Mi jár (éppen) egy könyvturista fejében?
Random kalandozás a gondolataim között - az olvasáson innen és túl...
Ezúttal: nőnap és március 15-e, a kedvenc szépirodalmi díjam, Egy amerikai házasság, magyar költők, hazai vonatkozású igaz történetek női szerzőktől - és szomorú, nehéz, de fontos aktuális kapcsolódások
Folytatom a kötetlen könyves merengést: a márciusi tematikánál maradva most a nőnap és március 15. kapcsán gyűjtöttem össze az aktuális olvasós-könyvturistás gondolataimat, idéztem fel a blogon már említett műveket. (És szomorú adalék, hogy miközben összeírtam ezt a bejegyzést, mindenféle válogatott szörnyűségek történtek a világban, hátborzongatóan kötődve az itt említett témákhoz, így ezek mellett sem tudtam szó nélkül elmenni; de külön jeleztem, ahol erre térek ki.)
Women's Prize for Fiction
A 2021-es WPF hosszúlista:
A brit "Női Irodalmi Díj" évek óta a kedvenc irodalmi díjam (naná, hogy megrögzött könyvmolyként van olyanom is!), mert mindig remek válogatás az elmúlt év megjelenéseiből, és még hosszú évekig lehet szemezgetni a kiválasztott könyvek közül. Őszintén szólva a rövidlista meg a nyertes nekem már csak az "extra bónusz", számomra mindig maga a hosszúlista a legérdekesebb, lelkesen várom minden márciusban, a nemzetközi nőnap környékén. Sok-sok szerzőt és könyvet, új kedvenceket fedeztem már fel így magamnak, nemcsak a jelölt könyvek között, hanem a bírákon, interjúkon, egyéb ajánlott műveken keresztül is. Hiszen olyan rengeteg könyv jelenik meg évente, hogy sokat segít egy jobban átlátható válogatás!
 |
| A 2021-es felhozatal |
A díj két okból is nagy kedvencem:
1. Érvényesülési, kiugrási és elismerési lehetőséget kínál olyan írónőknek, akiknek műveire esetleg nem irányulna elég figyelem az irodalmi élet sznobizmusa és szexizmusa miatt - úgyhogy olyan könyvek is elém kerülhetnek, amiket amúgy nem fedeznék föl. Ez a kortárs, általános szépirodalomban pláne nagyon kapóra jön nekem, mivel ott nem feltétlenül tud az ember (al)zsánerek szerint keresgélni, mint pl. a fantasztikumban vagy a krimiben.
2. Mivel a kritérium mindössze az, hogy a jelölt könyv egy női szerző angol nyelven írt szépirodalmi regénye legyen, amit a vonatkozó évben adtak ki az Egyesült Királyságban (is), a merítés igen tág körű: jó nagy a változatosság, széles a spektrum téma, stílus, hangulat, háttér stb. szerint. Megjelenhet itt humor és tragédia, fantasztikum és realitás, múlt és jövő, könnyedség és dráma... Ezt olvasóként is nagyon élvezem, női/feminista szempontból pedig már csak azért is, mert igazolja, hogy valójában nincs szűken behatárolható "női téma" vagy "női írás" vagy "női identitás" (beleértve pl. a transznemű írónőket is, akik szintén nők, ugyebár).
Le a szűklátókörűséggel és a sztereotípiákkal - az irodalomban és mindenütt!
Persze mint az egész irodalmi életnek, ennek a díjnak is van még hová fejlődnie a nyitottság és sokszínűség terén, természetesen nem tökéletes, de szerintem jóra törekszik, fontos célt és ügyet képvisel, évről évre releváns tud maradni. Lám, a nők közötti összefogás, egymás támogatása és megismerése különösen kulcsfontosságú ahhoz, hogy igazságosabb viszonyokat alakíthassunk ki - mindenkinek.
Tayari Jones: Egy amerikai házasság
Ha már ennél a díjnál tartunk, a WPF 2019-es nyertese Tayari Jones csodás regénye volt, amiről itt már írtam is. Nemrég olvastam el, és imádtam, le sem bírtam tenni, egyszerűen fantasztikus mű: megrendítő, lebilincselő, elgondolkodtató. Csakis ajánlani tudom, tiszta szívből, bárkinek!
Egy szinten az amerikai igazságszolgáltatásról és annak igazságtalanságáról szól - de sok egyéb rétege is van. Az "amerikai álom" kontra rasszizmus, generációs különbségek és traumák, házasság, szerelem, szülő-gyerek kapcsolatok, bűn és bűnhődés, erőszak és ártatlanság, férfiak és nők helyzete-szerepe a társadalomban... Mindezt egy körömrágósan izgalmas, romantikus, de reális történet keretében, döbbenetes fordulatokkal, abszolút kitalálhatatlan befejezéssel. Az alapszituációból könnyen lehetett volna elcsépelt, sablonos sztori, Jones azonban hihetetlenül összetetten, érdekesen kezeli ezeket a bonyolult témákat. Mindeközben a georgiai írónő olyan szemmel és stílusban mutatja be az amerikai dél világát, ahogyan szerintem még nem olvashattunk róla. Engem nagyon lenyűgözött, szerény véleményem szerint minden díjat megérdemel!
 |
| Tayari Jones |
[szomorú kitétel a tragikus aktuális hírek kapcsán]
És úgy érzem, muszáj hozzátennem, hogy ha már a nőkről, a britekről, Georgiáról, az amerikai álomról, erőszakról meg az igazságszolgáltatásról van szó, akkor a közelmúlt eseményei nyomán mindenképpen meg kell itt emlékeznem az angliai Sarah Everardról, illetve a napokban történt atlantai lövöldözések áldozatairól. (Aki esetleg nem hallott ezekről az iszonytató esetekről, keressen rá megbízható forrásokból, de nyilván erős idegzet kell hozzá!) És ezek csak a legfrissebb hírek, a legújabb szörnyűségek. Hány és hány hasonló eset történt már - és akkor csak azokról az áldozatokról beszélünk, akikről egyáltalán hallunk... Nem tudom, mit mondhatnék azon kívül, hogy nyugodjanak békében, és hogy a világnak egyszerűen muszáj lesz megváltoznia, mert ez így nem maradhat... Senkinek sem lenne szabad meghalnia pusztán a neme, a származása, a kinézete, a háttere stb. miatt, sokszor leginkább csak azért, mert rosszkor volt rossz helyen. Többek között erről is szól pl. a Black Lives Matter, a feminizmus, az igazi egyenlőségre való törekvés. Bármilyen nehéz témák is ezek, muszáj beszélni róluk, szembe kell néznünk velük, mert mindannyiunkat érintenek.
Muszáj meglátnunk egymásban a komplex embert, nem szabad felszínesen elítélnünk és/vagy fetisizálnunk azokat, akik különböznek tőlünk. Nekem a tudatos megismerésre és nyitottságra való törekvésben is sokat segítenek a könyvek, mindenféle történetek; még az ilyen nehéz pillanatokban is vigaszt tudnak nyújtani.
Néhány ajánlott olvasmány:
És egy könyveken túli tipp: ha tájékozódni-tenni szeretnénk a nők elleni erőszak ügyében, akkor a NANE oldalán elindulhatunk. (Ha már a nőnapról, összefogásról-támogatásról és magyar női sorsokról van szó ebben a bejegyzésben...)
Magyar szerzők, versek, életutak
A nemzetközi nőnap és március 15. kapcsán ismét csak tiszta szívből ajánlani tudom azokat a magyar női szerzőket, akiket már említettem a blogon, illetve a versesköteteket, amikről írtam. (Mert kinek ne a költészet jutna eszébe erről a nemzeti ünnepről? Biztos sokunknak kellett annak idején a suliban forradalmi verseket betanulni!) Azoknak is ajánlom ezeket a műveket, akik hozzám hasonlóan nem igazán szoktak magyar irodalmat olvasni - már csak a változatosság kedvéért is érdemes tenni velük egy próbát! Mind-mind közérthetőek és olvasmányosak, szórakoztatóak és elgondolkodtatóak, igazán nekünk, rólunk és hozzánk szólnak.
Magyar költők a blogról:
Nádasdy Ádám, Szlukovényi Katalin és Erdős Virág verseit lelkesen ajánlom mindenkinek, bátran próbálkozzon meg velük az is, aki amúgy idegenkedik a költészettől! Ha valakinek az irodalomórai verselemzés egy életre elvette a kedvét a költőktől, komolyan úgy gondolom, hogy egészen más, új élményt jelenthet önszántunkból, "szabadon", szórakozásból, kikapcsolódásként, feltöltődésként verseket olvasni. Nagyon-nagyon élveztem Nádasdy Á. és Szlukovényi K. gyűjteményeit, egyik vers jobban tetszett bennük, mint a másik; és éppen most olvasom Erdős V. irtó érdekes művét a budapesti Hős utcai szegregátumról, azt a kötetet is csak ajánlani tudom, egyedi és megrendítő alkotás.
Igaz történetek magyar írónőktől:
Mártonffy Zsusza: Akiknek két anyja van - az örökbefogadásról
Péterfy-Novák Éva: Egyasszony - egy anya elmondja az elmondhatatlant
Stájn Emma: Kőbölcső - a nevelőszülőségről
És pár kicsit régebbi könyv, amikről még nem volt szó a blogon, de szintén nagyon fontos, megrendítő, hiánypótló olvasmányok:
Polcz Alaine: Asszony a fronton
A legelőször 1991-ben kiadott könyv egy iszonyatosan nehéz témát, történelmi szörnyűséget dolgoz fel a második világháború idejéből, amiért nem azoknak az áldozatoknak kellett volna szégyenkezniük, akikkel megtörtént, hanem a társadalomnak kéne, amiért nem tártuk fel, nem néztünk szembe vele, nem beszélünk róla, nem tanulunk belőle... Az írónő azzal, hogy nyíltan és kendőzetlenül írt az ellene elkövetett erőszakról, az őt és a körülötte lévőket ért atrocitásokról, számtalan sorstársának is emléket állított. Tartozunk nekik annyival, hogy nem hallgatjuk, leplezzük el tovább a múltat, és szembenézünk azzal, hogy mindez a mai napig a világ számos pontján megtörténik.
Bodor Johanna: Nem baj, majd megértem
A szintén erdélyi születésű, magyar táncművész-koreográfus fiatalkori önéletrajza azokról az embert próbáló évekről szól, amikor magára maradt Ceaușescu Romániájában, miután a bátyjának és a szüleiknek sikerült átjutniuk Magyarországra. Így neki egyedül kellett boldogulnia egy kíméletlen rendszerben, mostoha körülmények között, mialatt rendületlenül igyekezett megvalósítani balett-táncosnői álmait Bukaresten - amíg el nem jött a lehetőség, hogy követhesse a családját a határon túlra. Több szempontból is lebilincselő mű: mint egy ifjú művész útja, mint egy fiatal lány kitartása, mint egy adott történelmi időszak lenyomata.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése