"De volt itt valami különös dolog. Minél inkább próbáltam nem gondolni Maudra, minél többször győzködtem magam, hogy semmit sem jelent nekem, minél inkább próbáltam kitépni őt a szívemből, annál mélyebb gyökeret eresztett... Mintha a tudtunk nélkül valamiféle láthatatlan kapocs alakult volna ki köztünk. Vonzott hozzá, bárhol tartózkodott is. Olyan volt, mintha... Mintha szerelmes lennék belé, gondoltam. Ettől valami megváltozott bennem."
"Akkoriban Susan Trinder volt a nevem."
Miről szól?
A kalandos, izgalmas történet a viktoriánus kori Angliában játszódik, és üdítően, lenyűgözően, lebilincselően új nézőpontokból enged bepillantást mind a társadalom felsőbb köreinek, mind a legalsó rétegeinek életébe: a londoni nyomornegyedektől a vidéki udvarházakig, a műértő olvasóköröktől a bolondokházán át egészen a börtönig - sőt a vesztőhelyig... Akár imádja valaki a viktoriánus regényeket, akár messziről elkerülte őket eddig, ilyet még garantáltan nem olvasott! És igen, ez már önmagában a leszbikus történetszál/nézőpont miatt is igaz, de korántsem csak ezért. A regény megannyi meglepetést rejt, egyrészt szeretetteljes tisztelgés a korabeli klasszikusok előtt, másfelől viszont alaposan a fejük tetejére is állítja, kifordítja őket.
Sue Trinder, az árva londoni tolvajlány mélyszegénységben tengetett élete óriási fordulatot vesz, amikor elvállalja a csak Gentleman néven ismert, a rossz körökben híres-hírhedt szélhámos rendkívüli ajánlatát: beáll szobalánynak Maud Lilly, egy fiatal, a világtól elzártan élő, így a céljaiknak megfelelően naiv és tapasztalatlan örökösnő mellé egy vidéki udvarházba, hogy segítsen a magát rajzoktatónak kiadó Gentlemannek elcsábítani a lányt szigorú, zord nagybátyja mellől. Az a tervük, hogy miután a "szerelmespár" sietve, titokban megesküszik, és ezzel Maud hozzájut az örökségéhez, az újdonsült férj bolondokházába záratja szerencsétlen aráját, így ráteheti a kezét a vagyonra, amiből tetemes summa ütné Sue markát. Ezzel nemcsak Sue kezdhetne egészen új, gondtalan életet, hanem a jótevőjének, az őt anyja helyett anyjaként fölnevelő, a hozzá hasonlóan magukra maradt/hagyott csöppségeknek menedéket adó Mrs. Sucksbynak is biztosíthatná a jövőjét. Sue pontosan tisztában van vele, milyen álnok terv részesévé válik, milyen kegyetlen sorsa kárhoztatnák ezzel a mit sem sejtő Maudot, ám a kísértés túl nagy ahhoz, hogy elutasítsa ezt a kecsegtető lehetőséget.
Kezdetben minden a terv szerint alakul, Sue elhelyezkedik az udvarházban, sikeresen elnyeri Maud bizalmát, a két nő egyre közelebb kerül egymáshoz, Gentleman pedig a rajzleckék alatt elkezdi behálózni tanítványát, kiutat kínálva neki aranykalitkájából. Csakhogy miközben azon kéne ügyeskednie, hogy Maud beleszeressen Gentlemanbe, Sue maga kezd gyengéd érzelmeket táplálni a fiatal nő iránt, ráadásul nagyon úgy tűnik, hogy nem is viszonzatlanul... Ez nemcsak a tervet veszélyezteti, hanem mindannyiuk jövőjét is, és események döbbenetes, szenvedélyes, megrendítő, szívpezsdítően izgalmas láncolatát indítja el.
Sarah Waters az egyik legeslegkedvencebb szerzőm, és az általam eddig olvasott könyvei közül ez a kedvencem. (Bár nem könnyű a választás, de mindent egybevéve mégiscsak ez áll a legközelebb a szívemhez.) Még évekkel ezelőtt olvastam először, akkor még az angol eredetiben, és mérhetetlenül boldog voltam, amikor pár éve magyarul is megjelent, mert minél több emberhez eljut, annál jobb! A könyvnek sok-sok fontos mondanivalója van, de ami a legeslegfontosabb: mindenekfölött elképesztően szórakoztató, hihetetlenül olvasmányos regény, igazi felejthetetlen élmény.
Waters pontosan olyan történelmi regényeket ír, amik a leginkább a kedvenceim a műfajban: amelyek a híres alakok és események helyett (vagy mellett) a hétköznapi átlagemberekre, a történelem kevéssé ismert vagy sokáig elhallgatott részleteire koncentrálnak, a társadalom méltánytalanul háttérbe szorított csoportjaira vagy kényes, érzékeny, akár még ma is tabuként kezelt témákra világítanak rá. Mert az emberek bizony évszázadokkal ezelőtt is ugyanúgy emberek voltak, mint ma - a maguk sokféleségével, esendőségével és összetettségével, érzelmeivel és vágyaival. A "régi szép idők" pedig nem mindig mindenkinek voltak olyan nagyon szépek, és habár visszanézve sokszor hajlamosak vagyunk leegyszerűsíteni a múltat, ez a kifakult, fekete-fehér kép bizony nem feltétlenül felel meg a valóságnak. Az igazság általában sokkal bonyolultabb, sokkal színesebb, és sokkal, de sokkal érdekesebb.
A regény központi konfliktusát is pontosan az adja, hogy Waters egy pillanatra sem téveszti szem elől Sue komplex dilemmáját, nem próbálja leegyszerűsíteni a helyzetet a romantika kedvéért. Sue nem rossz ember, sőt hamar világossá válik, hogy nagyon is jószívű lány, akit leginkább az motivál, hogy meghálálja Mrs. Sucksbynak mindazt, amit érte tett - ez mégsem változtat azon, hogy milyen aljas terv részese, ráadásul bármennyit is vívódik Maudot megismerve és megszeretve, attól még nem könnyebb eldöntenie, mit is kéne tennie, kihez kellene hűségesnek lennie. Ugyanakkor látva, mennyire más a két fiatal nő élete - Sue a puszta túlélés kedvéért gyerekkora óta robotol, lop, csal és hazudik, ha muszáj, míg Maudnak leginkább arra kell ügyelnie kislánykora óta, hogy a keze a szó szoros értelmében makulátlan maradjon, mivel a nagybátyja roppant kényes arra, ki és miként nyúl becses könyvgyűjteményének köteteihez -, nehéz elítélni Sue-t, amiért a gazdagok rovására próbál kitörni a szegénységből.
A két nő közti különbségeket tovább árnyalja, hogy Maud ugyan vidéki magányában, szigorú korlátok közé szorítva nőtt föl, olvasottsága miatt bizonyos szempontokból mégis többet tud az élet és a világ dolgairól, mint a nagyvárosi, sokat tapasztalt Sue, aki még írni-olvasni sem tanult meg. Ráadásul az ifjú örökösnő minden naivitásával együtt nagyon is tisztában van vele, hogy az eddigi elzártságából és kiszolgáltatottságából kiutat jelenthetne a számára egy titkos házasság, amit Sue semmiképpen sem adhat meg neki, bármit is éreznek egymás iránt. De persze az, hogy mit mond az ember esze, nem mindig van összhangban azzal, amit a szíve diktál, pláne, ha szerelemről, szenvedélyről van szó...
A regény minden szereplője - legyenek szegények vagy gazdagok, nők vagy férfiak, műveltek vagy faragatlanok, kiváltságosak vagy alárendeltek - hiteles, komplex alak, akiket nem lehet első látásra megítélni, újabb és újabb meglepő dolgokat árulnak el magukról. Mégis könnyű megérteni őket és együtt érezni velük - még akkor is, ha emiatt olvasóként néha már azt sem tudjuk, tulajdonképpen kinek is drukkoljunk, kinek a sorsáért, jövőjéért izguljunk.
Ez a könyv egyszerre dickensi nagyregény és annak újraértelmezése, feltáró társadalomábrázolás és éles szemű társadalomkritika, illetve csavaros-fordulatos, letehetetlenül izgalmas történelmi krimi, valamint leszbikus romantikus dráma - amit nemi identitástól és szexuális beállítottságtól függetlenül élvezhet bárki, akit érdekel a hitelesen, nem pedig rózsaszín szemüvegen keresztül vagy épp szemellenzősen ábrázolt múlt. Akár nagy Dickens-rajongó valaki, akár hidegrázást kap az ósdi klasszikusoktól vagy a terjengős történelmi regényektől, ez a könyv garantáltan egészen újszerű olvasmányélményként szolgálhat, amit kár kihagyni - és ha az ember egyszer belekezd, szinte lehetetlen letenni, csak úgy pörögnek az oldalak.
Margaret Atwood általam olvasott könyvei közül nagyon nehezen választanék kedvencet, mindenesetre érdekes párhuzamként a kanadai írónőnek erre a viktoriánus kori történelmi regényére ugyanúgy igaz, mint A szobalány-ra, hogy még évekkel ezelőtt olvastam, majd a közelmúltban egy adaptációnak köszönhetően végre megjelent magyarul is, így még szélesebb közönséghez juthat el.
Nagyon kedvelem Atwood műveit, mert intelligensen és érzékenyen ír női, feminista nézőpontból, ami reális, esendő, összetett, igazán emberi alakokat jelent az alkotásaiban, nem pedig kétdimenziós, leegyszerűsített, elnagyolt figurákat, legyenek nők vagy férfiak, látszólag "jók" vagy "rosszak", szimpatikusak vagy ellenszenvesek. Ez igaz a gyilkosságért életfogytiglani börtönbüntetésre ítélt Grace Marks, az ír származású cselédlány történetére is, aki egy kíváncsi orvosnak mesél az életéről - de nem feltétlenül megbízható narrátorként, kezdve azzal, hogy állítása szerint a sorsát örökre megpecsételő bűntényből nem is emlékszik semmire.
A megtörtént eseményeken, többek között egy hírhedt bűneseten alapuló regény a 19. századi Kanadába kalauzol el minket, és hasonló témákat vesz górcső alá, mint Sue és Maud története: titkok és hazugságok, nemi szerepek és női sorsok, társadalmi különbségek és kiszolgáltatottság, bűn és bűnhődés, a korabeli elmegyógyászat és áltudományok, az identitás és az emlékezet, testiség és szexuális viszonyok, látszat és valóság, család és származás, önámítás és képmutatás, tapasztalat és naivitás.
Mi hasonlót olvasnék még?
A könyv főhőse és narrátora, a rabszolgaként felnőtt Frannie Langton egy jamaicai ültetvényről kerül Londonba, egy házaspár cselédjeként, a törvény szemében immár szabadon, de valójában korántsem egyenlőként, és továbbra is kiszolgáltatottan. A fiatal nő nem is sejtheti, mi vár rá új otthonában, a híres tudós, George Benham és különc francia felesége, Marguerite alkalmazásában. Szerelem és árulás, titkok és hazugságok, bűn és botrány... Frannie-t végül kettős gyilkosság vádjával bebörtönzik, ám a hangját még ekkor sem adja fel: elmeséli életének, eddigi túlélésének történetét, mert mást már nem tehet. De ki tudja, hogy vallomása segíthet-e még rajta, vagy inkább végleg megpecsételi a sorsát...
Collins ezzel a művével mind a gótikus, mind a történelmi regények határait kitágítja, és rengeteg bonyolultabbnál bonyolultabb kérdést vesz górcső alá, a rabszolga narratíváktól a függőségen át a szexualitásig. Azaz mintha csak direkt nekem írta volna ezt a könyvet (ami ugyebár igen valószínűtlen, de persze minél több olvasóval osztozom rajta, annál jobb!), és nem meglepő, hogy a gyönyörű kötet már itt is van a polcomon. A csodálatosan igényes magyar borítóterv Féder Márta munkája, és már önmagában elég ahhoz, hogy fölkeltse az ember kíváncsiságát, ugyanolyan ellenállhatatlan, mint maga a történet témája.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése