Avagy: kemény, de letehetetlen olvasmányok a fantasy műfajából, egy nyuszika könyvturista ajánlásával
Mákháború (Kuang), Az ötödik évszak (Jemisin), A halálmegvető (Okorafor): a fantasztikum határait feszegető, nagy sikerű, díjnyertes, formabontó olvasmányok, amik egészen új színt, témákat, lehetőségeket hoztak ebbe a műfajba
Aki egy ideje olvassa már a blogot, annak nem titok, hogy én eléggé ódzkodom a nagyon kemény, brutális tartalmaktól, ugyanakkor mint mindenben, ezen a téren is fontosnak tartom a határaim feszegetését, a komfortzónámból való kimozdulást.
Tény, ami tény, jócskán kellett ösztönöznöm magam, hogy be merjem szerezni ezeket a műveket, de mindegyik olyan érdekes, egyedi, új hangot képvisel ebben az általam nagyon kedvelt műfajban, hogy nem bírtam ellenállni nekik. És mennyire jól tettem, hogy nem tántorodtam el! Eddig minden ilyen olvasmányomat imádtam, nem is gondoltam volna, hogy ennyire fognak tetszeni. Szerintem többek között azért arattak nálam ekkora sikert, mert egyikben sem találkoztam öncélú brutalitással: ami erőszak megjelenik bennük, annak mindig komoly oka, szerepe és jelentősége van. Ez valahogy sokkal "emészthetőbbé" tette számomra a keményebb tartalmakat, teljesen beleillettek ezek a részletek a könyvek narratívájába, tematikájába, stílusába, mondanivalójába.
 |
| Rebecca F. Kuang |
Ráadásul mindegyik könyv/szerző olyan egyedi, újszerű nézőpontot képvisel, ami nemcsak a fantasy műfaján belül, hanem úgy általában az olvasmányaimban is érdekességnek, különlegességnek számít. Kuang a kínai kultúrát, történelmet, irodalmat emeli be az ún. "grimdark" fantasybe; Jemisin úgy ír egy alternatív és mégis nagyon ismerős valóságról, egyenlőtlenségről és elnyomásról, igazságról és igazságtalanságról, ahogyan csak egy afroamerikai nő tud; Okorafor pedig nigériai-igbó gyökereire építve az afrikai futurizmusnak ad hangot, egyszerre idézve meg múltat, jelent és jövőt, hagyományt és haladást. Nem csoda, hogy mindhárom mű hatalmas kritikai és közönségsikert aratott, mindnek lelkes rajongótábora van, mindegyik szerzőt számos díjjal ismerték el.
 |
| Nora K. Jemisin |
A Bronzváros kapcsán már írtam a fantasy műfaját izgalmasan megújító szerzőkről, akik véleményem szerint pontosan azzal járnak az egyik legnagyobb előd, J. R. R. Tolkien és egyik örök kedvencem, A Gyűrűk Ura nyomdokaiban, hogy az általuk ismert mitológiával, nyelvekkel, hiedelemvilággal, történelemmel és kultúrával színesítik, gazdagítják ezeket a komoly mondanivalóval rendelkező, eposzi meséket. Így ezek a fantáziadús, szórakoztató, lebilincselő történetek nemcsak a képzeletbeli, varázslatos világokba repítenek el minket, hanem közben még a valóságból is bemutatnak nekünk sok-sok mindent.
 |
| Nnedi Okorafor |
Szóval, akár imádja valaki a Trónok harca/A tűz és jég dala sorozatot, akár egyáltalán nem neki való (személy szerint én inkább az utóbbi táborba tartozom, nem nyert meg magának a történet, de hát ezen a téren is kinek a pap, kinek a papné, ugye), a brutálisabb, keményebb fantasy azért nem George R. R. Martinnál kezdődik és ér véget. (Még jó is, mert amennyire tudom, a mester nem kapkodja el a nagy műve befejezését, az adaptáció pedig végül nem igazán váltotta be a hozzá fűzött reményeket - őszinte együttérzésem minden rajongónak, a várakozás és a csalódás sose jó buli! De sebaj, szerintem tényleg bőven akad más olvasnivaló ebben a kategóriában, ami új kedvenccé válhat.) Így hát akár olyasmit keres valaki, ami kitöltheti a lelkében a sorozat után maradt űrt, akár csak nem érti, hogy mire föl a nagy felhajtás, meg hogy mégis mit keres egyáltalán a fantasy meséiben a durva, korhatáros tartalom, annak örömmel, lelkesen ajánlhatok alternatívákat: önmagukban is pazar, újszerű, különleges, lebilincselő olvasmányokat.
Még a közelgő nemzetközi nőnap kapcsán is aktuális ez a bejegyzés, hiszen három zseniális írónő műveiről beszélünk, több kontinenst is érintve, Ázsiától Afrikán át Amerikáig. Ráadásul, mivel két lezárt trilógiáról és egy önmagában álló kötetről van szó, még attól sem kell tartanunk, hogy függőben maradna a sztori. Szóval, summa summarum: aki mer, az nyer!
Amit már olvastam
R. F. Kuang: Mákháború
(The Poppy War, 2018)
Agave kiadó, 2019, ford. Ballai Mária
Háborús fantasy, amit nagy mértékben a kínai kultúra, mitológia és huszadik századi történelem inspirált, beleértve a második világháborút és annak legszörnyűbb atrocitásait is. Sok szempontból kíméletlen, kemény és nyomasztó - ugyanakkor nagyon is szórakoztató, lendületes, izgalmas olvasmány, amiben bőven akad mind humor, mind komoly, elgondolkodtató mondanivaló. Engem leginkább az ázsiai vonatkozása miatt érdekelt, nem bírtam ellenállni a kíváncsiságomnak (meg ennek a csodás borítónak!), de nagyon meglepett, hogy menyire olvasmányosnak bizonyult ez a könyv. Csak úgy faltam az oldalakat, még a megterhelő részekkel együtt is, és alig várom, hogy sort kerítsek a folytatásra, a Sárkányköztársaság-ra, amit természetesen már be is szereztem.
A könyv első kb. kétharmadában Zsin előrejutását látjuk a katonai akadémián, ahová a lehetetlennel dacolva felvételt nyert - és már ez a világ is épp eléggé nyomasztó, kíméletlen; de az áthallásokban bizony ráismerhetünk akár mai elitista intézményekre, társadalmi igazságtalanságokra, alapvető egyenlőtlenségekre is. A háború kitörése és ennek borzalmas következményei inkább a könyv vége felé, az utolsó harmadában vannak. Valóban nagyon nehéz ezekről a szörnyűségekről olvasni, pláne azért, mert mindet a valóság ihlette: Kuang nemzeti és családi traumákat emelt be a könyvébe, olyan dolgokat, amikről talán könnyebb is a fantasztikum keretei között beszélni. Ugyanakkor viszont ezen a módon minden mitikus elemmel együtt nagyon is hitelesen ábrázolja a háborút, kellő súlyt helyez a borzalmakra, így tehát az erőszak nem önkényes vagy öncélú.
Az egyetlen problémám az lehetne, hogy az írónő hihetetlenül, sőt szemtelenül (de tényleg, felháborítóan) fiatal, ám még erre sem lehet panasz, mert szerintem remekül ki is használja ezt a tényt: a szöveg kissé nyers, sallangoktól és finomkodástól mentes stílusa tökéletesen illik Zsin narratívájához, karakteréhez. Kuang ügyesen elegyíti a könyvben a különféle nyugati és keleti hatásokat, inspirációkat, forrásokat. Ebből nyilván háttértől függően mást-mást vesz le az adott olvasó, de az összhatás mindenképpen érdekes, friss, újszerű.
A trilógia lezáró része (The Burning God) eredetiben már megjelent, magyarul az év második felében várható, úgyhogy addig bőven van még idő elolvasni az első két kötetet, ha bárki kedvet kap hozzá... Én tényleg csak lelkesen ajánlani tudom, nemcsak a sötét, komor, brutális, azaz "grimdark" fantasy kedvelőinek, hanem azoknak is, akik hozzám hasonlóan alapvetően ódzkodnak ettől az erőszakos műfajtól/stílustól. Mert még az ilyen "nyuszikáknak" is irtó élvezetes, egészen egyedi olvasmány, amiről kár lemaradni!
Amit éppen olvasok
N. K. Jemisin: Az ötödik évszak
(The Fifth Season, 2015)
Agave kiadó, 2016, ford. Ballai Mária
Jemisin fantasztikus trilógiájának első kötetéről is írtam már, és éppen most olvasom, az angol eredetiben. Csakis megerősíteni tudom a legelső benyomásaimat: ez a nő egy zseni, ez a könyv pedig egyszerűen zseniális, és nagyon örülök, hogy már a polcomon áll a sorozat másik két része is! Ugyanakkor nem szeretnék túl sokat elárulni róla, mert azt hiszem, minél kevesebbet tud az olvasó, mikor belevág, annál jobb. Néhány kulcsszó: apokalipszis (és ami utána jön), kőmágia, földvarázslat, elnyomás, igazságtalan rendszer, ellenállás, klímakatasztrófa, szülők és gyermekek, mentorok és tanítványok, hit és kőbe vésett törvények, összeomlás, megtörhetetlen erő.
Három nő története: egy gyászoló anya, aki kétségbeesetten keresi életben maradt gyermekét; egy különleges képességekkel rendelkező lány, akit elragadnak az otthonából, hogy a hozzá hasonlók között kezdjen új életet, ám mindenhol csak veszély leselkedik rá; egy fiatal nő, aki boldogulni próbál a kíméletlen, egyenlőtlen rendszerben, melynek a része, és olyan titkokat tár fel, amik az életébe kerülhetnek.
Amit tervezek elolvasni
Nnedi Okorafor: A halálmegvető
(Who Fears Death, 2010)
Agave kiadó, 2019, ford. Ballai Mária
A nigériai, igbó származású írónő fantasyt, sci-fit, mágikus realizmust és futurizmust elegyítő regénye a poszt-apokaliptikus Afrikában, a mai Szudán területén játszódik. Főszereplője egy nehéz sorsú fiatal lány, aki fölfedezi, hogy különleges képességekkel rendelkezik, kapcsolatba tud lépni a szellemek világával. Életveszélyes küldetésre indul - mind az evilági, mind a földöntúli síkon -, hogy beteljesítse a sorsát: dacolva a lehetetlennel, a hagyományokkal, a múlttal-történelemmel, az emberek, a természet és a szellemek erejével-törvényeivel.
A varázslatos-futurisztikus elemekkel áthatott regény ugyanakkor elénk tárja a kendőzetlen valóságot is: nem riad vissza olyan kemény témáktól sem, mint a háború és a népirtás borzalmai, a nemi erőszak, valamint annak áldozataira, illetve az abból született gyermekekre rásütött stigma, vagy épp a hagyományos női nemiszerv-megcsonkítás ("körülmetélés"). Mert bizony ezekről is muszáj beszélni, és talán pont egy ilyen valóságtól elrugaszkodott, jövőbeli, posztapokaliptikus közeg lehet a legalkalmasabb arra, hogy szembenézzünk ezekkel a nagyon is reális, mai, régóta megoldásra váró problémákkal.
Okorafor az elsők között emelte be a kortárs fantasy világába az afrikai hátteret, alapokat, hatásokat, történelmet, mitológiát, futurizmust, mágikus realizmust; és nagyon örülök, hogy ez a regénye végre megjelent nálunk is. Ha minden igaz, a könyvből sorozat is fog készülni, aminek munkálataiban maga Okorafor is közreműködik, így a története még szélesebb közönséghez juthat el.
Akárhogy is, a korábbi, hasonló olvasmányélményeim nélkül valószínűleg nem mernék belevágni egy ilyen kemény történetbe, bármilyen érdekesen is hangzik sok más szempontból. Ezeknek a pozitív, felbátorító tapasztalatoknak a tükrében viszont lelkesen megvettem a könyvet, és kíváncsian várom, hogy fog tetszeni.
És (jó, bevallom) persze ennek a gyönyörű borítónak sem bírtam ellenállni! De bármilyen okból keltik is fel az érdeklődésünket az ilyen regények, én azt mondom: nyugodtan hallgassunk a kíváncsiságunkra! Természetesen fontos, hogy tudjuk, mibe vágunk bele, és csak akkor kezdjünk neki az ilyen olvasmányoknak, ha felkészültünk a nehéz részletekre; de szerintem fontos, remek, érdekes, értékes élményekkel lehetünk gazdagabbak, ha adunk nekik egy esélyt, merünk tenni velük egy próbát. Csak bátran, (olvasói) kalandra föl!
"A komfortzónán túl" korábbi bejegyzései:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése