Mi a zsánered?

Avagy: meg tudják határozni a különböző címkék és kategóriák, hogy mit is szeretek olvasni?

A legtöbb olvasó számára ismerős lehet az a bizonyos kérdés, amire egyeseknek bombabiztos, kész válaszuk van, mások viszont (köztük én is) nem igazán tudnak vele mit kezdeni: "Mi a kedvenc könyved?"

Mert egyrészt, ha nagyon-nagyon-nagyon muszáj lenne válaszolnom erre a kérdésre, akkor mindenféle szubjektív szempontot figyelembe véve, valószínűleg azt felelném: A Gyűrűk Ura J. R. R. Tolkientől... de amint kimondanám, máris eszembe jutna tucatnyi másik könyv, amik szintén különösen kedvesek a szívemnek, vagy a maguk nemében egyszerűen zseniálisak, vagy úgy érzem, jól jellemeznek engem a kedvenceimként. Az se feltétlenül könnyíti meg a kérdést, ha kibővítjük a számot egy top 3-as, 5-ös vagy 10-es listára, mert a végeredmény ugyanaz lenne: tuti nem bírnám úgy leszűkíteni a kedvenceimet, hogy teljesnek érezzem a felsorolást. Persze, lehet csalni, és specifikusabb kategóriákról beszélni, mondjuk: kedvenc sorozatok, kedvenc női írók, kedvenc történelmi regények, stb. De legyünk őszinték, még ez se volna feltétlenül elég ahhoz, hogy elégedett legyek a válasszal; azt pedig nem tartom túlzottan valószínűnek, hogy valaha is olyan hiperkonkrét kérdéssel találjam szembe magam, mint pl. "Mi a kedvenc olyan sci-fi kisregényed női szerzőtől, ami egy öntudatra ébredt, igencsak antiszociális, sorozatfüggő droidról szól, és több folytatása is van?" (Pedig lám, erre legalább könnyen tudnék válaszolni: "Köszönöm kérdésed, nem is kérdés, hogy Martha Wellstől a Kritikus rendszerhiba!")

Yodának csak az számít, hogy olvassunk, és akkor velünk van az Erő!

Szóval, talán jobb lenne, ha nem egyes könyvekre kéne leszűkítenem az ízlésemet, hanem tágabb kategóriákra? Esetleg: "Milyen könyveket szeretsz olvasni? Mi a kedvenc műfajod/témád/stílusod?" Ezzel meg az a gond, hogy nagyon, de nagyon nem bírom az általánosítást, és tutira azonmód eszembe jutna egy könyv az adott kategóriában, amit imádtam, aztán meg egy olyan, ami totál hidegen hagyott... Úgyhogy talán jól jönne néhány kategorikus alapkitétel, mielőtt megpróbálom kategorizálni a kategóriákat. (Nem mintha irtóra kocka lennék, vagy túl akarnám bonyolítani a dolgot, vagy ilyesmi.)

Műfajtól, stílustól, korosztálytól stb. függetlenül szeretem, ha egy könyvnek van valami mondanivalója a történetén kívül (vagyis, hát, azon belül, ugye, haha), nem elcsépelt/sablonos, megmutat valamit a világból - mondhatni, tükörként vagy ablakként -, kerüli vagy akár egyenesen a fejük tetejére állítja a sztereotípiákat, nem keveri össze a komolyságot a sznobsággal, van benne valami újszerű a számomra, érezni rajta, hogy szívvel készült, nem csak a sokadik utánzat, és érdekes, komplex szereplőkkel mesél el egy olyan történetet, ami magával ragad. Na, hát, kábé ennyi. De azért tényleg nem vetem meg a könnyeden szórakoztató sztorikat sem, csak ne legyenek olyan agyzsibbasztóak, hogy érzem, amint lemegy tőlük az IQ-szintem. És a mélyenszántó magasirodalom is csak addig jó, amíg még élvezi az ember, úgyhogy ha valami már az érthetetlenségig "lila" a számomra, akkor nincs abban semmi szégyen, hogy az nem nekem való.

Mindezzel együtt valahogy úgy tudnám csoportosítani magamnak a különböző műfajokat és zsánereket, hogy:

1. Vannak a régi, bejáratott kedvenceim, amikre minden mennyiségben nyitott vagyok, ha megfog az adott téma. Ilyen pl. mind a fantáziadús fantasy, mind a hétköznapi átlagemberek hétköznapi átlagéletéről szóló kortárs/klasszikus szépirodalom a világ minden tájáról, a krimi, az intelligens humor, a történelmi regények, az ön/életrajzok és az egyéb ismeretterjesztő, olvasmányos tényirodalom. És persze ezek bármilyen variációi! Kifejezetten imádom azokat a könyveket, amiket nehéz bekategorizálni, amik érdekesen/izgalmasan elegyítik a különböző zsánereket, új megvilágításba helyeznek dolgokat, bemutatják a történelem vagy a világ egy nem eléggé ismert szeletét.

2. Vannak az új kedvencek, amik az elmúlt néhány évben kerültek közelebb hozzám, mint pl. a sci-fi, a képregények, a noir jellegű történetek, vagy épp a nagyon-nagyon vaskos, "féltégla" kötetekből álló sorozatok, amiket egy darabig kerültem (túl sok könyv, túl kevés idő, ugye), de végül mégsem bírtam ellenállni nekik, és viszonylag rövid idő alatt jó néhányat begyűjtöttem belőlük.

3. És vannak az olyan könyvek, amiknek terén elég "válogatós" vagyok, alapvetően kevés ilyet olvasok, de amelyik megtetszik, valamiért megfog, azt nagyon is tudom szeretni, sőt imádni. Ilyen pl. az ifjúsági és gyerekirodalom, a romantikus könyvek, a horror, a modern/urban/dark fantasy, a thrillerek (bevallottan eléggé nyuszika vagyok, és az erőszakot csakis akkor bírom, ha nem öncélú, és van valami lényeges értelme/szerepe/mondanivalója a történetben), a mágikus realizmus, vagy épp a versek.

Azt mindenesetre összegzésként levonhatom, hogy amennyire tapasztaltam, egy történet nem attól lesz univerzális és a hasonlóságainktól/különbségeinktől függetlenül megkapó, hogy rém elnagyolt és általánosító, hanem épp attól, hogy sajátos, egyedi, specifikus, őszinte, konkrét. Például nőként nagyon nem szeretem, ha valaki egy személyben, önkényesen meg akarja határozni, mit jelent "nőnek" lenni, mintha ez helytől, időtől, egyéniségtől stb. függetlenül ugyanazt jelenthetné mindenkinek - ugyanakkor viszont mélységes kapcsolatot érezhetek olyan nőkkel (és persze nem csak nőkkel!), akiknek története az enyémtől egészen különböző helyen/korban/világban játszódik, ha a szerző olyan specifikusan mutatja be őket, hogy pont ettől válnak univerzálissá. Hiszen az identitás pont olyan komplex, mint maga a világ meg az élet, és hiszem, hogy amennyire különbözünk egymástól egy- vagy többfelől, olyannyira hasonlíthatunk más szempont(ok)ból. Márpedig a könyvek, a történetek tökéletesen alkalmasak arra, hogy segítsenek megteremteni köztünk a kapcsolatokat. Számomra ez az olvasás varázsa, zsánertől függetlenül.