Könnyedebb könyvek, nehezebb időkre

Avagy: miket olvas a Könyvturista, ha a kedve ugyanolyan borús, mint a rossz idő?

Nővérek (Raina Telgemeier), Marvel/Bosszúállók: Polgárháború (Stuart Moore): egy önéletrajzi képregény nővérekről és egy képek nélküli regény szuperhősökről

Hogy mi a közös ezekben a könyvekben? Mindkettő remek olvasmánynak bizonyult még akkor is, amikor a nehéz körülmények között valami könnyedebbre, nem megterhelőre vágytam...

Bónusz: aranyos képregényekhez egy aranyos alkotó, valamint adaptált szuperhősök filmvásznon és sorozatban!

Nyilván nem kell magyaráznom, milyen nehézségekkel nézünk most szembe mindannyian, és nem akarok különösebben panaszkodni sem, hiszen rengeteg emberhez képest kifejezetten szerencsésnek vallhatom magam. De azért mint mindenkinek, az én életemben is vannak olyan időszakok, amikor nagyon összejönnek a dolgok (és nem a jó értelemben!) - márpedig ilyenkor nem csoda, ha az olvasás terén nem valami "nagy falatra" vágyom, hanem inkább lazán szórakoztató, ellazító kikapcsolódásra.

Raina Telgemeier

Persze ez teljesen egyéni, mindenesetre én magamat ismerve tudom, hogy az igazi, komoly gond ott kezdődik, ha már egyáltalán nincs kedvem olvasni... (Na, akkor lehet aggódni, mert az már tényleg valami súlyos problémát jelez!) Akárhogy is, az embernek nem mindig, minden élethelyzetben ugyanarra van igénye/szüksége, hanem van, hogy valami könnyebben emészthetőre, gyorsan/lendületesen olvashatóra vágyik, amire még egy nehezebb időszakban is jobban tud koncentrálni.

Az alábbi kötetek tökéletesen meg is feleltek ennek a célnak, illetve ilyen olvasmány volt nekem a 21 tétel a szerelemről is, amiről nemrég írtam - így akárhogy is alakulnak a dolgok, az az érzésem legalább meglehet, hogy olvastam egy jó kis könyvet!

Egyébként tavaly már készítettem néhány bejegyzést olyan könyvekről, amik szerintem megfelelő olvasmányt kínálhatnak a nehezebb napokon (is - de persze nem csak akkor!):

Könyvek borongós napokra I.: képregények
Könyvek borongós napokra II.: kisregények
Könyvek borongós napokra III.: rövid, ütős regények

Habár persze az is teljesen szubjektív, kinek mit jelent egy ilyen "könnyebb" olvasmány - én nyilván csak a magam nevében tudok beszélni, és önmagamhoz hűen még ezen a téren is eléggé eklektikus vagyok. Biztosan ebben sem vagyunk mind egyformák, de ez pont így is van jól!

Már csak ezért is fontos, hogy minél többféle könyv legyen elérhető, és mindenki megtalálhassa a neki valót, bármilyen élethelyzetben. Mert lám, milyen nagy szükség van az efféle "könnyebben emészthető" olvasmányokra is - mint mondtam, én személy szerint sokkal rosszabbul érezném magam, ha egyáltalán nem lenne mit olvasnom egy nehéz időszakban...

És persze félreértés ne essék, nem csak a nehezebb napokra ajánlhatom az ilyen könyveket - ezek a kötetek nyilván bármikor jó szórakozást, kellemes feltöltődést, lebilincselő kikapcsolódást kínálnak, ha valakinek megtetszenek. A lényeg, hogy az olvasásnak - legalábbis szerintem - fontos része a hangulat is, és érdemes arra az érzésünkre hallgatnunk, milyen könyvhöz volna éppen kedvünk.

Plusz érdekességként mindkét alábbi könyvre igaz, hogy kortól függetlenül bárki kiélvezheti őket: lehetnek lazán, könnyedén szórakoztató olvasmányok (kis)kamaszoknak és felnőtteknek egyaránt - ráadásul akár az olvasással kicsit/nagyon hadilábon álló fiatalabbaknak-idősebbnek is érdemes lehet megpróbálkozni velük, hiszen pörgősek, lendületesek, a komolyabb mondanivalójukkal együtt elég lazák, nem különösebben megterhelőek.

Raina Telgemeier: Nővérek 

(Ciceró kiadó,  2020, ford. Bayer Antal)

Tündéri, humoros, életszerű/önéletrajzi képregény kisebbeknek és nagyobbaknak. Két örökké civakodó nővér, egy hosszú utazás, sok-sok óra és kilométer összezárva egy kisbuszban az anyjukkal meg a kisöccsükkel... Vajon mi (jó) sülhet ki ebből?

A tizenéves Raina és húga, Amara pont annyira hasonlítanak, amennyire különböznek - így bármennyire is vágyott annak idején az idősebb lány egy kishúgra, a viszonyuk korántsem felhőtlen (enyhén szólva).

Egy családi utazás során kiélesedik köztük a konfliktus, és kiderül, megtalálhatják-e még a közös hangot, vagy tényleg túlzottan eltávolodtak már egymástól...

Telgemeier képregényeit többször is említettem már a blogon, nagyon tetszik a stílusa; úgy gondolom, nem véletlenül ennyire sikeres és népszerű a gyerekközönség körében már hosszú évek óta, de felnőtt fejjel is aranyos, nosztalgikus, szórakoztató, elgondolkodtató olvasni.

Reális, egyszerű, giccsmentes, őszinte, igazán komolyan veszi a gyerekkori problémákat-dilemmákat, nem bagatellizálja el őket. Telgemeier méltán nyert el számos díjat: szerintem tökéletesen megtalálja azt az egyensúlyt, hogy habár tudatosan csak a saját életéről, emlékeiről ír, és gondosan nem általánosít, a történetei, mondanivalója, üzenete mégis univerzálissá válnak, kortól és háttértől függetlenül rengeteg olvasónak mondhatnak/adhatnak valamit - pont azért, mert annyira specifikus, konkrét, személyes, reális, amiről ír-rajzol.

Nagyon szívesen olvasnék még Telgemeiertől: egyéb önéletrajzi képregényei a Mosolyogj! és a nálunk hamarosan érkező Görcs. És ha minden igaz, előbb-utóbb meg fog jelenni idehaza a Dráma c. nem önéletrajzi, hanem kitalált, de ugyanúgy életszerű sztorit elmesélő képregénye is, ami szintén remekül hangzik: egy iskolai színjátszókörről szól, a színfalak előtti és mögötti drámáikkal együtt.

Színház-, Broadway-, musicalrajongó (kis)kamaszok? Hát, én ennek tuti nem tudok ellenállni... De lefogadom, hogy nem kell(ett) színházrajongó fiatalnak lenni ahhoz, hogy egy olvasó remekül kiélvezhesse ezt a képregényt! Elvégre, hogy mást ne mondjak, színház az egész világ, ugye.

Stuart Moore: Polgárháború

(Szukits kiadó, 2019, ford. Szente Mihály)

Egy híres képregényes történet - regényváltozatban. Mert... miért is ne? (Ld. a már említett Nagy Marvel Regénysorozat!) A történet szálai eredetileg több különböző vonalon is futottak a különféle képregényes füzetekben, így jó ötletnek tűnt nekem ez a regény, ami egyesíti az egész sztorit egy narratívában. Szerintem ez rajongóknak és zöldfülűeknek egyaránt ügyes megoldás.

De ha valaki inkább képregényes formában szeretné olvasni, úgy is elérhető, a Nagy Marvel-képregénygyűjtemény sorozatában (ld. pl. Amazon - Egyedülálló zöld nő). Nekem mindenesetre remekül bevált ez a regényes verzió, igencsak jól jött időről időre egy kis kontextus, magyarázat, hogy ki kicsoda, mi micsoda a képregényes univerzumban. Így a hozzám hasonló, inkább a filmek világa felől érkező olvasók-rajongók sem vesznek el.

A sztori lényege, hogy az olyan kérdések miatt, mint "Ki felügyeli a szuperhősöket? Mi a különbség a szuperhősök és az önkényes igazságosztók között? Helyes-e a titkos személyazonosság?" több pártra szakadnak a Marvel világának szuperalakjai, és egymás ellen fordulnak.

Nem mondhatni, hogy egy "könnyed móka-kacagás" lenne a történet (mint az már nyilván önmagából a címből és borítóból is sejthető!), de mint szuperhősös sztori, kellően izgalmas, lendületes, akciódús és pörgős olvasmány volt, nekem pont tökéletesnek bizonyult egy ilyen időszakra.

Onnan is ismerős lehet, hogy részben ez a sztori inspirálta a Marvel-moziuniverzum (Marvel Cinematic Universe=MCU) Amerika Kapitány: Polgárháború c. 2016-os filmjét, ami nagy-nagy kedvencem. (Megjegyzem: #TeamCap, #TeamT'Challa, #TeamBlackWidow - azaz én még évek múltával is leginkább a kapitányos csapattal, a Fekete Párduccal és a Fekete Özveggyel vagyok, punktum, még ha ez ellentmondásosnak tűnik is, mert szerintem pont az a lényeg, hogy igazából egy kicsit mindenkinek igaza van... Hiába, ebből is látszik, hogy még szuperhősnek-szuperképességűnek lenni se olyan könnyű!) Érdekes látni, mik adták a film alapötleteit, de nagyon sok minden egészen máshogy alakult a moziuniverzumban - hiszen az MCU-ban kezdettől fogva sok mindent megváltoztattak/átvariálnak az alkotók, hogy valami igazán újat, egyedit, sajátot hozzanak létre.

A történet az aktualitását is megőrizte, különösebb kihangsúlyozás nélkül is könnyen föl lehet benne fedezni az áthallásokat a való életben is fontos, bonyolult kérdésekre, amikre a szürke realitásban sem igazán létezik egyszerű, fekete-fehér válasz... Úgyhogy tényleg nem biztos, hogy másnál is pont ez a könyv a legalkalmasabb viszonylag könnyed, laza kikapcsolódásnak; de ha más nem, a marveles regénysorozat többi részéből érdemes lehet válogatni. Ha pedig valakinek szuperhőshiánya van az eltolódott mozifilmek miatt, akkor pláne jól jöhetnek a könyves-képregényes olvasmányok az űr kitöltésére!

És ha már az aktualitásoknál tartunk, a könyv a nemrég véget ért, legújabb MCU-s, Amerika Kapitány-os sorozattal (TFATWS) is érdekesen kapcsolódik össze, már csak ezért is volt jó mostanában olvasni. Éljen továbbra is a "KapiCsapi" - mindenféle felállásban! (Kivéve persze a méltatlan imposztorokat... #TeamFalcon mert ugye #nemcsakapajzstesziakapitányt)

Maga a sorozat is igencsak releváns, aktuális kérdéseket feszeget, pláne, mivel az élet/világ alakulása folytán a történet "képregényes" elemei időközben igencsak reálissá váltak... Hogyan tovább egy világrengető esemény után? Mit kezd magával egy traumatizált világ, ha nincsenek könnyű válaszok? Megtalálhatjuk-e a közös hangot, ha mindannyiunknak ugyanazzal kell megküzdenünk - vagy még egy közös megpróbáltatás sem törölheti el az alapvető társadalmi/világszintű (és/vagy egyéni) különbségeket? Meddig érdemes küzdeni, törni magunkat valamiért, ha úgy érezzük, nincs értelme? Mi a régi és új hősök/szimbólumok szerepe, értéke?

A szuperhősök világában persze kicsit egyszerűbbek és idealistábbak a válaszok, mint a valóságban, de azért érdemes lehet elgondolkodni rajtuk; egyáltalán nem árt néha félretenni a "felnőtt" pesszimizmust, cinizmust, csüggedtséget, fásultságot...

Hiszen éppen ez a fajta szemlélet a mesék egyik lényege, többek között ezért érdemes el- és újramesélni őket mindig, nem csupán a kisebbeknek - hanem a nagyobbaknak is.