Heti random 3.

Könyvturistás szösszenetek: minden napra egy könyves (és egyéb) gondolat

Régi és modern tudománytörténet, különleges kutatónők, könyvtári örökbefogadás, emlékezetes olvasmányok, különleges regényírók a regényeiken túl, valamint fontos és érdekes könyvek nehéz témákról

Lássuk az eheti hetest, amiben bejárom a világot Amerikától Magyarországon át egészen Izraelig és Palesztináig!

1.

Ha már az előző bejegyzésemben kiemeltem Yaa Gyasi: Transcendent Kingdom c. új regényét, amiben komoly szerepet kap a tudományos kutatás, a múlt heti random rovatozásban pedig külön meg is említettem Karikó Katalint (akinek nemcsak általánosságban, hanem egyéni szinten is hálás vagyok a munkásságáért, mert személy szerint én is a Pfizerrel beoltottak táborát erősítem!), ezért íme, egy érdekes kapcsolódás fikció és a valóság között - méghozzá az egyik mRNS vakcina kapcsán...

Gyasi regényének főszereplője Gifty, egy afroamerikai fiatal nő, aki igyekszik összeegyeztetni tudományos kutatását a hitével, miközben a családjának is számos nehézséggel, traumával kell megbirkóznia. És hogy ez miként kapcsolódik az Amerikában kifejlesztett Moderna COVID-vakcinához? Nos, a vakcinát kifejlesztő kutatás egyik vezetője nem más volt, mint az immunológus-mikrobiológus dr. Kizzmekia Corbett, egy mindössze 35 éves afroamerikai nő, akinek már a háttere sem mindennapi: hét testvér egyikeként nőtt fel, mivel a szülei örökbefogadó és nevelőszülők is voltak.

Dr. "Kizzy" Corbettnek a kutatói munkássága mellett az is nagyon fontos, hogy segítsen közelebb vinni a tudományt a laikus, szkeptikus, kétkedő, vonakodó csoportokhoz: mélyen hívő, fekete nőként egészen máshogy tudja megszólítani a hagyományosan bizonytalan és bizalmatlan közösségeket, mint más, kívülálló szakértők vagy szóvivők. Ezt nevezem én odaadó, inspiráló munkásságnak!

2.

Az olyan kutatók, mint Kizzmekia Corbett és Karikó Katalin máris beírták a nevüket a modern tudománytörténetbe, de hogy - persze továbbra is a könyveknél maradva - rátérjek a régebbi történelemre is: igazán könyvturistás téma, hogy a Nobel-díj esélyes magyar kutatónő nemrég ellátogatott a szegedi Somogyi-könyvtárba, ahol "örökbefogadott" három különleges kötetet, az 1800-as évek elejéről származó műveket a magyar oltásokról.

A cikkben található videóban hallhatjuk-láthatjuk Karikót a könyvek és könyvtárak fontosságáról beszélni - mint ahogy arról a problémáról is, amit minden könyvmoly jól ismer: hogy az embernek bizony sosincs elég ideje olvasni... (Lám, Karikó Katalin és én abban nagyon hasonlítunk, hogy mindkettőnknek végtelen hosszú a betervezett olvasmánylistája, aminek tudjuk, hogy valószínűleg sose fogunk a végére érni - bár tény, hogy az övén lényegesen több tudományos szakcikk szerepel, mint az enyémen, ugye.)

3.

Ha már tudománytörténetről, kutatónőkről és a Nobel-díjról van szó könyves kontextusban, régi, de nagyon-nagyon emlékezetes olvasmányélményem Ève Curie: Madam Curie c. életrajzi regénye az édesanyjáról, Marie Curie-ről, akit nőként elsőnek tüntettek ki Nobel-díjjal, amelyet később aztán - ismét rendkívüli módon - másodszor is odaítéltek neki. (A Nobel fennállása óta összesen 962 embert tüntettek ki a díjjal, ebből mindössze 57-en voltak nők.)

Ève Curie úgy ír az édesanyjáról, ahogy csak ő tud, ennek minden közelségével, elfogultságával, egészen egyedi hangjával. Nemcsak tudósként mutatja be ezt a rendkívüli nőt, hanem emberként is. Tényleg felejthetetlen olvasmány, szerintem örök klasszikus, én csak ajánlani tudom!

4.

A múlt heti bejegyzéseimben az izrael-palesztin helyzet kapcsán olyan szerzőkről írtam, akiknek a hangjára, mondanivalójára nagyon érdemes (lenne) odafigyelni. Ennek kapcsán nagyon fontos megemlíteni a néhány évvel ezelőtt elhunyt Ámosz Ozt is, az egyik leghíresebb izraeli szerzőt, aki irodalmi munkássága mellett hosszú évtizedeken át volt elkötelezett békeaktivista.

A "Békét Most" mozgalom egyik alapítójaként rendületlenül vallotta, hogy mindkét oldalon csak a fanatikusok részéről van szó feloldhatatlan ellentétekről vagy végtelen vallásháborúról, valójában területvitaként kell értelmezni és megoldani a kialakult helyzetet, nem pedig kultúrák, hagyományok vagy népek csatájaként. Meg kell látni egymásban az élni és boldogulni akaró, esendő embert, el kell engedni a gyűlöletet és a szélsőségeket, véget kell vetni a megszállásnak és az önkényes betelepülésnek-kisajátításnak, az erőszaknak és a terrornak egyaránt.

Regényein kívül Oz esszéket is írt: Hogyan gyógyítsuk a fanatikust, illetve Kedves fanatikusok! - Levelek egy megosztott földről c. köteteiben nemcsak a hazájáról ír - az Izrael iránti alapvető elkötelezettségével és a zsidóságához való mélységes kötődésével együtt nagyon is (ön)kritikusan, a honfitársaitól-népétől-vezetőktől kompromisszumot sürgetve -, hanem valójában mindannyiunkat érintő kérdéseket jár körül, nagyon érdekesen és elgondolkodtatóan.

5.

Döbbenetesen aktuális időzítéssel magyarul épp mostanában jelenik meg egy nagyon érdekes, különleges esszékötet Michael Chabon és Ayelet Waldman szerkesztésében, amelynek már a címe is magáért beszél: Olajfák és hamu - Írók Palesztina megszállása ellen.

A kötetben szereplő, neves kortárs szerzők más-más országokat, vallásokat, háttereket, ideológiákat képviselnek, és mind-mind ellátogattak az érintett területekre, közösségekbe, majd az ott látottak, hallottak, megtapasztaltak alapján vetették papírra a gondolataikat, hétköznapi életekről és történetekről mesélve úgy, ahogy csak egy író tud.

Akár határozott véleményünk van a kérdésről, akár bizonytalanok vagyunk a témában, úgy gondolom, egy ilyen kötetet mindenféleképpen érdemes elolvasni, hiszen nagyon érdekes vállalkozás eredménye, különlegesebbnél különlegesebb alkotók munkáinak gyűjteménye.

6.

Jut eszembe a regényírók egyéb írásairól... Nemrég szereztem be Jesmyn Ward A csontok megmaradnak c. nálunk frissen megjelent regényét; és ha Wardot említem, nem mehetek el emellett az írása mellett, amit még tavaly olvastam, és azóta sem megy ki a fejemből.

Angolul tudóknak csak ajánlani tudom ezt a cikket, nehéz olvasmány, de nagyon elgondolkodtató, és amilyen megrendítő, olyan lírai. Ward úgy ír a gyászról, a férje elvesztéséről, a koronavírusról, a társadalmi egyenlőtlenségekről és generációs traumákról, valamint a Black Lives Matter globális megmozdulásairól, hogy szerintem már ebből az egyetlen cikkből világos, miért olyan elismert szerző.

Tényleg nem is tudom, hogyan lehet ennyi fájdalomról ilyen szépen, ennyi veszteségről ilyen életigenlően írni, ahogy Jesmyn Ward teszi. Torokszorító belegondolni, hogy az írása miként kapcsolódik össze az első pár pontban írtakkal...

7.

És ha már különleges írók lenyűgöző cikkeiről van szó, ez is nagy kedvencem, a brit Zadie Smith "tollából" (szintén angolul): Dance lessons for writers.

Az eddigiek után egy kicsit könnyedebb olvasmány - a táncról. És hogy mégis hogyan lehet a táncról írni? Hát így, ilyen zseniálisan, ahogy csak a regény- és novellaíró, valamint esszéista Zadie Smith tud, ráadásul mindezt még az írás alkotói folyamatával is összekötve...

Alig várom, hogy olvassam az írónő Swing Time - Egymásnak születtünk c. regényét, amiben szintén táncról, táncosokról ír, és amiről csak jókat hallottam - méghozzá nagyon megbízható forrásból!