Ez+az: áprilisi gondolatok

Mi jár (éppen) egy könyvturista fejében?

Random kalandozás a gondolataim között - az olvasáson innen és túl...

Ezúttal: féléves (elmúlt) a blog! Ennek örömére új és régi kedvencek - a szuperhősöktől a szuper olvasmányokig. Avagy: hogyan lehet eljutni a kedvenc szuperkapitányaimtól A Gyűrűk Urá-ig?

E hónapban a Könyvturista blog elmúlt féléves, juhú, éljen-éljen! Nagyon szépen köszönöm mindenkinek, aki ellátogatott ide, akár a kezdetektől olvasgat, akár újabban fedezett föl. Remélem, mindenki talál itt magának valami érdekes olvasni- vagy néznivalót - továbbra is!!

És mivel még egy könyvmoly is tudja, hogy egy kép többet ér ezer szónál, íme, egy kis válogatás a saját képregényeiket olvasgató szuperhősök(et alakító színészek)ről, mert lám, olvasni (szuper) menő!

Shang-Chi:

Fekete Párduc:

Amerika Kapitány:

Dr. Strange:

Marvel Kapitány:

Plusz ha már a szuperhősös-marveles "meta" fotóknál tartunk, a TFATWS sorozat nyomán/után az alábbi képek is idekívánkoznak, mert:

1. Lám, a nagymenő nagybácsi Sam is egyetért (nem mintha ezt eddig nem tudtuk volna): #TeamCap4ever, avagy éljen soká az igazi és hamisítatlan, kiérdemelten pajzsos KapiCsapi! Alig várom a következő kalandjaikat!!

2. Éljenek a kocka/nörrrd szuperhősök, akik agyra (is) gyúrnak! Mert nem (csak) az izom teszi a szuperhőst - pláne nem a szuper hőst...

3. Na ugye, megmondtam én, hogy kapcsolódik ide A Gyűrűk Ura! (Aki nem látta a sorozatot, így nem értené a kapcsolódást, annyit elárulhatok, hogy - nyilván direkt külön csak az én kedvemért*, természetesen - még ez a  téma is felmerül benne.)

Sólyom - az eredeti originál, azaz...

"Uncle Sam" - aki szupererő és szuperképesség nélkül is szuper hős szuperhős

Egy (szuperhősöknek is) nagyon emlékezetes olvasmány

*Na jó, vagy talán azért, mert rajtam kívül még rengeteg sokaknak voltak alapvetően meghatározóak Tolkien történetei Középföldéről, már generációk óta - és persze a filmadaptáció csak még tovább növelte a rajongók táborát... De akárhogy is, mindez csak még tovább igazolja a véleményemet, miszerint a legjobb csapat mégiscsak a Sam(u) csapat. (#TeamSam FTW!) Bizony, kérem, tagadhatatlan tény, hogy Samuel Wilson és Samwise Gamgee/Csavardi Samu mindketten a saját jogukon is ikonikus hősök, akik nélkül a társaik/barátaik sehol se lennének. Punktum. Ehhez nem kell nekik se varázserő, se különleges képesség, se prófécia vagy nemesi származás... De helyén van a szívük, és ez a lényeg.

Samu és Frodó, a nagy kaland legelején

Amúgy érdekes jópofaság a gyerekmeseként született A hobbit (avagy régebbi magyar címén A babó) és a folytatásaként íródott, végül "önálló életre kelt", eposzi mesterművé vált A Gyűrűk Ura kapcsán, hogy az előbbi legelső, 1937-es kiadásának egyes részleteit Tolkien később jelentősen megváltoztatta, hogy közelebb hozza egymáshoz a két sztorit. De a művek még mindezzel együtt is egészen másfajta olvasmányélményt adnak, ahogy a Tolkiennek már csak a halála után megjelent A szilmarilok is. Hiába, még maga a szerző sem sejthette, micsoda hatása és utóélete lesz Zsákos Bilbó, Gandalf meg a többiek kalandjainak...

Így hát, (kicsit) komolyabbra fordítva a szót, el is érkeztünk az egyik legújabb kedvenceimtől - a néhány éve megkedvelt marveles szuperhősök világától - az egyik legrégebbi, örök kedvencemig, A Gyűrűk Urá-ig. Tényleg sosem tudnék kedvenc könyvet választani a számtalan emlékezetesebbnél emlékezetesebb, a szívemnek kedvesebbnél kedvesebb olvasmányomból, de csak annyit mondok, hogy ha lenne kedvencem, akkor A Gyűrűk Ura jó eséllyel pályázhatna erre a címre.

Ahogy A Gyűrűk Ura filmtrilógia is könnyen elnyerhetné nálam a kedvenc adaptáció díját. Őszintén sosem gondoltam volna, hogy lehet méltó feldolgozást készíteni ezekből a könyvekből, de az alkotóknak - szerény véleményem szerint - mégiscsak sikerült megvalósítaniuk a lehetetlent. Nyilván minden rajongónak megvan a maga véleménye arról, hogy mi működik ezekben a filmekben, és mi nem (ráadásul egy ekkora műből kiindulva természetesen nem férhetett bele minden még a bővített változatokba sem), de összességében számomra tökéletesen visszaadták a történet lényegét, mondanivalóját, hangulatát, stílusát. Már csak azt a tényt kéne megemésztenem valahogyan, miszerint idén lesz 20, azaz húsz éve(!), hogy A Gyűrű Szövetségé-t bemutatták. Őrület!

De a maga módján talán nagyon is aktuális ez az évforduló, hiszen az elmúlt időkben pláne sokat gondoltam ezekre a könyvekre-filmekre, elvégre a mondanivalójuk különösen aktuális - és épp ezért reményt, erőt is adó. Mit tehetünk, mikor tehetetlennek érezzük magunkat? Mit jelent a bátorság, a becsület, a barátság, a szeretet, az elszántság, a jóság, mikor a világ tele van rosszal, gonosszal, közönnyel, keserűséggel, halállal? Hogy lehetnek a legkisebbekből a legnagyobb hősök? Hogy lehet a legapróbb tetteknek hatalmas következménye? Mik az igazi értékek, miért érdemes küzdeni? Hogyan lehet megbékélni a változással, a veszteséggel, az elmúlással? Milyen egy jó vezető? Ki és hogyan áll ellen a hatalom jelentette kísértésnek? Hová vezet nehéz időkben az egymás ellen fordulás - vagy épp inkább az összefogás?

A Gyűrű Szövetsége

Ha valaki még sosem látogatott el Középföldére, hát, én azt mondom, sosem késő! Akár a filmekkel kezdi valaki, akár a könyveknél, akár A Gyűrűk Urá-val, akár A hobbit-tal, Tolkien világa fiatalabbaknak és idősebbeknek egyaránt emlékezetes, akár egy életre meghatározó élmény lehet.

Vannak, akik a könyvekre esküsznek, és nem tartják megfelelőnek az adaptációt; vannak, akik imádják a filmeket, de nem jött be nekik az eredeti mű. Én imádom ezt a történetet, minden formában: jó néhányszor olvastam a könyveket, és mindenképpen szeretném még az angol eredetiben is végigolvasni - arról pedig ezen a ponton már bevallom, halvány fogalmam sincs, pontosan hányszor láttam a filmeket... (Hiába, húsz év nagy idő!) Külön-külön is imádom őket, de együtt pláne, nem is tudnék választani a verziók között. Mondhatni, ez a történet az én drágaszágom. "My precious!"

De persze nem maradt ki nálam sem a nagyszabású, a történetnek csak a feléig eljutó klasszikus rajzfilm, sem az ambiciózus, ám végül csúnyán megbukott újabb musicalváltozat (zenéje) sem... A hobbit filmtrilógiát is élveztem, minden problematikájával együtt, mert eszembe sem jutott azt várni tőle, hogy megismételje A Gyűrűk Ura varázsát, így nem okozott csalódást, hogy ennek természetesen a közelébe se juthatott. Szerintem érdemes ezeket az újabb filmeket annak kezelni, amik: igencsak szabadon értelmezett adaptációnak, amik megpróbáltak összehangolni két nem teljesen összehangolható művet. Persze könnyű ezt nekem mondani, mivel A Gyűrűk Ura sokkal inkább a szívem csücske, mint A hobbit - ugyanakkor pl. a jelenleg is készülőfélben levő, nagyszabású Középfölde-sorozattal kapcsolatban eléggé ambivalensek az érzéseim, pontosan azért, mert A Gyűrűk Ura olyan kedves és fontos nekem, minden formájában.

Azt viszont mindig örömmel látom, ha A Gyűrűk Ura bármilyen formában vagy hatással visszaköszön az újabb és újabb művekben, könyvekben és filmekben egyaránt. És ennek jegyében, meg hogy végül szépen körbeérjünk, íme, a Shang-Chi és a Tíz Gyűrű legendája vadonatúj előzetese, ami szerintem igencsak látványos, izgalmas és meggyőző kedvcsinálóra sikerült:

Néhány évvel ezelőtt eszembe se jutott volna, hogy szuperhősfilmek fognak lázba hozni, az meg pláne nem, hogy a legnagyobb kedvenceim hatásait vélném fölfedezni bennük... Pedig nem hinném, hogy egyáltalán létezhetne a mai formájában egy ilyen nagyszabású hollywoodi projekt, mint a Marvel-moziuniverzum (MCU), ha nem lett volna A Gyűrűk Ura-trilógia. Ráadásul a Shang-Chi-nek, mint ázsiai vonatkozású szuperhősfilmnek nyilvánvalóan direkt előfutára az afrikai-afroamerikai-afrofuturista alapokon nyugvó Fekete Párduc, márpedig ez utóbbin, mint mai, modern fantasyn, egyértelműen érezhetőek A Gyűrűk Ura hatásai.

Egy... ööö, azaz Tíz Gyűrű mind fölött

De talán pont ez a lényeg: hogy ha elég nyitottak maradunk, sose tudhatjuk, mi mindenre bukkanhatunk rá. Nos, azt hiszem, annyi bizonyosan elmondható, hogy ez igazán A Gyűrűk Urá-hoz illő gondolat!