Könyvekkel könnyebb: olvasással a megértésért

Avagy: néhány regény a betervezett olvasmányaim közül Amerikáról, múltról és jelenről, igazságról és igazságtalanságról, közösségről és társadalomról - amiket szívből ajánlok bárki másnak is

Mire jó az olvasás ezekben a hullámvasútszerűen "izgalmas" időkben? Szerintem ebben a sokszor zűrzavaros, kiszámíthatatlan világban nemcsak menedéket jelenthetnek a könyvek, a fiktív történetek, hanem közben az aktuális történéseket is segíthetnek megérteni, kulcsfontosságú kontextust szolgáltatva az eseményekhez.

Az említett szerzők: Tayari Jones, Colson Whitehead, Jesmyn Ward, James Baldwin

Az élet néha olyan bizarr fordulatokat vesz, hogy ha azt egy regényben olvasnánk, talán el sem hinnénk. Azt gondolná az ember, hogy 2020 és a koronavírus-pandémia kitörése után már nem tudunk meglepődni, de azért 2021 is kitett magáért, már a legelső heteiben... Legyen szó a georgiai választások történelmi jelentőségű, inspiráló, példamutató és reménykeltő eredményéről vagy épp a washingtoni Capitolium döbbenetes (bár korántsem váratlan vagy előzmények nélküli) megrohamozásáról, ha minderről egy regényben olvasnánk, talán túlságosan irreálisnak, didaktikusnak, hihetetlennek tartanánk. De lám, az élet írta csavarokkal tényleg nem tudja felvenni a versenyt egyetlen kitalált történet sem!

Tayari Jones, a georgiai átlagemberek csöppet sem átlagos írónője

Viszont pontosan ezért gondolom, hogy a fordítottja is igaz: néha pontosan a fikció, egy jó regény segíthet nekünk értelmezni a valóságot - miközben kikapcsolódást és szórakozást is nyújt. Természetesen történelmi, életrajzi, szociológiai, pszichológiai stb. ismeretterjesztő művekből is rengeteget megtudhatunk mind a múltról, mind a jelenről, de szerintem egy jó regény is rengeteget elárulhat nekünk az életről és annak legnagyobb, legbonyolultabb kérdéseiről. Ráadásul mindezt úgy, hogy végig izgulhatunk egy lebilincselő történeten, drukkolhatunk a szimpatikusan megrajzolt karaktereknek, reménykedhetünk a hepiendben, vagy épp katartikus hatással lehet ránk a szomorú, szívszorító befejezés. Hiszen attól még, hogy valami kitalált, még nagyon is szólhat az igazságról, ugyebár...

Colson Whitehead, a múlt mesteri megidézője

És az élet zavaros, sokszor értelmetlen történéseivel ellentétben (amik könyörtelenül ránk zúdulnak, akár fel tudjuk dolgozni őket, akár nem), egy regény narratívája általában szépen összeáll egy átlátható egésszé. Jól megfogható üzenettel és tanulságos mondanivalóval szolgál, tisztán behatárolhatóan kezdődik el és ér véget. Arról már nem is beszélve, hogy épp akkor vesszük kézbe (sőt kedvünk szerint félre is tehetjük), amikor csak jólesik. A történetek így segítenek megismerni és értelmezni a körülöttünk lévő világot, tükröt mutatnak nekünk saját tapasztalatainkról, vagy épp ablakot nyitnak számunkra, hogy bepillantást nyerhessünk mások életébe - s egyben a szórakoztatás egyik legjobb módját kínálják. Hát, ezt nevezem én játszva tanulásnak!

Jesmyn Ward, a szellemek lírai krónikása

Tehát, íme, néhány rangosabbnál rangosabb mű, amik szerepelnek az olvasmánylistámon, sőt már a polcomon várják, hogy elolvassam őket, mert úgy érzem, fontos és érdemes inkább előbb, mint utóbb sort keríteni rájuk. Egytől egyig remek, különleges olvasmánynak ígérkeznek, amik sokat elárulhatnak nekünk a fennálló társadalmi viszonyokról, problémákról, feszültségekről. És akár friss megjelenésről, akár évekkel ezelőtti nagy sikerről vagy épp több évtizedes klasszikusról van szó, nemcsak most aktuális mindegyik regény, hanem valószínűleg még sokáig az is marad - hiszen tapasztalhatjuk, hogy nagyon sok minden vár még megoldásra... De azt is láthatjuk, mind a tavaly, mind az idén történtekből, hogy van remény a változásra, a dolgok javulására. (Ld. Biden elnök és Harris alelnök megválasztását, amivel kapcsolatban már a múlt ősszel írtam.) Márpedig ebben is jelentős szerepet tölthetnek be az ilyen művek, amiknek segítségével nemcsak kikapcsolódhatunk és feltöltődhetünk, hanem fontos ismeretekkel, tanulságokkal is gazdagabbak lehetünk.

James Baldwin, az örök érvényű, nagy előd

Ha efféle könyveket olvasunk, azzal ráadásul a magunk módján aktívan hozzá is tehetünk egy kicsit a változáshoz, a fejlődéshez, a jó ügyhöz: nemcsak azáltal, hogy tájékozódunk és empatizálunk ezekkel a bonyolult, nehéz kérdésekkel kapcsolatban, hanem a gyakorlatban azzal is, hogy támogatjuk az érintett szerzőket, témákat, köteteket, kiadókat. Akár megvásároljuk, akár könyvtárból kivesszük, akár kölcsönkapjuk-kölcsönadjuk az ilyen műveket, úgy érezhetjük, hogy igenis teszünk valamit, ami már önmagában is jóleső tudat lehet ezekben a bizonytalan, zavaros, nehéz időkben. Ráadásul mindezt azon túl, hogy már önmagukban is csodás olvasmányélményekkel lehetünk gazdagabbak! Így a szó szoros értelmében összeköthetjük a kellemeset a hasznossal.

Tayari Jones: Egy amerikai házasság

A georgiai írónő nagy sikerű, díjnyertes regénye egy fiatal, déli afroamerikai házaspár életébe - és egyben az amerikai igazságszolgáltatás útvesztőibe - enged bepillantást, akiknek felhőtlen boldogsága megtörik, mikor a férfit alaptalan vádak alapján hosszú évekre bebörtönözik. Vajon kibírhatja ezt a kapcsolatuk? Lehet egyáltalán elég erős a szerelem ahhoz, hogy mindennek dacára kitartson? Felvehetik a harcot egy embertelen, igazságtalan rendszerrel, vagy esélyük sincs vele szemben? A történet és a karakterek kitaláltak ugyan, de amin a főszereplők keresztülmennek, az sajnos hosszú-hosszú évtizedek óta sokak keserű valósága. Ám a könyv azt is bemutatja, hogy talán még ilyen körülmények között is található szépség az életben, és sosem szabad végleg feladni a reményt.

Colson Whitehead: A föld alatti vasút és A Nickel-fiúk

Whitehead művei feltárják az amerikai történelem legsötétebb időszakait, legnagyobb tragédiáit és legsúlyosabb gonoszságait - amivel egyben a jelenről is rengeteget elárulnak; ugyanakkor pedig emléket állítanak az elnyomottak és kizsákmányoltak emberségének, a sosem kiölhető jóságnak és szeretetnek, a határtalan kitartásnak és túlélni akarásnak. A föld alatti vasút egy 19. századi georgiai ültetvényen indul, és az annak poklából elmenekülő Cora, a szökött rabszolga sorsát követi nyomon, közben egészen sajátos, alternatív, görbe tükröt mutatva az amerikai történelemnek. A roppant sikeres és elismert regényből az Oscar-díjas Holdfény rendezője, Barry Jenkins forgatott sorozatot, de annak megjelenési dátumát még nem tudni, így biztosan bőven van még időnk addig elolvasni ezt a megrázó, egyedi, kulcsfontosságú művet.

A szintén óriási kritikai és közönségsikert aratott A Nickel-fiúk megtörtént eseményeken alapul. Az 1960-as évekbe kalauzol el minket, és két fiatal fekete fiú sorsán keresztül mutatja be, micsoda szörnyűségek történtek egy floridai javítóintézet falai mögött, rávilágítva az amerikai büntetés-végrehajtás mai napig fennálló igazságtalanságaira, álságosságára. A regénybeli Nickel Akadémiát ihlető floridai intézmény a valóságban száztíz éven át működött, gyerekek ezreinek életét téve tönkre. Whitehead olyan regényt írt ebből a borzalomból, ami nemcsak az embertelenséget emeli ki, hanem a bezárt fiatalok kitartását, küzdeni akarását is hangsúlyozza, ahogy ki-ki a maga módján, személyisége és hozzáállása alapján igyekszik ép ésszel-lélekkel túlélni a javítóintézet poklát, nem adva fel a jövőbe vetett reményt.

Jesmyn Ward: Hallgasd a holtak énekét!

Ez a különleges könyv egyszerre családtörténet és útiregény, autentikus valóságábrázolás és mitikus mese, kísértethistória és az amerikai dél történelmi örökségének feltárása, az élők bemutatása és a holtak megidézése. A tizenhárom éves Jojo útra kel fekete, kábítószerfüggő édesanyjával meg a kishúgával, hogy elmenjenek a börtönből szabaduló, fehér édesapjáért. A fiú apa hiányában máshol kereste a férfimintát, de ez a szerep leginkább az anyai nagypapájára, Popra hárult, mivel fehér nagyapja tudomást sem akar venni róla. Édesanyja, Leonie sehogy sem bírja feldolgozni kamaszként meghalt fivére elvesztését, a drog kábulatában még mindig látja a szellemét. Maga Jojo is szembekerül egy szellemmel: egy szintén tizenhárom éves fiú kísértetével, aki annak idején ugyanabban a börtönben raboskodott, ahonnan édesapja épp kikerülni készül. Egészen különleges, minden határvonalat elmosó, olvasók-kritikusok által egyaránt egekig magasztalt, lírai mű, amire nagyon-nagyon kíváncsi vagyok.

James Baldwin: Ha a Beale utca mesélni tudna

Az amerikai és afroamerikai irodalom klasszikusa, amiből szintén a már említett Barry Jenkins készített csodálatos, lírai szépségű filmet, melyet még tavaly láttam, és annyira tetszett, hogy beszereztem az eredeti művet, mert úgy érzem, ezt a megrendítő, felemelő, keserédes, gyönyörű, szívbemarkoló történetet muszáj elolvasnom. Egy fiatal afroamerikai pár, a szobrász Fonny és a kisregényt monológként narráló szerelme, Tish a jövőjüket tervezgetik New Yorkban, a hetvenes évek elején, és épp beköltöznének első közös lakásukba (miután nagy nehezen végre találnak olyan tulajt, aki hajlandó feketéknek kiadni az ingatlanját), amikor a fiút erőszak koholt vádjával börtönbe zárják. A tizenkilenc éves Tish, aki már a szíve alatt hordja a gyermeküket, az egész családdal együtt kétségbeesett, rendíthetetlen küzdelmet indít, hogy bizonyítsa szerelme ártatlanságát, és kiszabadítsa a börtönből, mielőtt a kisbabájuk világra jönne. Mert van, amit még a legnagyobb igazságtalanság sem tud megtörni: ilyen erő a remény, a szerelem és a szeretet. Baldwin igazi kultikus szerző, aki felejthetetlen műveket írt, mind egyéni, mind társadalmi kérdéseket boncolgatva - és írásai a mai napig semmit sem veszítettek az aktualitásukból.

A kisregény 2018-as, Oscar-díjas filmadaptációja