Avagy: az ikonikus, csodálatos afrikai szuperhős filmen és az emlékezetünkben
Az egyik kedvenc Marvel-szuperhősöm - a király, aki többé már nem tér vissza...
Nehéz bármit is mondani egy olyan veszteségről, mint a tavaly nyáron rákban, élete virágában elhunyt, szerepei által és saját jogán is ikonikus, inspiráló alakká vált színész, az afrikai király/szuperhős T'Challa, azaz a Fekete Párduc karakterét alakító Chadwick Boseman halála. Hiába telt el több mint fél év, még most sem igazán találom a megfelelő szavakat. Ám az minden szomorúság dacára is tény, hogy egy ilyen színész, alkotó, ember munkássága ebből a szempontból is magáért beszél - ezért hát úgy döntöttem, maradok annál, hogy sorra bemutatom a blogon az általam látott filmjeit, melyek mindegyikét szívből ajánlhatom, hiszen egyik jobb, mint a másik. Csodás életmű, egy túlságosan, fájdalmasan korán távozott tehetség párját ritkító, fantasztikus hagyatéka.
Mert ahogy (a szintén idejekorán eltávozott, fájdalmasan hiányzó és örökbecsű életművet hátrahagyó) Terry Pratchett írta, senki sem hal meg végleg, amíg el nem ülnek a világban az általa keltett hullámok...
Ezúttal magára a Fekete Párducra koncentrálok, a Marvel moziuniverzumából (Marvel Cinematic Universe - MCU).
És nem mehetek el szó nélkül amellett, hogy ez a poszt milyen fájdalmasan aktuális, hiszen a még mindig tomboló járvány miatt rengetegen veszítik el a szeretteiket betegségben nap mint nap... Vigyázzunk magunkra, vigyázzunk egymásra továbbra is: tartsuk be a vírus elleni védekezés alapszabályait, maradjunk otthon, amennyire csak lehet, könnyítsük meg azok dolgát, akik hétköznapi hősökként megtesznek másokért minden tőlük telhetőt! Szívből remélem, hogy ezen a blogon mindenki találhat magának olvasni- és néznivalót, amivel kicsit megkönnyíthető a kényszerű otthonülés. Tartsunk ki - már van fény az alagút végén!
S hogy kevésbé szomorú aktualitást is kapcsoljak a poszthoz, a Marvel jelenleg is futó Disney+ sorozata (könyvturistás kódnév: FWS - Carter ügynök és pajzsos "barátai") tematikájában nagyon érdekesen kötődik össze a FP filmjével-világával, legalábbis szerintem. A spoilermentesség jegyében csak annyit mondok, a maga módján mindkét projekt szól örökségről, hagyatékról, hagyományról és változásról, meg arról, hogy mit is jelent (szuper)hősnek lenni a mai világban... (És mindkettő összekapcsolódik A Gyűrűk Urá-val! A FP értelemszerűen, mint királyi mese, de a FWS is, hiszen újabb ékes példája annak, hogy nincs is jobb barát, se nagyobb hős, mint egy "Sam" nevű legjobb barát, ugye...)
Amerika Kapitány: Polgárháború (Captain America: Civil War, 2016)
Fekete Párduc (Black Panther, 2018)
Bosszúállók: Végtelen háború (Avengers: Infinity War, 2018)
Bosszúállók: Végjáték (Avengers: Endgame, 2019)
A 2018-as Fekete Párduc az egyik kedvenc filmem és adaptációm: egyszerre friss, üdítő újdonság a szuperhős műfajban, mérföldkő az afrofuturizmusban, valamint méltó, modern, mai utóda olyan klasszikus, grandiózus fantasy eposzoknak, mint szívem örök csücske, A Gyűrűk Ura.
De maga T'Challa, illetve Boseman már akkor belopta magát a szívembe, amikor 2016-ban legelőször felbukkant az Amerika Kapitány: Polgárháború-ban, fényesen kitűnve a szuperhősök tömegéből, instant kedvenccé lépve elő egy igencsak telített mezőnyben. Bármelyik oldalnak, "csapatnak" is drukkol valaki abban a filmben, bárki/bárkik a legnagyobb kedvence(i) - #TeamCap FTW 4ever! -, a wakandai szuperhős bemutatkozása önmagában elég lehet, hogy egy csapásra óriási Fekete Párduc rajongó legyen belőle. Ennek hatása világosan meglátszik, jól érződik a Végtelen háború-ban és a Végjáték-ban is, egyik sem lenne ugyanaz Wakanda és annak hősi királya nélkül. Yibambe!
Boseman minden értelemben nemes, hősként és vezérként, emberként és férfiként egyaránt inspiráló alakot hozott ki T'Challából - ugyanakkor korántsem tökéletesnek megformálva az ifjú trónörököst-királyt, hanem nagyon is esendő, többdimenziós, hitelesen összetett fiatalembernek mutatva be, akinek bőven van mit tanulnia, hová fejlődnie, mivel szembenéznie. Aki nem "magányos farkas", hanem épp attól igazi hős és jó vezető, hogy olyanokkal veszi körül magát, akikre támaszkodhat-hallgathat, ha arra van szükség, legyenek idősebbek vagy fiatalabbak, nők vagy férfiak. Aki nem holmi agresszív szupermacsó, hanem olyan férfi, akinek az ereje korántsem csak az izmaiban vagy a szuperképességeiben rejlik, és a helyén van a szíve meg az esze is. (Na, számomra ez az igazi feminizmus a filmvásznon: hiteles, reális, komplex, inspiráló és/vagy elgondolkodtató férfi- és nőalakok egymás mellett, egyensúlyban!) Akinek ugyanolyan fontos a hagyomány, a család, a közösség és a hit, mint a fejlődés, a nyitottság, a változás és a tudomány.
Aki nem falakat emel, hanem hidakat épít...
Aki tehát nem csoda, hogy nagyon, de nagyon fog hiányozni, nagyon-nagyon sok mindenkinek - még ha a nagyságát pontosan az is mutatja, hogy olyan alapot teremtett meg, aminek köszönhetően a Fekete Párduc, mint szimbólum, valamint Wakanda csodás világa őnélküle is szerepelhet tovább a Marvel univerzumában, még rengeteg történettel kápráztatva el bennünket.
Hiszen a Fekete Párduc, mint titulus és a Fekete Párduc, mint film jóval túlmutat egyetlenegy adott hősön, és Boseman ennek megfelelő odaadással vetette bele magát a szerepbe, illetve az egész projektbe - a színfalak mögött ugyanúgy, mint a kamerák előtt, részt véve a kisebb-nagyobb részletek kidolgozásában, az akcentusoktól kezdve egészen a világszerte ismertté és szimbolikussá vált wakandai karkeresztezésig.
A végeredmény magáért beszél: a Fekete Párduc főszereplője nem is annyira a címbéli hős, mint maga Wakanda birodalma és annak népe, egy káprázatos, egészen egyedi mesevilág, teli fantasztikusabbnál fantasztikusabb karakterekkel. Szerintem ez egészen páratlan alkotói nagyságot tükröz, és az élet keserédes iróniája, hogy Boseman ezzel pontosan azt tette lehetővé, hogy nélküle is folytatódhasson Wakanda és a Fekete Párduc története. Ha minden igaz, a következő rész 2022 nyarán kerül bemutatásra, kíváncsian és nagyon lelkesen várom, de persze keserédes, vegyes érzelmekkel.
A Fekete Párduc és T'Challa karaktere pedig addig mégiscsak visszatér még egyszer, méghozzá Boseman alakításában, azaz hangján: a What If...? c. animációs Disney+ sorozatban (2021), még ha nem is a filmek világából, hanem afféle alternatív kalandozásként: hogy "mi lett volna, ha" egyes pontokon máshogy alakultak volna a dolgok a marveles univerzumban. Nyilván keserédes lesz így viszontlátni T'Challát, hiszen a filmek univerzumában már sosem tudhatjuk meg, "mi lett volna, ha..." De hát az élet már csak ilyen - még a szuperhősök világában is.
A film rendezője, Ryan Coogler pedig a folytatás mellett egy külön sorozaton is dolgozik, ami szintén Wakanda világában fog játszódni. Ez a projekt már így, önmagában irtó izgalmasan hangzik, biztosan szuper lesz a végeredmény!
Hiszen magáról a Fekete Párduc-ról, mint filmről, még annyi más szempontból is lehetne lelkendezni: A sztori! A karakterek! A látvány! A mondanivaló! A kapcsolódások! A zene! A stílus! A dráma! A humor! Az akció! A relevancia! Nem véletlenül lett a film kirobbanó, hatalmas siker világszerte, és méltán megérdemelt minden jelölést meg díjat, amit kapott - beleértve a legjobb filmnek járó Oscar kategóriájában. A fantasztikus alkotó- és szereplőgárdáról csakis dicshimnuszokat lehet zengeni, s habár az élet úgy hozta, hogy a történetnek óhatatlanul nagyon más irányt kell vennie, mint ami az eredeti tervekben szerepelt (hát, ezzel most mind nagyon együtt tudunk érezni, azt hiszem), biztosan legközelebb is csodálatos filmélménnyel kápráztatnak majd el bennünket!
Nos, hát... mit is mondhatnék még? WAKANDA FOREVER!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése