Helene Wecker: A gólem és a dzsinn

"Kis-Szíria ifjú anyái nem felejtettek el vasból készült gyöngyöket kötni újszülöttjük csuklójára, és kézmozdulatokkal igyekeztek elhárítani a szemmel verést, de valódi félelem helyett sokkal inkább a hagyomány és a kedvenc babonaságaik miatt tettek így: ez az új világ igencsak messze esett attól, ami nagyszüleik történeteiben szerepelt. Vagy legalábbis így gondolták."

Kapcsolódó könyvek:

Éjszakai cirkusz (Erin Morgenstern)

Ezüstfonás (Naomi Novik)

Helene Wecker: A gólem és a dzsinn 

(The Golem and the Jinni, 2013)

Gabo kiadó, 2015, ford. Tamás Gábor

Hogy indul?

"A gólem élete egy gőzhajó rakterében vette kezdetét."

Miről szól?

A történet 1899-ben kezdődik, New Yorkban, ahol mindkét címbéli mitikus lény az akarata ellenére találja magát. A gólem nőt, Chávát, engedelmes feleségnek alkották meg, és azért keltették életre, hogy elkísérje Európából kivándorló gazdáját az Újvilágba, a férfi azonban még az odaúton meghal, így az eleven agyagasszony egyedül érkezik meg a számára vadidegen nagyvárosba, és elveszetten küszködik az emberek világában, amíg fel nem karolja egy jószívű, idős rabbi, aki igyekszik segíteni neki beilleszkedni a zsidó közösségbe. Az ősi dzsinn férfit, Ahmadot, hosszú-hosszú rabságból szabadítja ki véletlenül egy manhattani szír maronita katolikus bádogos, ám hiába jut ki börtönéből, továbbra is emberi alakban reked, nem térhet vissza a hazájába, így ő is kénytelen ebben az ismeretlen, varázstalan, hétköznapi környezetben megtalálni a helyét. Kettőjük útja végül keresztezi egymást, és habár egészen máshogy állnak a világhoz, az emberekhez és a saját szerepükhöz természetfeletti lényként mind az őket befogadó közösségekben, mind a huszadik századba átlépő társadalomban, minden különbségük dacára barátságot kötnek, és kettőjük kapcsolata sorsfordítónak bizonyul nemcsak a számukra, hanem az őket övező emberekre nézve is. Mert hiába hagyták hátra mindketten az óvilágot, az nem ereszti őket olyan könnyen...

Hogy tetszett?

Imádtam! Legelső olvasásra az egyik kedvencemmé lépett elő, és boldogan újra tudnám olvasni, akárhányszor. Mintha csak direkt nekem írták volna: zsidó és arab folklór; női gólem; történelmi regény és fantasy egyben; lebilincselő mitológia és hiteles korrajz; izgalmas mese és társadalmi dráma; az asszimiláció és a hagyományőrzés kettősségének dilemmája a bevándorló közösségekben a huszadik század hajnalán; a kisebbségek helyzete; a nemi szerepek; családi kapcsolatok; a hit és a hiedelem fontossága, változása... csupa-csupa izgalmasabbnál izgalmasabb, szívemnek kedves téma.

És a megvalósítás sem hagy maga után kivetnivalót: a történet kezdettől végig izgalmas és kiszámíthatatlan, a karakterek pedig mind-mind komplexen vannak megrajzolva, az emberek és a mitikus alakok egyaránt. Chává és Ahmed mindketten borzasztó érdekesek, a természetfelettiségük miatt óhatatlanul kirínak a közegükből, alapvetően magányosak, mégis végtelenül "emberiek" a személyiségükben, és a maguk módján próbálnak kapcsolatokat teremteni a körülöttük lévőkkel. Mégis, senki sem értheti meg őket annyira, mint ők ketten egymást, hiszen hasonlóan kívülállók, ugyanakkor a különbözőségük miatt pont annyira frusztrálják, amennyire segítik egymást, márpedig ez irtó érdekes dinamikát eredményez. Pláne a huszadik század eleji New York kontextusában, a kisebbségek, bevándorló közösségek és a különböző társadalmi osztályok tükrében. Talán az tetszett a legjobban a könyvben, hogy a hétköznapi emberi szereplők is ugyanolyan gondosan, összetetten vannak megrajzolva, mint a két főszereplő, az életük nem csak és kizárólag a mitikus lények körül forog, hanem mindegyiküknek megvan a saját története. Sokukat a szívembe zártam, és ugyanúgy szorítottam nekik, mint Chávának meg Ahmednek.

A regény bizony nem kíméli meg sem a szereplőket, sem az olvasókat a fájdalmas fordulatoktól, nem könnyed mese, amiben mindenki boldogan él, amíg meg nem hal, de pont ettől lesz még valósabb, minden fantasztikuma ellenére. Talán mágikus realizmusként is besorolható - sőt az írónő szerintem akár a misztikus elemek nélkül, "szimpla" történelmi regényként is megírhatta volna ezt a könyvet, annak is tökéletesen megállná a helyét, és úgy is imádtam volna. De nagyon örültem, hogy még ezeket a folklór elemeket is belevonta, még inkább hangsúlyozva a különböző kultúrák sokszínűségét, és ugyanakkor azt is, hogy minden különbség ellenére megtalálhatjuk egymást között az összeköttetést.

Mi hasonlót olvastam már?

Erin Morgenstern: Éjszakai cirkusz (The Night Circus, 2011)

Libri kiadó, 2012 (Agave kiadó, 2020) ford. Rakovszky Zsuzsa

"A cirkusz váratlanul érkezik."

A történelmi regénybe oltott misztikus hangulatról, a fantasy és mágikus realizmus elmosódó határvonaláról, az egyedi, lírai-mesés, minden érzékre kiható stílusról ez a könyv jutott eszembe. Itt is két különleges képességű főszereplőről van szó, akiknek mágikus ereje egyben olyan kötöttséget jelent, amitől nem szabadulhatnak, körülöttük érdekesebbnél érdekesebb szereplőkkel, és lenyűgözően ábrázolt környezettel, át a 19. és a 20. századon, Európától Amerikáig. Nagyon szerettem ezt a könyvet, tényleg egészen egyedi, kívül-belül gyönyörű - akárcsak a másik két könyv, amikről itt szó van! Aki csak elolvassa, az garantáltan nem felejti el egyhamar ennek a különleges, varázslatos vándorcirkusznak a világát, ami ugyan fekete-fehér, mégis lehengerlően pazar, és ahol semmi sem (lehet) az, aminek látszik. Vagy talán mégis? Hol a határ trükk és varázslat között? És vajon a varázslat jó vagy rossz? Erről szól Celia és Marco története, ami ugyanúgy a középpontba helyezi a cirkuszt és annak dolgozóit, sőt rajongóit is. És az utóbbiakban, az úgynevezett "álmodozókban", szerintem jó sokan magunkra ismerhetünk - nemcsak a könyvek, hanem bármi más rajongóiként is -, így különösen aranyos, hogy ilyen fontos, kiemelt szerepet kapnak.

Mi hasonlót olvasnék még?

Naomi Novik: Ezüstfonás (Spinning Silver, 2018)

Gabo kiadó, 2018, ford. Heinisch Mónika

A "zsidó vonatkozású történelmi fantasy" és "mintha direkt nekem találták volna ki" kategóriákban ez a könyv vár nálam elolvasásra, nagyon-nagyon kíváncsi vagyok rá. Részben egy Grimm-mese átirata és újraértelmezése, részben a kelet-európai, szláv/litván folklór, történelem és társadalom inspirálta. Főszereplője Mirjem, a falusi pénzkölcsönző lánya, akinek sorsa összefonódik egy helyi parasztlánnyal és egy hercegnővel is, miután elterjed róla a hír, hogy képes arannyá változtatni az ezüstöt... Igazi téli hangulatú regénynek ígérkezik, amikor aztán pláne különösen jól esik bekuckózni egy elbűvölően egyedi hangulatú, mesés-varázslatos könyvvel.