Az aktuális helyzet (és könyvek) margójára

Avagy: néha az olvasás önmagában bizony nem elég a tehetetlenség érzete ellen. Mihez lehet ilyenkor kezdeni?

A könyvek (sajnos) nyilván nem jelenthetnek megoldást mindenre, de a tudatos, nyitott, önállóan gondolkodó olvasói szemlélet szerintem remekül átvihető a hétköznapok sok más területére is, és egy életre elég célt, törekvést tűzhetünk ki magunk elé, amiken akár mindennap dolgozgathatunk. Mert sok kicsi sokra megy!

Ezekben a zavaros időkben könnyű azt érezni, hogy már azt sem tudjuk, mit érdemes csinálnunk. Pláne, mert sokan szándékosan igyekeznek elmosni a határokat, hogy hol ér véget az egyéni szabadság, és hol kezdődik a másokkal való törődés (pl. maszkot nem akarnak hordani, de mások életébe beleszólnának, vagy ők maguk elvárják a segítséget, de más bajával nem törődnek). Ha viszont nemcsak ideológiai jelszavakat szeretnénk ismételgetni, hanem igazán hasznossá tennénk magunkat, akkor szerintem nagyon is sok lehetőségünk van.

Nekem rengeteg dologhoz az olvasás a kulcs, de attól még messze nem minden, hanem egyszerre tájékozódás, kikapcsolódás, szórakozás, feltöltődés - és kiindulópont. Mert bőven van hová tovább! A teljesség igénye nélkül igyekszem összeszedni, hogy az én hozzáállásomat milyen szempontok inspirálják, miket tartok fontosnak beépíteni a saját kis életembe, mi felé szeretnék haladni, min igyekszem dolgozni, saját magamban és a más emberekre, a világra gyakorolt hatásomban is.

Nem feltétlenül kell mindenkinek aktivistának beállni, egy kis tudatossággal és tájékozódással, odafigyeléssel és nyitottsággal máris nagyon sokat hozzátehetünk magunk és mások életéhez. Akár a koronavírusról, akár a fennálló társadalmi problémákról van szó, úgy gondolom, mindannyian sok mindent tehetünk a magunk hétköznapi életében is, kisebb-nagyobb egyéni lépésekkel.

Tehát, pontosan mi tehet az ember ezekben a bonyolult ügyekben, ilyen nehéz időkben? Legelőször is: politikai-vallási meggyőződéstől függetlenül, akár az élet védelme, akár a döntés szabadsága a legfontosabb számunkra, viseljünk maszkot, mossunk sokszor és alaposan kezet, ügyeljünk a távolságtartásra, tartsuk be a szabályokat, és hallgassunk a szakértőkre! Legyünk tekintettel a többiekre, tartsunk össze, igyekezzünk megtenni minden tőlünk telhetőt, és lehetőleg ne nehezítsük mások dolgát, életét! Manapság ezzel tehetjük a legtöbbet, magunkért és mindenki másért is.

Az igazi (szuper)hősök ott segítenek, ahol tudnak, és ügyelnek a maszkhordásra

Figyeljünk oda azokra, akik felszólalnak a társadalmi egyenlőtlenségek ellen, és igyekezzünk tudatosan javítani a helyzeten, hogy legalább mi magunk ne legyünk részei a problémának! A legkisebb változtatás, tudatosság, gondosság is sokat számíthat, az a fő, hogy minden embertársunkat igyekezzünk elfogadni, velünk egyenlőnek, hozzánk hasonlóan esendőnek kezelni. Legyünk nyitottak egymásra az élet minden területén, még akkor is, ha ez nehéz! Mi is ezt várnánk el másoktól magunkkal szemben, így törekedjünk arra, hogy ez kölcsönös legyen!

Helyezzük ugyanúgy előtérbe az oktatást és az egészségügyet, mint a kultúrát és a tudományt, vagy a sportot és a médiát: legyenek mindenki számára elérhetőek, a lehető legjobb minőségben, mindenkire nyitottan, és az ezeken a területeken dolgozók számára élhetően! Mert egy jobb, egyenlőbb, tájékozottabb, tudatosabb világ mindenkinek az előnyére szolgál - bármilyen származású, hitű, anyagi helyzetű stb., akár akar gyereket, akár nem.

Ne riadjunk meg a különbségektől, inkább vegyük tudomásul és örüljünk neki, milyen sok-sok félék vagyunk! Ugyanakkor keressük egymás között tudatosan a kapcsolódásokat, forduljunk más kultúrák, identitások, emberek felé kíváncsian, érdeklődve és tisztelettel - mert a legváratlanabb, legmeglepőbb aspektusokban találhatunk közös pontokat!

Ne feledjük a Fekete Párduc szavait, mert bár a wakandai T'Challa királyt alakító Chadwick Bosemant tragikusan fiatalon elvitte a rák ezen a szomorú nyáron, az általa megformált, történelmi jelentőségű, afrikai szuperhős egyszerű, mégis mélyenszántó üzenete örökre velünk marad:

"Nehéz időkben a bölcsek hidakat építenek, míg az ostobák falakat emelnek."

WAKANDA FOREVER!

Mi másra törekedhetünk még? Ügyeljünk a környezet védelmére, mert mindannyiunk jövője azon múlik, meg tudjuk-e őrizni az élhető világunkat! Legyünk tudatosak az életmódunkban, figyeljünk oda a fogyasztásunkra, legyünk nyitottak a váltásra! Itt is igaz, hogy már a legkisebb erőfeszítés is sokat számít.

Figyeljünk oda saját magunkra, testi-lelki egészségünkre, mert a mentálhigiéné ugyanolyan fontos, mint a fizikai szükségleteink! Igyekezzünk fokozottan figyelni a szeretteinkre, családunkra, barátainkra, ismerőseinkre is, hiszen ez a helyzet mindenkinek nehéz. És ne feledjünk, nemcsak másoknak segíteni fontos és jó dolog, hanem segítséget kérni sem szégyen!

Tartsuk tiszteletben mindazok életét, akik terhesek, akik egyedül/kapcsolatban gyereket várnak/vállalnak, ne akarjunk helyettük meghozni iszonyúan nehéz döntéseket! Gondosan tájékozódjunk a terhesség és a szülés részleteiről, ha csak egy kicsit is érdekel minket ez a téma, mert bizony a valóság sokkal bonyolultabb, mint ahogy arról általában beszélni szoktunk. Támogassuk a szexuális felvilágosítást és a nemek közti egyenjogúságot, mert mindennek az az alapja, hogy mindannyian tisztában legyünk a saját testünkkel, jogainkkal. Tegyünk a megszületett gyermekek életéért azzal, hogy hiszünk abban, hadd kapjon egyenlő esélyeket mindenki, függetlenül attól, milyen családba születik, milyen hátterű, milyen identitású!

Az élet írta történetek

Ha tényleg pártoljuk az örökbefogadást, akkor ne csak dobálózzunk ezzel a fogalommal, hanem igyekezzünk arról is tájékozódni, naprakésznek lenni, és persze támogassuk, hogy a lehető legtöbb potenciális szülő számára elérhető lehetőség legyen, akár egynemű párokról, akár egyedülállókról van szó. Legyünk tisztában azzal, mit jelent a gyermekvédelem, a nevelőszülőség, a gyámság, hogy ne elavult, irreális vagy naiv koncepciókból induljunk ki! Nézzünk szembe olyan kemény témákkal, mint a családon belüli abúzus vagy a nemi erőszak, mert a hallgatás, az elleplezés, a szőnyeg alá söprés csak árt! Tartsuk tiszteletben a speciális igényű, fogyatékossággal élő gyerekeket nevelő családokat, leginkább azzal, hogy őszintén nyitottak vagyunk rájuk, tudomásul vesszük a szükségleteiket, támogatjuk, hogy megkapják a kellő segítséget - és mindezt másoktól is elvárjuk, elutasítva azt, hogy egyesek más embereket szimplán a saját ideológiájuk megszemélyesítésére akarjanak felhasználni.

Amit nehéz elmondani, de fontos

Számomra mindezt jelenti az élet védelme, és ez nemhogy ellentétes volna a döntési szabadsággal, hanem nagyon is az egyéni felelősségre, lehetőségekre, esélyekre helyezi a hangsúlyt. Akár saját magunkról beszélünk, akár mások életéről. Ítélkezés és beleszólás helyett inkább törekedjünk arra, hogy szükség esetén segítséget, támaszt tudjunk nyújtani másoknak! Úgy tényleg jobbá tehetnénk a világot - mindenkinek.

Igyekezzünk kritikusan, összetetten gondolkozni, pláne a leegyszerűsített, elnagyolt válaszokkal és magyarázatokkal kapcsolatban! Figyeljünk oda, honnan származnak az információink, és próbáljunk megbízható, lehetőleg vegyes forrásokra hagyatkozni! Lássunk túl a sztereotípiákon, az általánosításon, akár más csoportokra vonatkoznak, akár olyanokra, amikbe mi magunk is beletartozunk! Próbáljuk felmérni a saját identitásunkat a maga összetettségében, sokrétűségében, hogy másokat is komplexebben láthassunk! Tartsuk tiszteletben mások véleményét, hiszen nekünk is jogunk van a sajátunkhoz - de ne feledjük, hogy más emberek magánéletét és jogait nem határozhatja meg a szubjektív ízlésünk. Próbáljuk mérlegelni, milyen kérdéseken érdemes vitázni, és mi nem lehet vita tárgya! Tartsuk észben, hogy a szólás- és vallásszabadság mindenkire vonatkozik, nem csak ránk meg azokra, akikkel egyetértünk!

Ne ítélkezzünk vagy ellenségképeket keressünk, inkább arra koncentráljunk, mi mit tudnánk máshogy/jobban tenni a saját területünkön, életünkben, családunkban, akár a szabadidőnkben, hobbijainkban is. Tartsuk szem előtt, hogy a hírességek, politikusok, alkotók, aktivisták, influenszerek stb. is ugyanúgy emberből vannak, mint mi, tehát egyikük sem tökéletes vagy mindentudó (nem, még a kedvenceink sem), ráadásul a kép, amit róluk látunk, csak egy kis része az életüknek, amibe nincs bepillantásunk. És ahogy egyetlen alkotó, úgy egyetlen alkotás sem lehet minden szempontból "tökéletes", így nem kell magunkra vennünk, ha jogos kritika merül fel a kedvenceinkkel szemben, viszont nekünk azzal együtt is jelenthetnek sokat. Mindenkinek máshol vannak a határai (ízlések és pofonok, ugye), és ahogy másoktól elvárhatjuk, hogy vegyék figyelembe a miénket, nekünk is fontos tudomásul vennünk másokét. Nem kell, hogy mindenkinek ugyanaz tetsszen, hogy mindenki ugyanazt szeresse, fő, hogy mindenkinek legyen lehetősége megtalálni a saját kedvencét.

A mese mindenkinek jár

Saját kultúránk, közösségünk sem attól fontos nekünk, mert tökéletes, hanem mert a miénk, valamiért kötődünk hozzá, akár származásunk, akár önnön választásunk miatt. Próbáljunk szembenézni a problémáinkkal, ne pedig letagadjuk őket, és igyekezzünk befogadóbbá tenni a közegünket! Fontos, hogy megleljük az önazonosságot, és kerüljük a képmutatást, amennyire csak bírjuk - egyénileg és csoportos szinten is. Mert mindannyiunknak van hová fejlődnie, mindannyian követünk el hibákat, de ez még nem a világ vége. A lényeg, hogy ne ragadjunk bele az önigazolásba, hanem tudjunk tanulni a tévedéseinkből, és igyekezzünk továbblépni, folyamatosan előrefelé haladni.

Jó, ha tisztában vagyunk a komfortzónánkkal, de azért ajánlatos néha kimozdulni is onnan. Így ha valami nem hagy nyugodni, és kicsit elbizonytalanít, összezavar, felráz, vagy kibillent a megszokott kerékvágásból, az nem feltétlenül rossz dolog, sőt: segíthet árnyalni a gondolatainkat, nézőpontunkat. De az se kudarc, ha néha nem válik be a komfortzónánkon kívülre tett kiruccanás - épp ellenkezőleg! Pont az a lényeg, hogy megpróbálkoztunk a kikalandozással, ez még nem jelenti, hogy muszáj lenne kibújni a bőrünkből.

Fontos reálisan szembenézni a múlttal, de nem szabad leragadni ott, érdemes tervezgetni egy jobb jövőt, és tenni is érte. Ilyen időkben, mint amiket most élünk, igazán érthető a cinizmus, a pesszimizmus, akár a nihilizmus - ám ezekkel hosszú távon nem megyünk sokra. Nem gyengeség reménykedni, bízni, hinni a jóságban, a szeretetben, a kedvességben, az összefogásban. Nehéz, de pont ezért érdemes törekedni rá.

Néha a legkisebbekből lehetnek a legnagyobb hősök

Lám, rengeteg lehetőségünk akad, amikkel hasznossá tehetjük magunkat, bármiben hiszünk is, anélkül, hogy bárkitől is megvonnánk, elvitatnák a döntési szabadságát, vagy hogy nekünk magunknak kéne önmagunkkal szembemennünk. Ráadásul mindehhez nem kell vakon követnünk valamiféle kijelölt ideológiát, sőt nagyon is fontos, hogy a saját fejünkkel gondolkozzunk. Ezekből a dolgokból, koncepciókból bármit beépíthetünk a mindennapjainkba, hiszen nem az a cél, hogy egy személyben megváltsuk a világot, hanem hogy igyekezzünk jobban odafigyelni magunkra és másokra.

Hát, valahogy így, én ilyesmikre törekszem. És mindez nyilván korántsem minden, hiszen bőven akad még tennivaló, ha egy jobb világot szeretnénk, amiben könnyebb meghozni még a legnehezebb döntéseket is, úgyhogy unatkozni garantáltan nem fogunk... Pláne, ha mindeközben olvasunk is, amennyit csak lehet, annyi minden félét, amennyit csak tudunk. Mert az ártani sosem árt - főleg, ha abban is igyekszünk a lehető legnyitottabbak lenni. Számomra az olvasás nemcsak a mindennapok fontos része, hanem tényleg úgy gondolom, hogy több, jobb lettem általa, rengeteget tanultam belőle: a szórakoztató, fantáziadús mesékből ugyanúgy, mint a komoly, komor történelmi leírásokból. Én azt mondom, így lehet összekötni a kellemeset a hasznossal!

S még egyszer, soha ne feledjük:

"Nehéz időkben a bölcsek hidakat építenek, míg az ostobák falakat emelnek."