedvenc könyved?"
Avagy: mit és hogyan olvas az ember, miközben az egész világ a feje tetejére áll?
Az elmúlt hónapokban tagadhatatlanul megváltozott a világ, és még nagyon messze vagyunk attól, hogy lássuk, hol és hogyan is érnek véget az egymást érő egészségügyi, gazdasági, társadalmi, környezeti krízisek. Hogyan reagál minderre az ember olvasóként? Lehet a könyvekbe és történetekbe menekülni, ha az élet közben túltesz a legextrémebb kitalációkon is?
Avagy: ragályos regények és némi posztapokaliptikus disztópia - akkor és most
Avagy: hogy mi köze az olvasásnak a kalandozáshoz, a komfortzónához meg a határok feszegetéséhez?
Számomra az olvasás egyben kalandozás is: a könyvek és történetek világában, térben és időben, az ismerősben és az ismeretlenben. Műfajtól, nyelvtől, stílustól, korosztálytól és minden mástól függetlenül minden egyes könyv, amit elolvasok, része ennek a kalandozásnak, amiben hol az a jó, hogy ismerős, régóta kedvenc környezetben időzhetek, hol meg pont az, hogy egészen új tájakra juthatok el.
