Heti random 2.

Könyvturistás szösszenetek: minden napra egy könyves (és egyéb) gondolat

Néhány gondolatom olvasásról, információkról, tájékozódásról, a fiktív történetek valós erejéről, hatásáról, értékéről - könyvmoly szemmel

Az eheti hetes:

1.

Akár a világ különböző pontjain történő szörnyűségekről-krízisekről, akár a pandémia kezeléséről van szó, könnyű tehetetlennek éreznünk magunkat, és nehéz (jó) válaszokat találni. Ráadásul az internet meg a közösségi média világában egyrészt ugyan tájékozottabbak lehetünk, mint valaha, másrészt viszont így még sebesebben terjednek a tévhitek, leegyszerűsítések, hazugságok, ál- és félinformációk. Hiszen egy #-et megosztani csupán egy pillanat, míg valaminek utánanézni, az ellentmondásos források között megpróbálni tájékozódni már sokkal több időt és energiát igényel. A végeredmény pedig sokszor csak a nagy-nagy zavar...

A #-en túl: a kelet-jeruzsálemi Sejk Dzsarra városnegyed

A tudatos olvasói szemlélet nekem ilyenkor is sokat segít: gondoljuk át, amit olvasunk, ne higgyünk el elsőre mindent, amit látunk, vegyük figyelembe, milyen forrásból származik az információ, mérlegeljük, mennyit értünk a kontextusból. Ne hallgassunk csak az ösztöneinkre-megérzéseinkre, próbáljuk meg végiggondolni, vajon miért reagálunk úgy, ahogy, mik a saját kötődéseink, elfogultságaink, vakfoltjaink - és ugyanígy vegyük figyelembe, hogy másoknak szintén megvan a maguk sajátos, szubjektív nézőpontja. A könyveknél és íróknál szerintem ez ugyanúgy igaz, mint a híradásokban vagy a közösségi médiában.

2.

Nekem sok-sok mindenre a könyvekben, az olvasásban rejlik a válasz, még ilyen nehéz időkben, nehéz kérdésekben is. Csak ajánlani tudom úgy általában azt a hozzáállást, hogy ha érdemben meg akarunk közelíteni egy kérdést, keressünk hozzá valamilyen olvasmányt, sőt lehetőleg többet, különböző nézőpontokból, különböző aspektusokról, különböző megközelítéssel. Persze nem gondolom, hogy ennek feltétlenül ismeretterjesztő szakkönyveket kéne jelentenie, sőt! Lehet ez egy jó cikk vagy akár egy személyes hangvételű beszámoló valamilyen közösségi felületen - még az utóbbiakat sem utasítom el csuklóból, mint információforrást (sőt, nyilván sok előnye van ennek a médiumnak is), de nagyon meg kell néznünk, mennyire megbízható forrás valami, amit a Twitteren vagy a Facebookon látunk. Pláne, mielőtt megosztjuk, továbbadjuk...

Karikó Katalin a legjobb példa: ne terjesszünk se vírusokat, se álhíreket!

3.

Szerintem a szépirodalom, a fikció, sőt akár a spekulatív fikció (fantasy, sci-fi, horror stb.) is ugyanígy értékes forrás lehet, hiszen szintén az életből merít. Így hát egy-egy jó, kitalált történeten keresztül is juthatunk fontos, érdekes információkhoz, beleláthatunk a miénktől nagyon eltérő (vagy legalábbis annak tűnő) életekbe. Ennek jegyében alább fel is sorolok néhány regényt, ami eszembe jutott az előző bejegyzésem, azaz az izraeli-palesztin helyzet kapcsán.

4.

A mandulafa (Michelle Cohen Corasanti): emlékezetes, megrendítő regény egy palesztin fiúról-férfiról, akinek sorsán keresztül a könyv igyekszik bepillantást nyújtani ennek a népnek a történetébe-helyzetébe. A sztori és a narratíva szándékosan szubjektív, nem is mímel pártatlanságot, hanem direkt azokra az emberekre helyezi a hangsúlyt-rivaldafényt, akiket a média sokszor elintéz annyival, hogy "szegény, szerencsétlen menekültek" vagy "fanatikus terroristák", és kész. Maga az írónő amerikai zsidó, így több szempontból is kívülálló, ami minden jó szándékával együtt érződik is a könyvön, aminek megvannak a kritikusai minden oldalon - ugyanakkor pontosan emiatt nem lehet szimplán elfogultnak-elvakultnak nevezni a regényt bármelyik irányba. Mindenesetre azt már önmagában is illusztrálja a könyv megírása, hogy nem lehetetlen a párbeszéd a két oldal között, még ha nehéz és bonyolult is.

5.

Mindenesetre fontos megjegyezni, hogy a témában palesztin származású amerikai írónőktől is olvashatunk magyarul: pl. Susan Abulhawának (A mandulafa egyik legnagyobb kritikusának) két könyve is megjelent már nálunk (Hajnal a tiltott kertben, Az ég és a víz kékje), Etaf Rumtól pedig, ha minden igaz, még idén kiadják az Egy férfi nem nő c. regényt. Palesztin családregények, "belsős", női szemmel: óriási szükség van ezekre a hiánypótló történetekre, amik ráadásul önmagukban, mint regények is roppant sikeresek, népszerűek, elismertek. És persze nemcsak most aktuálisak, hanem mindig, már pusztán a női szempontból is, hiszen egy eleve nehéz, hányattatott sorsú közösségen belül sokszor a lányok-asszonyok helyzete is sokkal, de sokkal nehezebb.

6.

Bátraké a mennyország (Shani Boianjiu): egészen egyedi, szintén nagyon emlékezetes könyv az izraeli hadseregben szolgáló katonanőkről, az írónő saját élete, élményei, tapasztalatai alapján. Egy újabb téma, amiről bőven vannak pro és kontra sztereotípiák - a gyűlölködő, ellenséges vagy épp extrém nacionalista propagandáról már nem is beszélve -, a valóság azonban (mint általában) ennél jóval bonyolultabb, szürkébb, sokkal nehezebben megfogható. Maga a könyv is jól leképezi ezt, nem próbálja leegyszerűsíteni a katonaságot megjáró fiatal nők komplex, sokszor ellentmondásos, ambivalens érzéseit, nem szépíti vagy idealizálja a megrázó, brutális, borzalmas élményeiket. Sok kérdést vet fel azzal kapcsolatban, milyen hatása van az egyénre és a társadalomra azoknak a körülményeknek, amelyek számukra normálisnak tűnnek, hiszen ezzel nőttek fel, kívülről nézve viszont nehezen értelmezhetőek, és előbb-utóbb saját maguk is sok mindent elkezdenek megkérdőjelezni - és nem ad könnyű, tiszta, egyszerű válaszokat sem az izraeli nők helyzetéről, sem a társadalmi feszültségekről, sem a katonaság szerepéről, sem a fennálló hatalmi és erőviszonyokról.

7.

Jiddis rendőrök szövetsége (Michael Chabon): A már többször is említett szerző nagy kedvencem, ezt a regényét szintén imádtam. Ahogy az Chabontól megszokott, ezt a könyvét is igencsak nehéz bekategorizálni, íme, a fülszöveg felsorolása: "krimi, ​sci-fi, sakkregény, alternatív történelmi fantazmagória, politikai szatíra, szerelmes regény, zsidó sorsregény, nabokovi ihletésű játék a nyelvvel". Hát, igen, ez így mind. A 2007-es regény egy gyilkossági nyomozás izgalmas, szórakoztató, lebilincselő története, valamint egy alternatív világ elképzelése, amiben a zsidó állam sorsa egészen máshogy alakult. Chabon elképzel egy olyan zsidó közösséget, amely Alaszkában telepedett le (méghozzá valós tervekre alapozva, a harmincas évek végén tényleg felmerült egy ilyen amerikai lehetőség-kezdeményezés), és megvizsgálja, vajon mennyiben lenne így más a mai helyzet, mint ahogy a realitásban alakult. A válasz... nos, bonyolult. Aki kíváncsi, olvassa el a könyvet, én csak ajánlani tudom. Mindenesetre Chabon nem naiv vagy elvakult idealista, de nem is cinikus vagy pesszimista. Ő sem kínál leegyszerűsített válaszokat, hanem "csak" mesél, és közben gondolkodásra késztet.