Könyvek borongós napokra II.

Avagy: egy könyvturista további ajánlatai olyan olvasmányokról, amikkel elűzhetjük a szürke, lehangoló nyomottságot a nehéz időkben

Milyen egyéb könyveket tudok javasolni, amik felüdülést jelenthetnek, ha nehéz a megszokott olvasmányainkra koncentrálnunk?

Az előző bejegyzésben az aranyos, jópofa, mesés képregényekről volt szó, és ezúttal is egy minden értelemben fantasztikus történetből indulunk ki...

Egy kalandos kisregény

Martha Wells: Kritikus rendszerhiba 

(Fumax kiadó, 2018, ford. Tamás Gábor)

Egy ilyen kisregény tökéletesen igazolja, hogy a kevesebb néha valóban több. Nem minden írónak kell több száz oldal ahhoz, hogy elmeséljen egy szórakoztató, kalandos, kerek egész történetet, amiben nincs semmi, de semmi fölösleg, nem hagy maga után hiányérzetet, és a humor meg a dráma meg a komplex karakterek mellett még fontos mondanivalója is van. Félreértés ne essék, bírom én az igazi "féltégla" könyveket is, ám az ilyen kisregényeknek hallatlan előnyük a tömörségük - hiszen így nyugodtan belevághatunk egy efféle kis kötetbe még egy nehezebb időszakban is, nem kell attól tartanunk, hogy nem lesz elég időnk/energiánk befejezni, vagy hogy mire a közepére érünk, már elfelejtettük, hogyan is kezdődött...

Az efféle kisregények ráadásul arra is alkalmas lehetnek, hogy belekóstoljunk egy olyan zsánerbe, amit alapvetően nem szoktunk olvasni, legyen az sci-fi, fantasy vagy horror. Wells történetének főhőse, az öntudatra ébredt, igencsak cinikus és magának való biztonsági android például tutira meghódítja azok szívét is, akik általában nem szeretik a sci-fit vagy a robotos sztorikat. A nagyvállalatok uralta jövőben, ahol a távoli bolygókon felderítést végző csapatok túlélése leginkább azon múlik, hogy mennyit igyekezett spórolni a küldetést finanszírozó cég a megóvásukon (azaz... hát, ez a munka nem épp életbiztosítás), egy mesterséges intelligenciájú BiztEgység titokban feltöri a vezérmodulját, és a programozásán felülemelkedve, immáron szabad akarattal próbálja meghatározni, kicsoda is ő tulajdonképpen.

Habár az önismereti elmélkedése leginkább abból áll, hogy sorozatokat néz, és esze ágában sincs a védelmére bízott emberek ellen fordulni, vagy nekiállni terminátorként gyilkolászni, meg ilyenek, mert csak annyit szeretne, ha mindenki békén hagyná. Csakhogy az emberek folyton  bajba kerülnek, és a segítségére szorulnak, a küldetést egyre komolyabb veszély fenyegeti, így szegény BiztEgység kénytelen újra meg újra felfüggeszteni miattuk a sorozatnézést, és aktivizálni magát a védelmező szerepben. (Nem mintha megkedvelné a csapat tagjait, vagy ilyesmi. Dehogy, szó sincs róla. Hülye emberek mind, a háta közepére se hiányoznak, és egyáltalán nem fontosak neki. Egy cseppet sem. Csakis azért igyekszik megmenteni őket, hogy aztán nyugodtan visszatérhessen végre a kedvenc sorozatához. Úgy bizony.)

A sorozatfüggő, morci droid már önmagában is nagyon mókás, ugyanakkor komolyabb mondanivalóval is szolgál, mert végül is mi lehetne "emberibb" annál, ha valakinek ilyen fontosak a történetek? Bármennyire is idegenkedik a körülötte lévő hús-vér emberektől BiztEgység, az imádott szappanoperái is emberi alakokról, emberi történetekről szólnak, így nem csoda, ha ennek hatására a csapat tagjaira is másként néz. Vagy talán eleve is azért élvezi ezeket a történeteket, mert mégsem annyira más, mint az emberek? Hmm... Jól el lehet morfondírozni ezeken a kérdéseken, de akárhogy is, ha csak felhőtlenül szórakozunk magán a humoros-kalandos történeten, akkor sem nehéz azonosulni a "szívtelen gyilkológépként teljes kudarcot vallott" androiddal, és bizony a Wells által felvázolt jövőkép sem tűnik annyira légből kapottnak...

Ha pedig megtetszett a könyv, kedvenc BiztEgységünk története a Mesterséges sors című kötettel folytatódik. És reméljük, a sorozat további részeire sem kell soká várni! (De azért nyugalom, itt szó sincs szappanoperás függővégről.)

Egyéb hasonló kisregények:

A 015-ös villamos kísértete

(P. Djèlí Clark, Főnix Astra kiadó, 2019, ford. Hornyák Tímea)

Clark kisregénye a varázslattal áthatott 1912-es Kairóba repít el minket, egy dzsinnekkel, alkímiával és bűbájjal teli történetbe, amiben két ügynök próbál egy titokzatos, a szó szoros értelmében kísérteties eset végére járni, ami az egész várost fenyegeti. Steampunkos, szüfrazsettes, robotos, mágikus, az idővel versenyt futós történet: lebilincselő, izgalmas olvasmány a nyomasztó napokra. Ki ne akarna minden problémát hátrahagyva egy kis időre jót kalandozni egy ilyen fantáziadús, alternatív világban?

(Az angolul tudók ezen a linken még egy ingyenesen olvasható kis novellát is találhatnak a szerzőtől, ami ugyanebben a világban játszódik!)

Minden szív kaput nyit

(Seanan McGuire, Fumax kiadó, 2018, ford. Miks-Rédai Viktória)

McGuire sötét meséje pedig olyan gyerekekről szól, akik átjutottak különböző varázsvilágokba, és az ott megtapasztaltak egy életre megváltoztatták őket - csakhogy onnan a hétköznapi valóságba visszatérve sehogy sem találják a helyüket. És hiába lelnek menedéket a direkt az ilyen "csellengő" gyerekeknek alapított otthonban, azt súlyos vész fenyegeti, és amíg nem járnak a végére, egyikük sincs biztonságban... Kicsit horroros, kicsit krimis, kicsit misztikus, és nagyon-nagyon egyedi stílusú, egészen elvarázsoló sztori, amitől tutira megfeledkezünk a kinti szürkeségről.