Ez+az: májusi gondolatok 2.

Mi jár (éppen) egy könyvturista fejében?

Random kalandozás a gondolataim között - az olvasáson innen és túl...

Ezúttal: érdekesebbnél érdekesebb művek és alkotók a Women's Prize for Fiction rövidlistája kapcsán, a ghánai családregénytől egy történelmi jelentőségű, Booker-díjas brit remekművön át a harlemi reneszánsz egyik klasszikusának kíváncsian várt filmadaptációjáig

Nemrég közzétették a brit Női Irodalmi Díj rövidlistáját, és habár - mint azt már írtam - számomra évről évre a hosszúlista szokott a legérdekesebb lenni, azért természetesen vannak könyves (és filmes) gondolataim a rövidlista kapcsán is.

Erre a két könyvre figyeltem fel különösebben, mert kapcsolódnak betervezett és emlékezetes olvasmányaimhoz:

Yaa Gyasi: Transcendent Kingdom

Brit Bennett: The Vanishing Half

De úgy általánosságban elmondható, hogy nagyon örülök a rövidlista sokszínűségének és eklektikusságának - például ugyanúgy került rá egy (rém/láz)álomszerű, alternatív valóságot bemutató, szürreális fantasy (Susanna Clarktól a már magyarul is megjelent Piranesi), mint a közösségi médiát és annak pozitív-negatív hatásait egyszerre bennfentes és kritikus szemmel kiveséző, nagyon mai regény (Patricia Lockwood: No One is Talking About This). Azt hiszem, a WPF ezzel ismét elérte a számomra legfontosabb célját: ezúttal is ékesen illusztrálta, hogy a női írókat nem lehet csak úgy beskatulyázni.

Ezenkívül érdekesség, hogy a döntéshozó bírák elnöke idén nem más, mint az a Bernardine Evaristo, akinek Girl, Woman, Other c. regénye tavaly felkerült a rövidlistára, 2019-ben pedig elnyerte a rangos Booker irodalmi díjat, annak történetében első fekete nőként és első fekete brit szerzőként.

A regény hagyományos szerkezetének határait feszegető könyv egy tucatnyi nagyon különböző karakter egyedi hangján keresztül beszél a mai brit társadalomról, főleg fekete nők szemével nézve. Miután Candice Carty-Williams Queenie c. regénye óriási nagy kedvencem lett, nem állhattam ellen Evaristo különleges művének; már meg is vettem, mert érdekes olvasói kihívásnak ígérkezik, és szeretem feszegetni, tágítani az irodalmi komfortzónám határait.

Yaa Gyasi

A ghánai születésű, Amerikában felnőtt Yaa Gyasi Hazatérés (Homegoing) c. debütáló regénye néhány éve szintén akkora sikert aratott, mint ez az újabb műve. A többgenerációs családtörténet a tizennyolcadik századi Ghánában indul, s két féltestvér, Effia és Esi sorsát, valamint leszármazottaik életét követi nyomon, Afrikában és Amerikában, egészen napjainkig. A két lány sosem találkozik: egyikük férjhez megy egy angolhoz, és kényelemben él Cape Coastban, mit sem sejtve arról, hogy féltestvérét eladják rabszolgának, így Amerikába hurcolják. Mindkettőjük életútját, utódainak sorsát meghatározza tehát a rabszolga-kereskedelem, amelynek iszonytató hatásai még generációkkal később is érezhetőek.

A könyv már a polcomon áll, nagyon kíváncsi vagyok rá. Imádom a családregényeket, akár egy szűkebb körre, egy adott helyre-időre, egyetlen kis famíliára fókuszálnak, akár több generációra, ambiciózus történelmi nagyregényként. Magát a Hazatérés témáját is különösen érdekesnek találom, ahogy a rabszolgaság kérdését több oldalról, a maga komplexitásában járja körbe, több szempontból vizsgálva meg a hatásait.

Gyasi nyilvánvalóan nem riad vissza a nehéz, kényes, bonyolult témáktól-kérdésektől: új regényében többek között a tudomány és a hit viszonyát veszi górcső alá, ezúttal egy ghánai bevándorló családra koncentrálva Alabamában. Én személy szerint lelkesen drukkolok neki a díjhoz, és erre az új művére is mindenképpen szeretnék majd egyszer sort keríteni, mert nagyon érdekesen hangzik, a fogadtatása pedig magáért beszél.

Brit Bennett

Brit Bennett Az anyák (The Mothers) c. bemutatkozó művét említettem már, s azok után, hogy a második regénye is ekkora kritikai és közönségsikert aratott, pláne nagyon kíváncsi vagyok rá, alig várom, hogy elolvassam. Bennettnek is ugyanakkora lelkesedéssel drukkolok a díjhoz - az biztos, hogy a bíráknak nincs könnyű dolga! Örülök, hogy nem nekem kell döntenem, mert lám, én már ebből a két műből sem tudnék választani, nemhogy mind a hatból...

Bennett The Vanishing Half c. regényének témája - persze tudatosan, szándékosan - megidéz egy igazi (afro)amerikai klasszikust, Nella Larsen Passing c. 1929-es művét, amit még hosszú évekkel ezelőtt olvastam, és nagyon mély hatást tett rám. A harlemi irodalmi reneszánsz egyik ikonikus alkotása többek között az identitás, a hovatartozás, a beolvadás, az asszimiláció, az önazonosság nagyon bonyolult kérdéseit boncolgatja, két kevert etnikumú, világos bőrű, részben afroamerikai hátterű nő kapcsolatán keresztül, akik gyerekként jó barátnők voltak, felnőve azonban eltávolodtak egymástól, és egyikük magát fehérnek kiadva él, titkolva a valódi származását még a férje elől is.

Bennett többgenerációs családregénye egy szintén világos bőrű, fekete, déli ikerpár történetére épül, és mai szemmel vizsgálja meg a Larsen műve által felvetett komplex kérdéseket. Nagyon-nagyon érdekesen hangzik, mondanom se kell, hogy egyszer majd mindenképpen szeretnék sort keríteni erre is... (Persze nem áltatom magam, nyilván soha nem fogok a végtelen hosszú - és egyre csak növekvő - képzeletbeli olvasói várólistám végére érni, de azért álmodozni szabad!)

És már csak azért is aktuális Larsen klasszikus regényét említeni, mert épp nemrég készült belőle filmadaptáció  - Rebecca Hall rendezésében, Ruth Negga és Tessa Thompson főszereplésével -, amit még idén fog bemutatni a Netflix. Igencsak kíváncsi vagyok, hogyan sikerült az adaptáció, mindenesetre nagyon ígéretesnek tűnik! Az biztos, hogy a Larsen kisregényében felvetett témákról bőven van mit elmondani, még így majdnem száz (!) évvel később is.