Taylor Jenkins Reid: Evelyn hét férje

"Amikor felbukkan a lehetőség, hogy megváltoztasd az életed, légy készen arra, hogy bármit megtegyél. A világ nem ad neked semmit, csak te veheted el magadnak. Ha egyetlen dolgot tanulsz tőlem, hát legyen ez."

Taylor Jenkins Reid: Evelyn hét férje

(The Seven Husbands of Evelyn Hugo, 2017)

Lettero kiadó, 2017, ford. Csáki Judit

A könyvről:

Evelyn Hugo, a nyolcvan felé közeledő, egykori hollywoodi díva, aki ugyanúgy híres a karrierjéről, mint amennyire hírhedt a hét házasságáról, különleges interjúra vállalkozik: kendőzetlenül, nyíltan, őszintén mesél az életéről - mind a magánéleti, mind a szakmai értelemben - egy fiatal, feltörekvő újságírónőnek. Beszélgetéseik során nem csupán egy Oscar-díjas színésznő pályafutásának hullámhegyei és mélypontjai tárulnak fel, Hollywood történetével együtt a 20. szd. második feléből, hanem jó pár nagy titokra is fény derül...

Taylor Jenkins Reid

Olvasói reakcióim/gondolataim:

Ez a regény nagyon, de nagyon meglepett - mármint a jó értelemben! Egy viszonylag könnyed, szórakoztató, érdekes olvasmányt vártam, a sztárság csillogó felszínéről és árnyoldalairól, titkokról is intrikáról, szerelemről és családról, barátságról és árulásról - és meg is kaptam mindezt... meg még sokkal, de sokkal többet is. Egyszerűen imádtam, és amint elolvastam, legszívesebben elölről kezdtem volna. Valamikor majd mindenképpen szeretném újraolvasni így, az egész történet ismeretében; nem hinném, hogy meg lehet unni!

Reid könyve több szinten is remekül működik: ugyanannyira kellemesen kikapcsoló, izgalmas, pörgős olvasmány, amennyire elgondolkoztató, nem szájbarágós, reális kommentár médiáról, kultúráról, társadalomról, kapcsolatokról. Nem idealizálja agyon Hollywoodot és a filmvilágot rózsaszín szemüvegen át, hanem bepillantást enged a színfalak mögötti keserédes, ellentmondásos valóságba. De azt sem ítélkezőn, cinikusan fekete-fehér képet mutatva teszi, hanem hihetően ábrázolja a komplex árnyalatokat.

A regényt nyilvánvalóan inspirálták a valódi hollywoodi dívák és ikonok, mint például a már többször említett Hedy Lamarr - szó szerint - regényes története, de mégsem egy az egyben utánozza le ennek vagy annak a hírességnek a történetét, hanem valami új, egészen egyedi narratívát alkot. Nagyon tetszett, ahogy Reid beledolgozta a cselekménybe a különféle általa kitalált filmeket, amik szintén az elmúlt évtizedek valódi filmjeire utalnak, mégis saját ötletek, hihető és korhű összetevői Evelyn történetének. Minden részlet ügyesen ki van dolgozva, hitelesen hat: a filmek, az interjúk, az újságcikkek, a netes kommentek...

A sztori egyszerre szívdobogtató szerelmi történet és évtizedes titkokat feltáró, lebilincselő nyomozás, őszinte leleplezés a celebek életéről és gúnyos kritika a sztárokat gyártó-eldobó-felkapó-összetörő rendszerről. A könyvben végig szerepelnek a bulvár- és pletykalapokat utánzó cikkek is, ezt külön nagyon élveztem, imádom az ilyen metanarratívai elemeket. Reid csípős humorral hagyja, hogy magáért beszéljen, milyen kapcsolatban vannak ezek a "leleplező" cikkek a valósággal: hol közük nincs hozzá, hol csupán a stúdiók reklámeszközeiként szolgálnak, hol pedig gond nélkül mondanak ellent saját maguknak.

Ugyanakkor Reid olyan nehéz és fontos témákkal is foglalkozik a könyvben - méghozzá nagyon érzékenyen és felelősségteljesen, kerülve a szándékos, öncélú sokkolást vagy letaglózást -, mint a gyász, a válás, a családon belüli erőszak, a homofóbia, a rasszizmus, a szexizmus, a hatalmi fölénnyel való visszaélés...

Az írónő hitelesen sokszínű világot ábrázol, és nem felejti el, hogy a szerelemnek is sokféle arca van, a romantika nem csupán heteroszexuális párokat jelenthet - de azt is tudja, hogy az egynemű pároknak ugyanúgy megvannak a maguk hétköznapi, emberi, kapcsolati problémái. Mert a szerelem az szerelem, és kész.

Reid az anyaság és az ambíció bonyolult kérdéseit sem egyszerűsíti le: Evelyn nem elnagyolt feminista ikon vagy tökéletes ideálkép, hanem esendő, komplex ember, a maga erényeivel és hibáival - ami a szeretteire és az életét megnehezítőkre is ugyanígy igaz. Utólag visszanézve sok tanulság levonható az életéből, sok bölcs tanáccsal tudja ellátni az őt meginterjúvoló Monique-ot, de nincs mindenben igaza, ő sem tud mindent. A fiatal nőnek ugyanúgy meg kell vívnia a saját csatáit, meg kell hoznia a maga döntéseit.

Nagyon érdekes, ahogy Evelyn - és Hollywood - történetén keresztül nyomon követhetjük a változásokat a világban és a társadalomban az évtizedeken át, miközben sok minden ma se nagyon más, mint régen. A regényből jól látszik, hogy vannak örök igazságok, van, ami mindig változik, és van, amin bőven lenne még mit változtatni...

Reid szerintem nagyon ügyesen megtalálta az egyensúlyt abban, hogyan tegye hitelessé Evelyn történetét, hogy ne úgy érezzük, mintha a történések neki volnának alárendelve, körülötte forogna a világ (ami elrontaná annak az illúzióját, hogy egy valós ember életéről olvasunk): a regény nemcsak a főszereplőre, egyetlenegy nő történetére és problémáira koncentrál, hanem a különböző szereplőkön keresztül belesző a narratívába más kérdéseket, érdekes témákat is; hozzá pont olyan váratlan fordulatokkal és csavarokkal, amiket csak az élet tud produkálni.

A történet ügyesen elkerüli a kliséket: nem tagadja, hogy a hírnévnek és a sikernek bizony megvan a maga ára, de ettől még nem ítéli el, ha valaki hajlandó megfizetni azt - viszont hangsúlyozza, milyen nehéz megtalálni a határokat, ha az ember az álmait hajkurássza, és milyen könnyű szem elől téveszteni a valódi célt, az igazi értékeket. Pl. nagyon érdekesnek találtam, ahogy a regény bemutatja, milyen stratégiák húzódnak meg egy-egy színész döntése mögött, hogy mikor melyik filmben szerepeljen, milyen képet mutasson magáról a közönségnek, hogyan tudhat a leginkább érvényesülni, miként kaparinthatja meg az áhított díjakat stb. Szóval, láthatjuk, "hogyan készül a kolbász", miként kapcsolódik össze az alkotás, az üzlet, az imázs és a többi. Azt pedig az olvasó szabadon eldöntheti, hogy mit von le ebből...

A könyvklubos színésznő Reese Witherspoon is a szerző nagy rajongója

Sok jót láttam-hallottam erről a könyvről - ahogy az írónő újabb regényéről is, ami egy fiktív zenekar kitalált történetét meséli el (Daisy Jones & The Six) -, de mindig óvatos szoktam lenni a nagyon "hájpolt" dolgokkal, mert néha pont azért éri csalódás az embert, mert túl magasak az elvárásai. De bizony sokszor van, hogy a hájp nagyon is megérdemelt, és (legalábbis szerintem) ennek a regénynek az esetében is ez a helyzet!

Monique, az interjút készítő, útját kereső fiatal nő érdekes párhuzam Evelyn történetéhez: Reid rajta keresztül is hangsúlyozza az identitás, az önazonosság, a családi kapcsolatok, a mind magunkkal, mind másokkal szembeni őszinteség komplexitását és fontosságát. A fiatal újságírónő a maga területén, napjainkban ugyanúgy megtapasztalja azt, amivel Evelynnek is szembe kellett néznie a karrierje kezdetétől fogva: hogy nem elég szimplán megtalálni, mivel szeretne foglalkozni az ember, attól még sokszor nehéz döntéseket kell hozni, kompromisszumokat kell kötni, sok mindent kell újra meg újra mérlegelni és összeegyeztetni. Nincsenek könnyű válaszok, nem létezik egyetlen jó megoldás vagy életbölcsesség, ami mindenkinek működik. De pont a kettőjük párhuzama mutatja, hogy soha nincs "későn":  Monique 35 évesen nem találja igazán a helyét sem a munkájában, sem a magánéletében, ám Evelyn nyolc évtizednyi története jó emlékeztető, hogy az ember mindig számot vethet az életével, szembenézhet önmagával.

A szerző, kitalált zenekarának elképzelt albumával

Ennyi lelkendezés után gondolom, nem meglepő, hogy már be is szereztem magamnak Reid újabb regényét, a Daisy Jones & The Six történetét (az angol eredetiben, mivel magyarul sajnos egyelőre nem jelent meg), és nagyon-nagyon kíváncsi vagyok, hogyan fog tetszeni a szerző kalandozása a hetvenes évek rockzenekarainak világában. De az biztos, hogy Evelyn Hugo és szerelmeinek történetét nem fogom egyhamar elfelejteni!