Heti random 1.

Könyvturistás szösszenetek: minden napra egy könyves (és egyéb) gondolat

Névnapos a (nem teljesen anonim) Könyvturista! Ennek örömére új projektet avatok: hetente összeszedegetem a random, eklektikus könyves (és könyvekhez kapcsolódó) gondolataimat, mert szerintem (bőven) jut belőlük minden napra (legalább) egy... Csak röviden, tömören és eklektikusan. Mert egy könyvmolynak bizony (szinte) mindig a könyvezésen jár az esze - ha meg nem, akkor is tutira valami olvasással összekapcsolható dolgon. Még akkor is, ha a kapcsolat annyi, hogy épp hová kalandozok ki/el az olvasás világából...

Nos, tehát, lássuk az eheti hetest!

1.

Ha már a Zsófiáknál tartunk, mi más juthatna eszembe, mint egy nagyon régi, nagyon emlékezetes olvasmányom: Jostein Gaardertől a Sofie világa. Ez a különleges könyv amolyan bevezetés a filozófiába  többé vagy kevésbé zöldfülűeknek, idősebbeknek és fiatalabbaknak, szkeptikusoknak és érdeklődőknek egyaránt.

Belőlem nem lett ugyan filozófus, de még hosszú-hosszú évek távlatából is emlékszem, hogy nagy hatást tett rám a könyv, nem véletlenül lett belőle igazi modern klasszikus.

2.

Egy modern klasszikustól a másikig: idekívánkozik Alice Walker The Color Purple (Kedves Jóisten/Bíborszín) c. csodálatos, megrendítő, zseniális regénye, ami életem egyik legeslegemlékezetesebb olvasmányélménye.

Karakterei egyszerűen felejthetetlenek: a főszereplő, a mélységesen mély elnyomásból lassan öntudatra és új erőre ébredő Celie és az igéző, szenvedélyes, karakán énekesnő Shug ugyanúgy, mint a rendíthetetlen, makacsul megtörhetetlen, meghajolni senki előtt nem hajlandó Sofia - aki még szép, hogy elsők között jut eszembe erről a napról. A regényből készült film- és musicalfeldolgozás is, íme, az utóbbiból Cynthia Erivo és Jennifer Hudson káprázatos kettőse:

3.

És persze ha már a híres Zsófiáknál tartunk, ki mást is említhetnék még, ha nem Sophia Lorent?

Az olasz filmcsillagot még így nyolcvan fölött is láthatjuk egy friss filmben (a fia rendezésében): Romain Gary (eredetileg Émile Ajar álnéven írt) Előttem az élet c. regényének legújabb feldolgozásában, ami a Netflixen tekinthető meg.

A történet egy holokauszttúlélő idős zsidó asszony és egy árva kisfiú kapcsolatát mutatja be. Oscar-díjra jelölt csodás betétdala szinte már önmagában könnyfakasztó - legalábbis az olyan reménytelen eseteknek, mint én, mindenképpen...

4.

Idős filmcsillag, Oscar-díj, családi kapcsolatok - mi más is juthatna erről eszembe, mint Taylor Jenkins Reid Evelyn hét férje (The Seven Husbands of Evelyn Hugo) c. regénye, amit épp nemrég olvastam el, és amiről már előzetesen írtam is.

Imádtam a könyvet, csak lelkesen ajánlani tudom. Titkok és hazugságok, szerelem és csalódás, a showbiznisz csábító csillogása és a felszín alatt rejtőző, jóval bonyolultabb valóság...

Mindenképpen fogok részletesebben is írni róla, de most elég annyi hozzá, hogy igencsak idekívánkozott az előző ponthoz, és Evelyn Hugo történetét se fogom egyhamar elfelejteni.

5. 

A nevek jelentőségéhez visszatérve külön kiemelném, mennyire boldoggá tett, hogy nemrég lehetőségem nyílt végre elsütni az Enfys Nest - Enfys BEST szójátékomat/poénomat, ami 2018 tavasza óta van a fejemben, mióta csak először láttam a Star Wars-os Solo előzményfilmet... Hmm, hát, azt hiszem, ez így önmagában elég sokat elmond rólam. (Ezúton is köszi szépen a lehetőséget, kedves Potyautas!)

Amúgy már csak azért is stimmel az egyik kedvenc űrkalózomat emlegetni (aki még a nemrég véget ért TFATWS sorozattal is összekapcsolódik, legnagyobb örömömre, csak hogy minden összeérjen mindennel), hiszen nemrég, május 4-én volt a Star Wars-nap: a jellegzetes SW-os May the Force be with you! (Az erő legyen veled!) fordulat és a May 4th ('May the fourth') dátum összecsengésének alapján. Éljenek a (jó és rossz) szójátékok!

6.

Még egy utolsó neves gondolat, ha már felmerült az MCU legújabb sorozata: a már többször emlegetett #TeamSam teóriámat-elfogultságomat tovább erősíti, hogy a Korongvilág egyik főalakja - és szintén nagy-nagy kedvencem - nem más, mint az ankh-morporki őrség kapitánya*, később parancsnoka, Sam Vimes.**

*Hoppá, egy újabb kedvenc kapitány! (ld. még Marvel Kapitány és Amerika Kapitány)

**A magyar fordításban legjobb tudomásom szerint a Vinkó Szilárd nevet kapta, de akkor is, az általam olvasott eredetit tekintve stimmel a dolog!

Ez sem teljesen random jutott ám eszembe így májusban, hanem azért, mert május 25-e jeles nap a Korongvilág történetében.*** (Aki tudja, az tudja, miért...) A Korongvilág a mi világunk alternatív, mágikus, szatirikus görbe tükre, tele humorral és bölcsességgel - meg sok-sok-sok szójátékkal. Még szép, hogy az egyik legnagyobb kedvencem, és gyakran gondolok rá - pláne ilyen igencsak bizarr időkben...

***És mint mindig: GNU, Sir Pterry!

7. 

És végül, de nem utolsósorban, ha már a fantasztikus, alternatív varázsvilágoknál tartunk, íme, az angolul tudóknak egy kis csemege: egy P. Djèlí Clark novella, A 015-ös villamos kísértete steampunkos-misztikus Kairójának világából: The Angel of Khan el-Khalili

Egyszerűen imádom ezt a dzsinnes-angyalos-bádogrobotos, alternatív történelmet író világot, ami egyszerre irtó szórakoztató, amolyan "Különleges Úriemberek Szövetsége + Bronzváros" módon, ugyanakkor nagyon komolyan el is gondolkodtató, ahogy Clark elképzel egy olyan történelmet, ahol a mágia alapjaiban változtatta meg a világszintű erőviszonyokat...

Nem bírok betelni vele, mind a magyarul megjelent kisregényért (mindenképpen fogok majd írni még erről is részletesebben), mind az A Dead Djinn in Cairo novelláért oda meg vissza voltam, alig várom, hogy magyarul is megjelenjen (ha minden igaz, valamikor ősszel) az ugyanebben a közegben játszódó regénye, az A Master of Djinn.